Rosszbarátok
M |
ivel karácsony van, ezért mindig minden másképp történikJ, szóval most egy nem szokásos időpontban jelentkezem, azaz nem éjfélkor, meg ki tudja milyen későn írok filmfelkeltést, hanem megtörténik az is, hogy ily délután közepén teszem ki a legújabb megnézett darab értékelését. Amely nem más, mint a Rosszbarátok, hát a címre most nem térnék ki, mert szinkroncím fordító barátaink újfent kitettek magukért, de hát ez nem tántorított el az előre kitűzött célkitűzésemtől, azaz, hogy megnézzem ezt, már csak Simonnal és Daviddel felálló szereplőgárda miatt is.
A sztori: kezdésként kiszáll 3 ember egy autóból, felnyitják a csomagháztetőt és meglepődnek azon, amit látnak. Na de ennek majd csak később lesz jelentősége a film során, úgy hogy ne is menjünk ennyire elébb a dolgoknak, hanem kezdjük a legelején. Főhősünk nem bírja elviselni azt az állapotot, hogy felesége tartja el őt, és a kislányát, - aki nem mellesleg használt ruhákat hord -, és ezért elmegy munkát keresni. Aki keres, az talál, még pedig egy telefonos ügyfélszolgálat munkatársaként dolgozik le egy teljes (?) napot, aztán kirúgják, de ez idő alatt összehaverkodik Gussal, aki elmondja a tervét, amelyet azért eszelt ki, hogy kislánya műtétjét ki tudja fizetni. És persze a busás jutalom hallatán felnyílnak főhősünk szemei, és azonnal el is vállalja az első pillanatra könnyűnek és problémamentesnek ígérkező munkát, amelyhez még egy valaki is csatlakozik, és így lesz teljes csapat.
Negatívum: a sztorit, a cselekmény történést néha üresjáratok képezik, de persze ez csak egyszer-kétszer fordulnak elő addig, amíg a következő poénos rész el nem következik.
Értékelés: Simon Pegg neve számomra egy kis garancia a jó filmre. Hiszen az eddig megtekintett filmjei, mint például: Haláli Hullák Hajnala, vagy a Vaskabátok, mind-mind nagyon bejövősek voltak, azaz az én igényeimet messze menőkig kielégítették. Míg David Schwimmer neve is a megnézés mellé tettem le a voksomat, mert a Jóbarátokkal befutó emberünk egyszerűen megér egy filmet, ha nem többet. Na de akkor most, hogy már itt tartunk a szereplőknél, el kell mondjam, hogy mindkét szereplő játéka bejött, igazából nem rajtuk múlott, hogy ez nem lett egy kiváló film. De akkor a szereplők jellemzése után térjünk át a sztorira, amely eléggé ütős volt, bárki bármit mondjon, ez egy ilyen ünnep alkalmával nagyon is tovább vidítja az amúgy se bánatos embert. Szóval a kezdés, jó, a film közepe, az nagyon ott volt, míg a vége, egy picit kevésnek tűnt a korábban látottaktól. És ehhez hozzátenném, hogy néha-néha azért az ember már „tudta”, hogy mire számítson, de ez az a film, amelynél a következő képsorok megint rátettek egy lapáttal, és újabb dilemmában voltál, hogy mi történik majd legközelebb. Elég csak a pap házában lezajló cselekményekre gondolni, vagy a befejezésre, amikor a nő beszáll az autóba, na igen, így jó lett a befejezés, bár… de nem kötözködöm, mert ünnep van, szóval így volt jó ez, ahogy volt. A szereplőkre már tettem említést, igaz a női szereplőnkről még nem esett szó, a lényeg, hogy jól hozta a kicsit buta lányt megformázó karakterét. Szóval ez is tetszett. A műfaj, hát vígjáték, lehet, hogy nem halálra röhögős, vigyorgós, könnyezős, hasunkat csapkodós, szerintem…. De azért ott volt, mert igenis az ember néhány jelenetre még most is nyugodtan emlékezik vissza, amelyek nem csak mosolyra, hanem nevetésre is késztette a filmnézőt, de itt inkább nem sorolnék egyet se, mert a lezárás lezárásaként azt mondom ezt meg kell nézned. A kötelező darab talán egy merész kijelentés egy ilyen napon, de hát azért szerintem nem vettem el a sulykot, ha azt mondom, hogy aki bírja a brit humort, mert hát nem is mondtam, de erről van szó kérem szépen, szóval aki bírja, annak ez kihagyhatatlan. És akkor ha még hozzáteszem azt, hogy nem csak egyszer, hanem többször is megnézhető darab, akkor meg már sietned is kell, hogy ez legyen a mai esti film adagod, de hát én csak annyit tennék még hozzá, hogy pontszám, ez nálam megérdemli, itt a
8.5/10