Mit is írhatnék most tényleg? Írjak az első posztól, az első kommentelőről, az első nagyon látogatott  és jól sikerült írásról, vagy egyszerűen csak erről az egész évről, annak minden egyes hónapjáról napra lebontva? Nem, inkább nem. Miért? Mert minden, ami itt van, oldalakon keresztül, az már önmagáért beszél, - úgy gondolom, tehát felesleges is ragozni meg magyarázni az amúgy jelesre sikeredett ffk bizonyítványt.

Nagy meglepetés csomagot igazán nem tudok átadni, csak további jó, jobb, mégjobb írásokat ígérni, ezek után is, remélhetőleg. Nem tudom mit hoz majd ez az év, de talán mindenki emlékszik rá, hogy voltunk törölve is többek között, aztán voltunk párszor címlaposak is, amit nem mindig a győztes kategóriába sorolnék, de az élet nem áll meg akkor sem, az megy és forog tovább, na igen.

Az első még olyan gyerekcipőbe való tapogatozás, meg szárnybontogatás volt inkább, ezt a másodikat már tudatos építkezés követte, remélem jobb és élvezetesebb írásokkal. Nem vagyok nagy beszédes man, szóval köszönöm mindenkinek, aki picit is ajánlotta ezt az oldalt az ismerősének, dobott egy linket az írásomról (írásainkról) és még akár kommentben is elmondta a véleményét olykor. Tényleg köszönet nektek, olvasók, mert nélkületek ez sehol sem lenne.

Közbe persze már teljes inmfc vírus terjed a neten: twitteren, tumblr-n, valamint posterouson is rám lehet akadni, míg legújabb vállalkozás gyanánt még kicsit sportba is teszem a megjegyzéseimet a híres Csapatleépítés blog egyik - eddig még nem nagyon aktív - tagjaként. Mindez azonban, a reklám és ffk happy birthday mellett csak másodlagos lehet. Élvezzük ki együtt ezt a fantasztikus pillanatot, mert ilyenre komolyan, csak egy év múlva lesz majd lehetőség. Én szóltam előre!