Megérzés
|
E |
zek után már azt se tudom, hogy ma milyen nap van! Így elöljáróban csak annyit, hogy azért nem volt rossz, de akkor mondok igazat, ha bevallom, hogy a jótól elég messze volt. Talán túl sok volt nekem ez egy filmben. Pedig szeretem ezeket a múltba meg jövőbe utazgatásokat, de mégis ez valahogy túl lett „tuningolva”
A sztori: főhősnőnk egy olyan ember, akinek mindene megvan, férje, gyereke, új háza és folytathatnám a sort. De már csak a törvényszerűség céljából, meg kell említenem, hogy elveszíti ezek közül az egyik legfontosabbat, a férjét. Mielőtt elkezdenék belemenni a részletekbe, ez történt szerdán, ha jól emlékszem. Na szóval sírás-rívás, majd amikor újra felkel főhősünk, meglátja halottnak hitt férjét, és máris jobb kedvre derül vagy mégse? Mert aztán a következő reggelen, megint férj nélkül, fekete ruhában kell tovább élnie életét. Aztán egy idő után, majd mindenki azt hiszi, hogy összevagdosta saját lánya arcát, vagy inkább azt hiszik, hogy begolyózott. De főhősünk nem hagyja magát és ki akarja deríteni az igazságot, hogyan és miért halt meg férje, vagy talán meg akarja akadályozni a „másik életében”, hogy ez újból(?) megtörténjen. Ki tudja?
Negatívum: most mondjam azt, hogy a végére közöm nem volt ahhoz, hogy melyik nap mi történt. Ezt mondom, be kell vallanom. Ez az én szerénységi bizonyítványom egy része. Egy darabig még vágtam miről van szó, és nálam volt az a bizonyos fonál, de aztán az egyszer elszakadt, és onnan már nehéz volt követni az eseményeket, pedig megpróbáltam.
Értékelés: a megnézése után nehéz szavakat találni, úgy, hogy igazából ez a fajta film az, aminek kell egy kis idő, míg leülepszik. De én nem tudok arra várni, mert van egy olyan Megérzésem, hogy akkor se fogok majd többet tudni és írni erről a filmről. Szóval sztori: nem rossz, de nagyon bonyolult és néhány helyen megkérdőjelezed a korábban látottakat, azaz egyfajta logikátlanság észlelhető fel a filmben. Ezt éreztem a gyerek arcát megvágós jelenetnél, és az ezt elkerülendő vagy mégse felragasztandó matricákkal. Na mindegy, lehet hogy ebben nincs semmi kivetni való, de lehet, hogy igazam van. A főhőspárosunk, hát Sandránk tette azt amire felkérték, megbízták, és nem is csinálta rosszul, éppúgy mint férjpartnere sem. Azt hiszem nem bennük volt a hiba. Ami számomra furcsa volt, az Abruzzi (PB-ből átvett) emberkénk megnyilvánulása, szakmája a filmben, érdekes volt látni, hogy nem a rossz fiút játszotta, így nekem valahogy nem jött be doktorként, kimondani is szörnyű. A végére hagytam a műfaj megjelölést, amely nem más mint thriller, hát ez nagyon messze volt ettől, nem is értettem, hogy pontosan miért is ez, amikor a filmet a nagy ürességbe lehetne besorolni, mert úgy igazán sehova se „dobható bele” műfaji szempontból. Az elemzés végén egy olyan film rajzolódott ki, gondolom, az olvasóban (bennem), ami sztoriját tekintve nem nagy dobás, az eseményeket tekintve csak úgy ide –oda ugráltatják a nézőt a másfél órában, hogy a végén azt se tudja már, hogy fiú e vagy lány. De mindent összevetve, lehet, hogy még egy nézést már csak a tisztábban látás kedvéért is beütemeznék. Talán a megérzésem azt sugallja, hogy akkor másnap vagy tegnap vagy ki tudja mikor érteni fogom a látottakat
5/10
