Juno/2007/
Felirat Trailer Bővebb infó
Intro
A titkos esélyes, amely egyesek szerint az Oscaron majd jól elveri a mezőnyt, nem csak egy, hanem akár több kategóriában is. De hát ez már a jövő zenéje. Az biztos, hogy a nagy favoritok közé tartozik, de eddig a napvilágot látott kommentekből az szűrhető le, hogy a magyar nézőközönségnek nem igazán nyerte el tetszését, persze lehet úgy fogalmazni, hogy nagy volt mellény. Értem ezalatt azt a kijelentést, hogy túl nagy feneket kerítettek ennek a darabnak, és már mindenki akarva akaratlanul úgy ült oda, hogy az év egyik legjobb filmjét fogja látni az elkövetkezendő másfél órában. És így történt?
A sztori
„Az egész egy székkel kezdődött”. Juno 16 éves és osztálytársával Bleekerrel abban a bizonyos székben elkövették életük legnagyobb baklövését, amelyből később már nincs visszaút. Hiszen jön a gyerek, a bébi, akit nem biztos, hogy egy tini fel tud nevelni. Felvetődik az abortusz kérdése, de aztán a lány még időben észbe kap, és nevelőszülőket keres majd talál, akiknél elhelyezheti a kicsit, hiszen neki nem nagyon fáj rá foga…
Értékelés
A történet
A kezdés nálam már pontokat ér. Egyszerűen egy ilyesfajta startról álmodozik az, az ember, aki az év legjobbjának titulált darabot akarja megtekinteni. Már a kezdő képsorok, amelyek korábban már felkerültek a netre, már azok azt mondatják a nézővel, hogy még se lesz ez egy rossz darab.
És nem is lesz. Azért a film közepének a kezdést szerencsére nem sikerül a sárba tipornia. Még egyszer kihangsúlyoznám szerencsére. Mert ez a rész hagy némi kivetni valót maga után. Persze leszögezhető, hogy a film nem izgalomdús jelenetekkel van teletűzdelve, de hisz nem is arra hivatott. Ennek a darabnak sokkal több mondanivalója van mindféle más egyéb múvitól, de akkor is ez egy nagyon hullámzó fejezete volt a történésnek. Voltak igazán jó és voltak igazán rossz pillanatai is egyben. De szerencsére az igazán jók maradnak meg emlékeinkben, hiszen több volt belőlük az igazat megvallva. Amint képbe kerültek a nevelőszülők újra jobb periódusába érkezett a múvi, de aztán néha-néha kezd ellaposodni a szokásos erőltetett mondanivalótól, amit akár a szülők akarnak a kislány és a néző fejébe beleverni a szerelem, és a gyereknevelés kapcsán. Majd következik egy olyan része a történetnek, amin már végre van okunk „meglepődni”, és így joggal várhatunk egy drámaibb befejezést.
De a vég megint csak keresztül húzza az ember számításait. Persze, lehet, hogy csak én vártam mást, és én kérek elnézést. Persze egy más szemszögből ítélve, meg, megállapítható az a tény, hogy a befejezés szépen egyszerűen teszi fel a pontot az i-re és hagyja az elején jó magasra feldobott labdát a földre zuhanni.
Egy kicsit lehúztam a filmet, és azért annyira nem volt ez rossz. Sőt. Csak az emberben felmerül az a közhelyes mondat, hogy ebből sokkal de sokkal többet ki lehetett volna hozni. De egye fene, nekem ennek ellenére bejött. Elég csak a jó dumákra, a megmosolyogtató jelenetekre emlékezni, ezért már mind-mind érdemes volt beletekinteni ebbe a darabba.
Felkoppintva? Ezt mindenképp tisztázni kell, hiszen a Junonak egyáltalán nem jött jól az, hogy a témában egy kicsit hasonló alkotást mutattak be ugyanabban az évben, és ez meg is látszik. A Felkoppintva értékelés elolvasható itt, de tartom magam ahhoz a kijelentésemhez, hogy az nem volt egy jó darab, és nem tudom miért magasztalták egekig egyesek, de hát ízlések és pofonok. Az biztos, hogy nekem speciel a Juno, ha lehet ilyet mondani, jobban tetszett. Úgyhogy nálam Juno – Felkoppintva : 1-0! Erről ennyit.
A zene, hát persze, majdnem kifelejtettem. Szerves része a történetnek. Az „All I wants is you” című muzsika pedig szenzációs, persze a többi is kihagyhatatlan, ezért a Soundtrackből már betáraztam, mert itt nincs hibaJ
Szereplők
Ellen Page, aki Oscar esélyes, (bár ne menjünk bele az esélylatolgatásba, már azért se, mert az egy igen erős mezőny, és nehéz megtippelni a végeredményt) és bárki bármit mondjon nekem egy igazán jó alakítással rukkolt elő. És megérdemli a jelölést arra mérget veszek, de arra már nem, hogy meg is nyeri. A lényeg, hogy jót nyújtott, nem tudok szuperlatívuszokba mesélni róla, de engem meggyőzött.
A Superbados srác, Michael Cera itt sem izzadt meg túlságosan. Valamiért nekem már ott se lopta be magát a szívembe, de persze itt nem az a lényeg, hogy szeretünk valakit vagy nem, hanem az, hogy mit mutatott, és erre a teljesítményre szoktam mondani erős közepes.
A szülők, és a nevelőszülők jó választások voltak véleményem szerint. Bár egyikük se alakított valami olyan jót, hogy azt itt külön ki kéne emelnem. Sajna.
Pozitivum
A történet eleje, érdemes megemlíteni a forgatókönyvet, amit nevezhetünk teljesen életszerűnek is. Ide tenném a zenét. És Ellen Page játékát.
Negatívum
A történet középső „része” a maga hullámzó cselekményeivel, és a mellékszereplők játéka
Outro
Mit is mondhatnék, várjuk, hogy mit nyújt majd az Oscaron, azért egy díjat megérdemelne, de meglátjuk. Én személy szerint ajánlom. És ami fontos még, hogy: "Ivan Reitman vígjátékrendező fia, a Thank You for Smokinggal befutott Jason Reitman második nagyjátékfilmje. A forgatókönyvet az elsőfilmes, korábban sztriptíztáncosként dolgozó és kalandjait könyvben is kiadó Diablo Cody jegyzi."
Pontszám
8/10