Színes fátyol

/2006/

  Intro

W. Somerset Maugham regénye alapján a Mrs. Soffel és a Philadelphia szkriptéért is felelős, Oscar-jelölt Ron Nyswaner írt forgatókönyvet, melyből az ausztrál John Curran rendezte meg a nagyszabású filmváltozatot. Egy 2006os darabról lenne szó, amelyre teljesen véletlenül akadtam rá, és amelyben olyan színészek szerepelnek, mint Naomi Watts és Edward Norton.

A sztori 

A helyszín Kína. A dátum az 1900as évek közepére tehető. Adott egy házaspár, akik angolok, és nem szerelemből házasodtak össze, amelyből aztán elég nagy galiba, probléma veszi kezdetét, hisz elég csak megemlíteni a megcsalást a nő részéről, amelyről a férfi mindent tud, és ennek további elkerülése végett, a férj megparancsolja asszonyának, hogy tartson vele Kínába, - mert ha nem mondtam volna a férj orvos -, szóval menjenek Kínába a kolerajárvány kellős közepébe…

Értékelés

A történet

A kezdés megadja az alaphangot, elég csak az induló zenére vagy a képsorokra gondolni. Amint két ember ott ül a bőröndökön valamire várva, éreztetve azt velünk, hogy valami kapcsolatuk van egymással, de nem vagyunk benne biztosak. Szóval elég ígérkezőnek hat ez a fajta a start, amelyet később sikerül felülmúlni.

A folytatásban, a történet középső periódusában már választ kapunk a kezdésben feltett kérdéseinkre, hisz a nő emlékei által újra átélhetjük a megismerkedés, és az egyre jobban eltávolodás minden egyes mozzanatát, bár az igazat megvallva nem ezen volt a fő hangsúly, hanem a további fejleményeken. Elég megemlíteni a férj és feleség konfliktust, egy más országban, ahol a kolerajárvány szedi áldozatait. De a fő dilemma mégis a kapcsolat, az egymástól való teljes elhidegülés témakörében csoportosul.

Majd a befejezés már megint csak elég drámaira sikeredik, hisz az egyik pillanatban még azt hisszük véget értek a megpróbáltatások, a következő képben már egy egész történetet lezáró „the end”nek lehettünk szemtanúi. Szóval ezzel is szászszázalékosan meg voltam elégedve.

Mindenképp fontos még sorokat szánni egy olyan darabról, amelyről a maga idejében véleményem szerint sokkal de sokkal többet kellett volna, hogy halljunk. De hát a lényeg, hogy csak elért hozzánk is.

Hogy nevekkel is alátámasszam mondanivalómat Walter és Kitty között elég nagy a szakadék, a férfi semmi áron se hajlandó megbocsátani a kedvesnek, aki vétkezett ellene. Annyira különböző színben tűnnek fel, hogy az ember nem is tudja a nézés közben, hogy majd ebből, a nagykönyvek szerint, mi fog kisülni. De a film előrehaladtával valami azonban kezd megváltozni, és úgy érezzük talán-talán majd kibékülnek végre valahára. De lehet, hogy ez lesz a soha be nem teljesülő szerelem. Szóval elég sok gondolat mereng a néző fejében, és ez tényleg érdekes teszi az alkotást, persze ezt igazán a szereplők játékának is köszönhetjük elsősorban, akikről majd később szó esik.

Ami mellet nem mehetünk el szó nélkül az a film hangulatvilága, amely körülvesz minket, egyszerűen csodálatos, elég csak a fényképezésre vagy a zeneszerzésre gondolni. Hisz fantasztikus képeket kapunk Kínáról, de egyúttal egy kisebb kosztümös érzéssel még az elején is gazdagabbak lehetünk, valamint egy jó zenével, muzsikával is, mert hát ha minden összetevő jó, akkor már ebben sincs hiba.

Szereplők

Naomi Watts, a feleség, akit még legutóbb az Eastern Promises-ben láttam, de azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ebben az alkotásban szerény véleményem szerint sokkal jobbat nyújtott. Mégpedig játékára aligha lehet egy rossz szót is szólni, hiszen minden egyes mozzanatát élvezzük a képernyőn, amint átadja a bizonytalanság, elkeseredettség, utálat, és ki tudja még hány érzés pillanatát, összetevőjét.

De hát Edward Nortonra se lehet szavakat találni, egyszerűen kezdem bírni a fickót, már az Illuziónistában is odatette magát, ebben pedig egyszerűen csodálatos alakítással rukkolt elő. Ő is nagyon jól hozza a karakterét, a kissé rideg, kissé élettelen, és csak is a munkájának élő angol emberkét.

Pozitívum

Forgatókönyv, a történet minden egyes része, a fényképezés, a zene, a szereplők játéka

Negatívum

-

Outro

Az értékelés végére érve már csak egy jó tanács maradt hátra, amelyet ezennel közé is teszek, mégpedig, ezt mindenkinek látnia kell. Ennyi. S szeretném mondandómat egy idézettel zárni, mert hát annyira jól összefoglalja a látottakat, hogy annál szebbet, aligha tudnék megfogalmazni:

„Olyan érzékletes a két látszólag semmiben nem hasonlító karakter összecsiszolódásának bemutatása, hogy az ember csak bámul. Mindezt megfejelve a párbeszédek is kimondottan jól vannak megírva, számtalanszor késztettek mosolyra.”

Pontszám

10/10