"A címbeli színárnyalatot, hangulatot a bizonytalanság lelkiállapotára, a folyton kavargó, kiszámíthatatlan jövendő jellemzésére használják. Fényerősségtől függ, hogy milyen, erősebb vagy haloványabb megjelenésű - tulajdonképpen minden annak a kérdése, hogy miféle belső lencsét használunk, hogy azon keresztül szemléljük a világot és benne önmagunkat.”

A sztori 

Főhősünk, Jorge házfelügyelő. Nem ő választotta és akarta, hanem ez lett. A döntés nem az ő kezében volt. Munka után néz, állásinterjúkra jár, ahogy manapság sokan azt teszik, sajnos, azaz ugyanazt teszi, mint egy mai fiatal a mai világban. De neki egy kissé kijut a „rosszból”, hiszen apja infarktust kap, és lebénul, míg testvére a dutyiban kuksol, szóval nem fenékig a tejfel az élete. És akkor még ott van a barátja, aki távcsővel kukkolja a szemközti ablakokat, meg ott van a testvére kívánsága, és ha ez nem lenne elég, akkor visszatér a korábbi barátnő.

Értékelés

A történet

 

Előre leszögezném nem egy mindennapi filmről van szó, annyi szent.

Már a film kezdése tartogat meglepetéseket. Hiszen az apa rosszulléte, majd a fiú munkába állása, és állandó önéletrajz írása megerősíti bennünk azt az érzetet, hogy ez a darab inkább a személyiségvonásokra, jellemekre építkezik.

Azonban ezt az érzést kissé még jobban felerősítik a történet középső fejezetében látható, hallható események. Elég csak a meleg- nem meleg konfliktusra gondolni az apa és fiú között, vagy a „bátyoka” különös kérésére a testvértől, vagy főhősünk álmáról, amely egy öltöny megszerzése bármi áron is. Szóval egyre jobban beleássuk magunkat a fejleményekbe, és „élvezzük”, ha lehet ilyet mondani, a film minden egyes mozzanatát.

És úgy igazán a vég megadja az összes kérdésünkre a választ, ami a középső részben merült fel bennünk. És egy pillanatig azt hisszük, hogy minden rendben, de akkor megint csak visszarugaszkodunk a szomorú valóságba…

A film nagyon szépen halad előre, nem érezni bármiféle lassúságot vagy unalmat, hanem majdnem mindig történik valami a szemünk láttára. Lehet, hogy nem is annyira a képek, mind inkább a mondatok, a hallottak nyomják rá jobban a bélyegét a filmre és annak mondanivalójára. Valamiért már a cím is felkeltő, (úgy ahogy a blogomJ) és akkor a filmben sem kell csalódnunk. Van itt minden, találkozhatunk legfőképp drámával, de kisebb humor bombonok is hallhatóak a másfélórás darab során.

Szereplők

Quim Gutiérez a főhősünk és Marta Etura is egy jó alakítást nyújt a vásznon, s a filmben. Egyetlen rossz szavunk nem lehet a játékukra, azért kíváncsi lennék, hogy a későbbiekben majd hallhatunk e felőlük, mert azért engem személy szerint meggyőztek ezzel a produkciójukkal.

Pozitívum

Forgatókönyv, a szereplők játéka, néhány jól eltalált jelenet

Negatívum

-

Ahogy az már lenni szokott a végén nem akarok okoskodni, hanem idéznék, de előtte csak annyit, hogy melegen ajánlom e darab megtekintését mindenki számára!

„Daniel Sanchez Arévalo első rendezése egy keserédes melodráma, szellemes dialógusokkal és váratlan fordulatokkal. Hősei saját sorsukkal és szerelmeikkel birkóznak, és nem lehet tudni, hogy ki lesz a győztes.”