Trailer |
Nagyon hosszú, de nagyon érdekes és izgalmas film a Changeling - elképesztően erős darabot sikerült összeraknia a rendezőnek, Clint Eastwoodnak, az írónak, J. Michael Straczynskinek (aki a Babylon 5-öt is jegyzi), illetve a két nagyszerű szereplőnek, a hihetetlenül vékony Angelina Jolie-nak és a szokásos formáját nyújtó John Malkovich-nak. Azért nem írom, hogy főszereplők, mert bár őket írták a plakát tetejére, nem ők az egyedüli központi figurák - sőt, a film egyik hatalmas erőssége, hogy mindig másra kell figyelnünk. És bizony figyelnünk kell, nem azért, mert annyira nagyon kacifántos a történet, hanem mert annyira a székbe, fotelba, moziülésbe szegez a történet, a képi világ és a színészi játék harmóniája.
A történet
A film valós eseményeken alapul. 1928-ban eltűnik egy kisfiú, Walter Collins. Az édesanyja, Christine hónapokig várja, hogy előkerüljön, ám amikor a rendőrség visszaadja neki a fiút, kiderül, hogy az valójában nem Walter - sőt, még csak nem is hasonlít rá annyira... Bár Christine tanúkkal igyekszik bizonyítani, hogy a gyerek nem az, akit keres, a rendőrség "cserébe" elmegyógyintézetbe záratja. Kiderül azonban, hogy a fiú valóban nem Collins gyereke - és egy sokkal szörnyűbb történet is napvilágra kerül...
Az értékelés
Eléggé vártam a filmet, mert korábban már hallottam a történetről, és érdekelt, hogy mit lehet belőle kihozni (persze, erősen hatott arra a bizonyos mérlegre az, hogy Jolie szerepel benne; meg az is, hogy mindenhol ódákat zengtek a filmről...)
Nem csalódtam, sőt, többet is kaptam a filmtől, mint amennyit vártam. Nagyon jó történet - érdekes, kellően fordulatos, izgalmas; nagyszerű szereplők; kellemes zene és a film hangulatát igen jól megalapozó és kiegészítő, kellően sötét képi világ; a korhűséggel ugyan voltak kisebb-nagyobb problémáim, de az egész film annyira magával ragadó, hogy ezek felett szemet tudtam hunyni.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a szereplők mind furcsa monodrámákat láttam volna: időről időre más-más kerül a középpontba (előbb a gyerekét kereső anya, majd a rendőrök, a fiatal fiú stb.), akiknek az élete kisebb-nagyobb mértékben összefonódik. Ez a megoldás pedig minden szereplőnek megadta azt a lehetőséget, hogy még többet adjon hozzá az egészhez anélkül, hogy aránytalanná vált volna a film.
Nem nagyon emlékszem Clint Eastwood korábbi rendezéseire (az utolsó három filmjét még nem is láttam...), de azt tudom, hogy a Madison megye hídjai és az Űrcowboyok is mély nyomot hagyott bennem: érzékeny, de komoly filmek - a Changeling is ilyen, bár jóval több benne a feszültség, mint azokban. Jó volt, na, mindent összevetve. (és egyáltalán nem csodálkoznék egy-két Oscar-jelölésen sem...)
A végjáték
Csak ismételni tudnám önmagamat: szinte tökéletes történet és szinte tökéletes színészi játék, egy majdnem tökéletes rendező által összefogva. Mindenképpen érdemes megnézni, mert izgalmas szórakozást ígér.
A tények
Kik követték el? A rendező Clint Eastwood, a főbb szerepekben Angelina Jolie és John Malkovich. Plusz, egy sereg olyan ember szerepel benne, akiknek ismerős lehet az arca, de kevesen jegyzik meg a nevüket.
Pozitívum: Lebilincselően izgalmas történet
Negatívum: Itt-ott kicsit túljátszott, erőltetett színészi játék
Csúcspont: Mese a baltás gyilkosról
Kinek: Aki szereti a valódi, de kitaláltnak is beillő történetek; a 20-as, 30-as évek rajongóinak
Kinek nem: Aki képtelen elviselni annak a látványát, ahogy a rettenetesen vékony Jolie görkorcsolyázik
Érdemes megnézni mindenképpen. Annyi a pont, ahány kilósnak Jolie tűnik: 8.
Inmfc különvéleménye
Mit meg nem tesz egy anya az egy szem gyermekéért, akit mindennél jobban szeret? Mit tud tenni egy anya, akkor, ha őt, elveszik tőle, és a rendőrség inkább a saját tekintélyét, megbecsülését fontosabbnak tartja, minden eltűnt gyermeki életnél. Egyedül marad a harcban, de nem adja fel, vissza akarja kapni a fiát, akkor is foggal-körömmel harcol érte, csak hogy újra a karjaiba zárja, és attól a pillanattól fogva el ne eressze, soha de soha.A XX. század közepéig forgatjuk vissza az idő kerekét, ennek az igaz történetet alapjául szolgáló Changeling-nek, ami az előbb említett gondolatmenetből, s kérdéskörből indul ki, amit aztán sikerül jó nagy ívben kikerülni, megkerülni, sajnos. S hiába is tudjuk, legbelül, vagy próbáljuk elhitetni saját magunkkal, hogy minden a fiú miatt történik, a két órás játékidőben, ez valahogy nem jön át, nem érezzük át, úgy ahogy azt talán kellene , sőt biztos.Clint Eastwood a lassú víz partot mos rendezői fogásával itt is él, és egyszerűen nem tudunk nagyon belekötni. Mert aki szereti a filmjeit, az ezért szereti, és nem is kell ezen, mit, miért változtatnia. Azonban hiába is ismeri el az ember a rendező úr erényeit, akkor is be kell vallani, hogy itt valami félrecsúszott, vagy hogy valami nem volt az igazi, mert a nagy dráma elmaradt, valahol félúton elveszett, "abbamaradt". Mi is lehet ennek az oka?Talán az, hogy egy idő után, egy kis idő elteltével teljesen elmegy más irányba a történet, mint amire számítani lehet, lehetett. Ennek általában megvannak a jól oldalai szó se róla, de a Changeling esetében, ezt, koránt sem éreztem kiváló lépésnek, húzásnak. Az hogy a korrupt rendőrséget ennyire belekeverik a történetbe, az már nem annyira ötcsillagos telitalálat. Sokkal jobban érdekelt volna az anya szenvedése, igazi harca a gyermekéért folytatott küzdelme. S oké, hogy a filmben ez is megmutatkozott, bár a nyomozgatós szál elég langyira sikeredett, a későbbiekben is, olyan mintha nem érezték volna fontosnak. Persze a rendőrség nem is firtatta a dolgot, ő nekik csak egy dolguk volt, hogy megtartsák a presztízsüket, ami kihalófélben van, a tiszteletes prédikáció hathatós közbenjárása segítségével. Szóval visszatérve az anyára, az ember egyszerűen nem tudja átérezni, a nagy drámát, a fiát elvesztő anyuka érzéseit. Miért?Mert egyből ráugrunk a rendőrökre, akik elnyomják a női vonalat, a nők jogait, ugye. Így az anya küzdelme háttérbe szorul, és ezért is a már említett nyomozás, nyomozgatás is teljesen érdektelenné válik. Ebből a részből, sokkal de sokkal többet kellett volna kihozni, mert ennek a résznek lett volna a szerepe, hogy egyből magával rántsa a nézőt, és megérintse, hogy egyből az anyával együtt izguljon, szenvedjen, sírjon, és keresse a fiút, ha már a rendőrség nem akarja. Hiányzott ez, de nagyon.Aztán képbe jön a másik fiú, aki sokat nem tesz hozzá a darabhoz, jóformán csak bábnak van ott, sokat nem beszél, és az ellentét sem tud annyira kidomborodni közte és az (nem igazi) anya között. Újabb elszalasztott lehetőség. S ha mindez még nem lenne elég, akkor a helyi vallási vezető, tiszteletes is szívügyének érzi az anya küzdelmét, kiáll mellette, vagy inkább a rendőrség ellen van. Talán az egyik legkiforrottabb szálnak éreztem ezt, egy segítő kezet nyújtott, amire tudott támaszkodni az anya, és talán az addig megfeneklett darab is. Mindenképp jót tett neki. De ez is kevés volt.A film talán a második szakaszában, az utolsó félórájában tesz kísérletet arra, hogy a néző ne nyugodt szívvel, hanem valami tömény érzéssel távozzon majd a végfőcím lepergése után. Az akasztás, vagy a tárgyalótermi jelenetek pedig tesznek is ezért, mind-mind sokat dobnak a hangulaton, azonban a végjáték most, nem volt ott a szeren. Vagy inkább most sem, mert már a Titokzatos folyó esetében is úgy éreztem, hogy előbb kellett volna megvágni a filmet, levágni a végét, de mindegy, mert ez így sikerült, csak mégis fáj az ember a szíve, ezért, és nem holmi drámai befejezés miatt.A szereplők nem rosszak, de sajnos Angelina Jolie kisasszonyt néha már túl műnek éreztem, kicsit túljátszotta a figurát, khm… a szerepét, ahogy arra már Virgo is célzott. Szó se róla, amikor kellett ott volt, és megcsillogtatta a színészi tudását, de néha átesett a ló túloldalára, vagy nem is tudom, ez volt az érzésem, lehet kövezni. Mellé egy nagyon impozáns gárdát sikerült felvonultatni, s azt kell mondjam, hogy a férfiak, nem részletezném, mind jó alakítást nyújtottak, nem emelnék ki senkit, de végig olyan érzésem volt, mintha az ő "teljesítményük" túlnőne Jolie-n…Most lehet az is bennem van, hogy kicsit sokat vártam a filmtől, a Gran Torino után, de ez egyszerűen nem tudott magával rántani, ennél nekem több kell. S igen, Clint meg a rendezése előtt le a kalappal, nincs abban a hiba, mint a fülemnek oly jól csengő muzsikában se, de olyan hat pontnál nem tudok többet rászórni. Mert amikor kell, akkor azért drámai, de az egész sztori, a forgatókönyv az én szememben hibázik, akkor, amikor elkezd ott a mocskos zsarukkal, meg a dili-szállal foglalkozni, ahelyett hogy a fiúval törődne, ami miatt minden történt. Túl sokat akart, szerény véleményem szerint, és nem bírta. Egy idő után már el is felejtjük őt, sajnos. Úgy ahogy a filmre se fogunk emlékezni pár hónap, vagy akár hét múlva. Mondottam sokszor: várom a következőt, tisztelettel!