A mások élete
|
2 |
007, Oscar díj, a legjobb idegen nyelvű film. – na ezért néztem meg ezt. Sokat szoktam fecsegni, hogy pontosan mi az, ami miatt odaülök egy múvi elé, de itt a különböző díjak(lásd port.hu-n) már éreztették azt velem, hogy ezt nem szabad kihagynom. Be kell ismernem nem bírtam ki, és mielőtt megnéztem utána, olvastam egy picit. De csak annyit, hogy az ne befolyásolja a film nézését. És akkor mit is tapasztaltam egy ilyen díjakkal megbombázott és megilletet alkotásról?
A sztori: 1983at írunk, NDK, állambiztonság, szocializmus, meg mi egymás. Aki nem a rendszert követi és vallja, annak az utcán kint tágasabb. Aztán a lehallgatások nagy mesterével ismerkedünk meg, aki egy színdarab megnézése során, arra jön rá, hogy a darab szerzője más elveket vall, mint amiket mond, egy szó mint száz, lehallgató mesterünknek nem tetszett a szerző és élettársa „burája”. Ezért azonnal ráálltak az ügyre, szó szerint értsd, behálózták az egész lakást, és indulhatott a kihallgatás, de egy olyan, amelyikről csak az egyik fél tudott. Na igen. Telnek múlnak a hetek –hónapok- évek, és derülnek ki egyre furcsább dolgok a szerző barátunkról, és egyre közeledik az a nap, amikor elfoghatják a legelejétől nem szimpi barátunkat. De hát ez mégsem ilyen egyszerű, mert hát világbajnok lehallgató mesterünk egyszerűen „megfutamodik” és nem tudja végigcsinálni.
Negatívum: kevés dolgot tudok ide írni, de azért megpróbálom: csak egy dolog, az elején vontatottnak tűnt, ekkor azt hittem, hogy ez egy ilyen Zodiac II. vírus, de aztán a lehallgató készülékek elhelyezése után kezdett izgalmassá válni a történet, és ez az izgalom erősen kitartott a film végéig. És akkor elérkeztünk egy újabb számomra megmagyarázhatatlan dologhoz, ami nem inkább negatív jelző, de ide írnám mindenképp, hogy a végén szerzőnk miért nem szállt ki, és beszélt barátunkkal, még nagyon kíváncsi lettem volna egy ilyen párbeszédre, az biztos! De hát…
Értékelés: ez a film minden dicséretet megillet. Egyszerűen az ember szívébe markol a történet, amely nem szokásos öldöklésről szól, hanem egy teljesen elzárt világról, amiről mindenki tudott, de senki sem beszélhetett. Amíg a film elején és közepén még arra keresed a választ, hogy vajon mi lesz szerző barátunkkal, hogy fog lebukni mi egymás, addig a következő pillanatban azt veszed észre, hogy lehallgató mesterünk beleavatkozik a történésekbe, és ez megint elviszi gondolataidat másfele. Ezzel azt akarom mondani, hogy volt benne egy pár csavar, ami nagyon kellett, hogy ne sablonos legyen a sztori, mert így közel sem lett az. A sztori, ha már szóba esett, akkor elmondanám, hogy sok jó pontot kap tőlem, mert ugye valami igazság szaga van az egésznek, és úgy maga a történés jó, az ember nem unatkozik ebben a hosszúnak nevezhető, de mégis nem ásítozásokkal teli 2 órában, annyi szent. Nekem elhiheted! A szereplők, lehallgató mesterünk is azért bezsebelt egy díjacskát, ne is firtassuk az ő játékát, mert fenomenális volt, ejha, milyen szavakat használok, aztán szerző barátunk is jó volt, igaz nekem a százados, lehallgatós figura (becsületes neve:Ullrich Mühe) jobban bejött. Az ember, most hogy így végig nézte a filmet, azon gondolkozik, hogy ez az egy szobrocska igenis kevés volt, talán több is járhatott volna, legközelebb pályázok az Oscar Díj zsűri bizottságábaJha van olyan persze! Sok mindent írhatnék még, de a jóról is nehéz írni, az biztos, hogy minden megtalálható itt, aki ha nagyon figyel, akár még egy kis humort is felfedezhet a két órában, egy kis romantikát, egy kis drámát, szóval mindent, és azt még be kell ismerni, hogy ennyi mindent jól összegyúrni egy filmben csak a jó öreg, precíz németek tudnak. Újabb jó pont. Még egy jó dobásnak találtam, hogy szerző barátunk a berlini fal lerombolása után, utána járt a történéseknek, és nem szakadt meg a film ott csak úgy, igaz értelmetlen lett volna, de jó volt a folytatás, még a végén, ahogy írtam egy párbeszédet el tudtam volna képzelni a két főszereplőnk között, de így se lett rossz a vége. Ezek után már csak arra tudok gondolni, hogy engem is lehallgatnak, és én is kint találom magam a jó kis tágas utcán, ne már.. Amit azonban nem tudok elhallgatatni, az hogy ez a film nálam:
10/10
