„Nem vagyok elégedett a filmmel”. Nem-nem, ezt nem én mondom, bár mondhatnám és fogom is, hanem a film rendezője, aki már a nagy premier előtt úgy gondolta, hogy jobb megelőzni a bajt. Kvázi jobb előbb, mint később magyarázkodni a látottakat illetően. Ezzel a beismerő vallomásnak is felérő félmondatocskával aztán feje tetejére állotta a világot vágatlanul meg úgy különben, hogy, így persze magától értetődően bukásra volt ítélve a Babylon A.D. Hisz aki addig még bízott a reményben, - tudod abban, ami utoljára hal meg -, na az ezt hallva és olvasva több mint valószínű, sőt biztos, hogy letett abbéli szándékáról, hogy egyszer is beüljön megnézni, ezt a mozit, a vágatlant.

Egy szó, mint száz, jó csúnya gomolyfelhők gyülekeztek a film glóriája felett, így aztán nem is volt min meglepődni, amikor egyre-másra szállingóztak felénk a rosszabbnál rosszabb hírek, a lerövidített változatról, és a tényleges befürdésről.

 

Ezek utána, talán, senki fejében nem fordulna meg egy megnézés, megtekintés gondolata, de hát a sokat látott nagyérdemű, amibe mi is beletartozunk, azért adott egy esélyt a posztapokaliptikus,  futurisztikus meg sci-fis action szállal ellátott, megtűzdelt Babylon A.D. –nak, ami aztán egy az egyben visszaadta és tükrözte a direktor úr szavait. Azaz szörnyű élmény volt. Ő mondja, meg mi is mondjuk.

 

Na kérem a történet jelen esetünkben annyit tesz, hogy el kell vinni egy csomagot, egy lányt a NY-ba. Aki mindenkinek fontos persze, és valamilyen képességekkel is rendelkezik, ugye. De hát a szállítás során akadnak kisebb-nagyobb problémák, zavaró tényezők. Oszt’ ennyi.

 

Van egy kis „Ember gyermeke(i) érzete, filingje, varázsa a filmnek, ami nem is lenne akkora probléma, de sajnos az előbb említett alkotástól elég messze van, minden szempontból. Mert hát klisé-klisére épül, így egy idő után tök értelmét veszti a történet. Rosszul kezdődik, de ami legnagyobb baj, hogy még rosszabbul fejeződik be. És ami közötte van az se dicséretre méltó. Egyszerűen már a forgatókönyv is rémgyenge, amit ez esetben más, se színészi játék, se a megvalósítás, se egyéb eszközök, nem tudnak megmenteni a teljes, totális lebőgéstől, leégéstől.

 

Pedig volt itt love story, világmegmentés ezerrel, meg vallási mizéria, de hiába. Egyik feleslegesebb és erőlettebb volt, mint a másik. Se szerelem-ügyileg, se vallás-ügyileg nem állt a helyzet magaslatán a Babylon A.D. Egyikből se jött át igazán semmi. Na ezt jól megmondtuk.

Ne tovább semmi képet, információt nem kapunk arról, hogy hogyan is csöppentünk ebbe a világba, helyzetbe, és hogy mi zajlik ténylegesen a színfalak mögött, azaz a ruszkik és usa országán kívül. Nincs mit ezen szépíteni, egyszerűen nem tudott érdekelni minket a film, nem tudott minket lekötni, oly annyira, hogy megegyen minket a kíváncsiság a titokzatos lányról, annak természetfeletti (nah) képességeiről. Csak állandó futást, menekülést látunk, yamakasi féle ugrálásokkal, női megérzésekkel, egy kemény csávóval, coca colás repülővel, meg még egyéb finomságokkal. Inkább nevetni lehetet rajta, mint komolyan venni, ez az igazság, sajnos.

 

Azt mondják, az okosok, mondanivalója van, lenne, de mi valahogy ilyet nem kaptunk. A gyerekekről szólna ez szerintük. Na igen? Akkor tessék elővenni kérem szépen Az ember gyermekét, ott aztán megkapjuk a gyerek fontosságát a jövőben is, mindörökké. Esetleg aki valami mondanivalót, üzenetet tudott kiszűrni a nagy öldöklés, akció (?) közepette, az szóljon már hangosan, de tényleg.

 

Nem egyszer jár(t)unk úgy a filmipar berkein belül, hogy amíg a történetre egy jó szavunk sem lehetet, addig a megvalósítás feledtette velünk ezeket, a f-könyv gyengeségeit. És mondani se kell, most is bíztunk, hogy valamiféle jó hangulat, vagy esetleg cool jelenetek segítenek áthidalni majd a gyengébb periódusokat, részeket. De sajnos a film nagyon komolyan gondolta magát. Hiába a sablonos karakterek, a kicsit szájbarágós dialógusok elérték a céljukat, azaz, hogy ne nagyon éljük bele magunkat, vagy csak szórakozzunk a filmen, szimplán.

 

S igen, jelentem, nagyítóval kell keresni a jó snitteket. Van pár robbantásos, jó kis posztapokaliptikus, látvány látványos jelenet, amelyben több volt, és ami tényleg dicsérhető. De megint csak de, ebből vajmi kevés volt, és egy kezünkön meg tudjuk számolni. Nah. Valamint azért jófélének volt nevezhető a muzsika, bár ezt már tényleg embere válogatja.

 

Akcióból is kapunk egy kicsit, nem többet. Nem is kell mondani ezen téren is többre, sokkal többre számítottunk. Bár ezeknek a láttán is legfeljebb csak jókat kuncoghattunk. Lásd majd Diesel elintézi a nyomkövetőt a hófedte tájon, vagy valami ilyesmi.

 

Vin Diesel a kemény fiú, ahogy azt már megszokhattuk. Ámbátor itt még ő is kevés volt. Nagyon kevés. Nem mintha eddigi produkcióival levett minket volna a lábunkról, de itt a forgatókönyv, és a negatív, zavaró tényezők hatására ő is gyengébben teljesített. De még messze így is a legjobb volt színészi téren. A többiek sok vizet nem zavartak. A lány és az „anyja” próbálkoztak, míg Depardieu csak nevetséges volt a szerepében.

 

Ezek ismeretében és tudatában kijelenthető és leszögezhető, hogy a Babylon A.D. egy elég gyenge film. Az okokra kereshetjük a válaszokat mi is, meg a készítők is. Össze lett csapva? Vagy rövidített verzió, megvágott, levágott, átvágott stb... lett ennyire erőtlen, esetlen, érdektelen? Igaz-e, egyáltalán, amit a rendező úr szajkóz úton útfélen, panaszkodva a világ összes bajára? És lehetne sorolhatni még tovább. De a végtermék láttán nem szeretnénk nagyon sokat foglalkozni vele, vagy emlékezni rá. Ez bizony egy kettes. Ezen nem lehet és nincs mit szépíteni, mondjuk rossz. Mindkét szemünk sír. És akkor itt a pont.