Aki folyamatosan figyelemmel követ, az tisztában van azzal, a ténnyel, hogy az utóbbi időben elég nagy feneket kerítek minden romkomnak. Talán azért is elsősorban, mert a kevés rossz mellett, annyi, de annyi jót lehet kapni és látni, a műfajtól, a műfajból helyenként, amik miatt már néha komolyan, minden létséget kizáróan megnyalhatom a tíz ujjamat, csak úgy. Lehetne itt sorokon át, keresztül példákat vetni, de az sajnos már ilyen nosztalgia meg dejavu érzés lenne, úgyhogy inkább nemes egyszerűséggel el is fojtom magamban, mert itt nem erről van szó, koránt sem. Hisz a Nem kellesz eléggé sajnos ékes példája annak, hogy hogyan kell minden pozitív, kellemes emléket egy „játékidőnyi idő” alatt semmisé tenni. Ezt tényleg nem kellett volna!
 |
Pedig komolyan éreztem én, hogy itt aztán bajok lesznek. De azért az ember, mégis, a romantikus vígjátékok műfajában már látott egyet s mást, így aztán abszolút bizakodó volt egy pontig, a bizonyos kezdésig. Persze lehetett itt erre számítani, hogy ilyen nagy melódrámába, szappanoperába, limonádéba megy át a történet, viszont a Nem kellesz elégnek még sikerült ezt is felül vagy alulmúlnia. Nocsak…
Nem folyik az ereimben női vér, szóval ez is lehet, hogy közre játszik abban, amikor az merem állítani, mondani a filmről, hogy gyenge, rossz, egyszerűen klisékkel teli, a műfaj követelményeit hazavágja, miközben egy percre sem tud megérinteni, se a szívedben, se az arcodon. Ámbátor az is igaz, hogy nem nekem találták ki a filmet, hanem a fiatalabb (tinik?) korosztálynak, a másik nem fő képviselőjének, ugye. De akkor is, kérdem én, a mai világban ez hogyan történhetett meg?
Természetesen meg kellett mutatni - nem csak - a fiatalnak itt a nagy szerteágazó kapcsolatok rendszerét, a megismerkedés alap és írott szabályait a pasis és csajos dumákkal, kibúvokkal, hazugságokkal. Értem én, valamint az is rendben van, hogy ezen kívül még a nagy visszautasítást, a love be és kiteljesedését, meg hasonlókat is belepréseltek a készítők, csak hogy teljes legyen a kép, de ez már sajnos túl sok lett. Nem bírták, ennyi a történet. Egyszóval volt itt minden, s közben meg nagy semmi. Szóval vannak olyanok, akik már megtalálták a Nagy Ő-t, vannak olyanok, akik még keresik, és vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy megtalálták, pedig a sarkon ott áll egy Scarlett Johansson, na.
A történet világos, amolyan több szálon futó limonádé, „hétköznapi” (nane) emberekkel, akik közül egy még mindig nem találta meg az igazit, egy, arra, és csak is arra vár, hogy megházasodjon, aztán van itt egy szerelmi háromszög is, mindenki szeret mindenkit alapon.
Mondom én, elég gyermeteg próbálkozás lett ez a Nem kellesz eléggé. Nem tetszett, és most nem azért, mert, romantika, vagy vígjáték volt benne, hanem azért, mert egyik se. Tényleg lőjenek le. A mosolygás csak pár pillanatra költözik oda az orcámra, míg a nevetés meg egyenesen elkerült a film nézése közben. Ami azonban a legborzasztóbb az egészben, hogy a romantika faktor is a kukában landol. Se romantikus, se humoros, mi jöhet még? A bajaimat, problémáimat még tovább tetézi, hogy a vágó itt aztán nem volt elég magabiztos, így aztán jó hosszú időn keresztül kellett szenvedni a filmen, teljesen indokolatlanul. Egy rövidebb version sokkal célszerűbb lett volna, szerintem. Valamint az volt az ember érzése a nézés közben, mintha már egy túlnyújtott melódrámát látna, ily rétestészta jelleggel. Húzták-vonták, a hangulat sehol, irtó ciki ez, ebben a formában. Miért is?
Mert ezekkel a színészekkel –hogy is mondjam – be kellett volna húzni a kötelezőt. Oké, feltételes módba dobálózok a szavakkal, de ez az igazság. Tényleg felsorolhatnám egyenként ki miért nem tudott a kedvembe járni, s miért nem vagy miért igen okozott csalódást, azonban ez is teljesen felesleges lenne részemről. Hisz lehet, hogy akartak, próbáltak, meg minden, viszont egy idő után ennek már semmi jelentősége nem volt, beleszürkültek a darabba, kábé mintha ott se lettek volna. Ezvan.
Még egyszer hangsúlyoznám, biztos sokaknak tetszett, de van egy sanda gyanúm, hogy a célközönség nem én voltam, de ezt már mondtam. A film nekem nem kell, annyi szent, még egyszer, de még, egyszer, is eléggé elég volt. Három pont, ultra szirup, limonádé, régi tévésorozatokat meghazudtoló érzelmek, és kapcsolatok hálózata csak itt. Akinek ez bejön, mármint, hogy meg tud hatódni olyan dolgokon, amiken talán senki az égvilágon, na annak ez a tökéletes választás, máskülönben kerülje el nagyívben, azt mondom, mert inkább sírás, mint nevetés lesz a végén. Úgy ennyi.
