Speed Racer

inmfc - 2008.08.09. - 7 komment

Trailer Bővebb infó

Vigyázz. Kész. Rajt.
 
De mielőtt még kezdetét venné a nagy verseny. Induljunk el, a kezdetektől, azaz miből lett a cserebogár. Vagy leegyszerűsítve a dolgokat, nézzük is, hogyan jutunk el majd az általánostól a konkrétig ebben az esetben, a Speed Racer esetében. Szerintünk, legalább is.
 
A rajzfilm a film(művészet)nek az a műfaja, amelyet kicsitől elkezdve a felnőttön át, az öregebb generációkig bárki megnéz, szívesen, bármikor, ha alkalma adódik rá, kvázi kortól függetlenül élvezhetjük azt a nap minden egyes percében. A rajzfilm a filmnek az a műfaja, amely igazán, sokat tehet a gyereki én megreformálásért, és még ha nem is nagyban, de azért valamennyivel hozzájárulhat a gyermek növekedéséhez, neveltetéséhez, egyaránt. A rajzfilm a filmnek az a műfaja, mely nem csak szórakoztatással, humorral, akcióval, hősökkel, light izgalmakkal él elsősorban, hanem, a már említett neveltetés funkció eszközét is sikeresen hordja magánál a forgatókönyveiben, és azt táplálja, sugározza az egyénbe. A jó és a rossz küzdelme, a boszorkány és hercegnő kontrasztja, a csalás bűntette, a hős imádata, a kicsi, s a nagy ellentéte, a gazdagság és szegénység szerepváltása mind-mind szépen kirajzolódik egy-egy mesében vagy annak részében, mintegy a fabula követőjeként számszerűsítvén. Tanmeséként illusztrálva, és abból építkezve rejti el, vagy ellenkezőleg a középpontba állítja az ilyen és ehhez fogható tanulságok sorát a gyermeki szem és lélek számára.
A rajzfilm, vagy ha valakinek úgy tetszik anime, továbbra is egy nagyon fontos ágazata a filmiparnak, habár ma már, nem készülnek olyan remekek, mint korábban, évekkel ezelőtt azt megfigyelhettük, de a régisége(in)kre továbbra is büszkék vagyunk, nagyon, de nagyon. És ezekből az úgynevezett fapados mesékből ma is találunk jó néhányat - a szülők legnagyobb örömére - a műsorújságok hasábjain, vagy a kockakészülékek adóin néha-néha.
És ha mélyen magunkba nézünk legalább egy pillanatra is felnőtt-fejjel, akkor be kell ismernünk nincs az az ember, aki ne tudna legalább öt kedvencet megemlíteni gyerekkorából, s annak élményéből.
 
Vélhetően így nem csak nekünk, hanem Andy és Larry Wachowski-nak is valami ilyesmi gondolatmenet száguldhatott át elméjében, mielőtt meghozta a nagy döntést a Speed Racer-el kapcsolatban. Amiről érdemes annyit tudni, hogy valamikor '60-as évek tájékán vált népszerű rajzfilmsorozattá Japánban, és azon kívül. Ötven valahány részt élt meg, és nagy népszerűségnek örvendett nem csak hazájában -intrójába érdemes belesasolni, elég érdekes. De animációs úttörőként is számon tartják, és most, ma már, azt is elmondhatja magáról, hogy igaz cgikkel telepakolt, de filmet is készítettek belőle, adaptációról lévén szó.
A technika és egy híres testvérpár tehát tett arról, hogy ne feledjük el, emlékezzünk rá, vagy ámuljunk-csodáljunk az adott, neve magyarosan Totál Turbó (khm) című filmecskében, annak anime élőszereplős változatában.
 
A sztorit gondolom, jó sokan vagy mindenki ismeri már. Így ezen átugornánk szíves engedelmetekkel, és csak egy pár filmfelkeltő mondat erejéig állnánk meg egy pillanatra. Mint például: Versenyzés életre-halálra. Vagy a család, a harmónia mindennél fontosabb. Nem mindenki az, aminek el(s)őre látszik. A sport is csak egy üzlet, melyet a pénz diktál (ez ma is így van, tesszük hozzá sejtelmesen). És utolsók között: Lépj ki testvéred árnyékából, tedd meg az utolsó lépést. Érezd, érezned kell legbelül az autót. (mondják ezt a Kresz alatt is)
Ha jól hisszük, már pedig miért ne hinnénk jól, akkor a fent említett címszavas mondatokkal sikerült érzékeltetni, hogy a film úgy ahogy van, egy nagy kliséhalmaz. Amely már sokaknak böki a csőrét, és akkor a látványról még nem is beszéltünk, ajaj.
De mi előre leszögeznénk szíves engedelmetekkel, hogy nekünk bejött, nem volt rossz, mint azt annyira előre vetítették számunkra. Adni kell egy esélyt mindennek és mindenkinek, aztán az már csak a filmen múlik, hogy él azzal a páratlan lehetőséggel a nagy negatív utó/visszhang ismeretében.
 
A Speed Racer az elejétől a végéig pengeélen táncol, néha meg is csúszik a banánhéjon legnagyobb hibájára, ami sokaknak, már biztos, túl sok volt egyszerre, két órában. A film nem tudta egyértelműen meghúzni a határvonalat, és kimondania a döntő a szót a célközönséget illetően. Mert így egy se gyerek, se felnőtt két órát készítettek, amelyből csak talán a gyerekes felnőttek, vagy szebben fogalmazva, a gyereki mivoltukat még magukban hordozó egyének számára lehet egy jó kikapcsolódás, ez a mű. De a viccet félretéve, a 12 éven aluli gyerkőc, alig ha fog ezen jókat szórakozni, legfeljebb a színek tetszenek meg neki, míg a családok/felnőttek pedig többet várnának, nem klisészerű halmazt amerikásan tálalva. Amondó vagyok, dönteni kellett volna, hogy kinek készül elsősorban, a Speed Racer.
 
De mi csatlakoznánk ahhoz a lényegesen kisebb táborhoz, akiknek tetszett, mert mint hatalmas rajzfilmzabáló és rajongó felnőtt fejjel is élveztük, bár ez kicsit túlzás, szerettük a film majd minden egyes pillanatát. Persze mi se tudunk szuperlatívuszokba beszélni róla, de minket a látvány, meg a suta forgatókönyv mégis megvett kilóra. Ki hitte volna? Mi nem! Az biztos.
 
A szereplők is azért csendben, a háttérben, szépen helyt álln(t)ak. Emile Hirsch elég furcsán adta ki magát a film első pár percében még, aztán utána már megszoktuk. Sok mindenért nem lehet dicsérni. Ám Ricci kisasszony már annál jobb volt. Egyetértek azokkal a megállapításokkal, hogy ő aztán, azzal a fejjel, egy tuti jó választás volt. Matthew barátunk hál’ Istennek sokáig inkognitóban mászkál, továbbra se tartjuk valami nagy dobásnak, mint színészt, kell hogy megváltozzon a véleményem, de ezen az itt látható produkció nem változtatott. Láthatjuk itt még J. Goodmant, apa szerepben is például, meg a kisfiút a majmával együtt. Na ők aztán totál beleélték magukat ebbe az egész anime projektbe, az kitűnik messziről. Színészileg nem nyűgöztek le, de nem is vallottak frontális kudarcot.
 
Száguldásból, versenyekből nem látunk sokat, sajnos. Ebből kellett volna több és több. A készítők inkább a drámára, mint sem hogy a versenyzésre fókuszáltak volna jobban. Ehhez a részhez tartózik abbéli főbb kommentárom, hogy nem titok senki számára, a kocsi, autó, járgány és csodái miatt figyeltem fel rá anno erre, mert minden, ami gurul a filmben, vagy azon kívül (ha még piros is), az már csak jó lehet. Szóval vártuk a nagy versenyzést, aztán kaptunk belőle majd 3 futamot, sajnos. Ezen talán már nem is lehet meglepődni. De én itt próbálom jóhiszeműen mondogatni magamba, hogy ez a pár sorral fent említett rajzfilm mondanivalóját, tanulságát akarta le/követni és ábrázolni a nagyérdemű felé. Ezért fordulhatott ez elő, hogy a drámai szálak már majd hangsúlyosabbak, mint a gyorsulás, a driftelés, meg a versenyzés úgy egyáltalán. Igen, biztosan így van ez. A régi idők mozijából, rajzfilmjéből ezt sikerült kihozni. Nem akarunk itt lándzsát törni a Wachowski fivérek feje felett úgy, hogy még az eredetit se láttuk, ők látták, ők tudják.
Aztán ott vannak a színek, a látványvilág, amelynek megemésztését megint csak embere válogatja. Nevezték, csicsásnak, ódivatúnak, „chili-vilinek”, giccsesnek is. Mi nekünk még a kellő ízlésvilágunkon belül tartózkodott ez a vizuális orgia, de az ugyanezzel a szavakkal illetett sztori is. Itt aztán a szem tényleg nem marad szárazon, és CGI csodák kápráztatják (már akit) a közönséget, minket. A mi kis bőrfotelünkből megállapítva a CGI rendben volt, ez kábé olyan most, mint a színek feldolgozottsága, lefedettsége ennyi és ennyi perckor 100%. A győztes a Speed Racer, kijelenthetjük. Néha már tényleg túl sok volt a jóból, de minket az annyira nem zavart. A szivárvány meg elbújhat a felhők mögé a 7 színével (vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya).
 
A Speed Racer, most így már megrágva, megemésztve, leírva, kiadva magunkból, az a fajta film, amely egyedi, és sokaknak csak elrettentetéssel, bíró stílussal jár, és stílusból építkezik. Aki ezt „be tudja fogadni”, fel tudja dolgozni, annak vélhetően tetszeni fog, az, amit látni fog játékidő leforgása alatt. Mi ide tartózunk, bár, persze nem tudunk szemet hunyni a hibák felett, de azért hangulatilag valami megérintett, megkapott. Itt és most, Speed Racer és társai Kft. megérdemlik tőlünk a hat és fél pontot legalább. Újranézésre bizton vallom lesz és van lehetőség. De lényegében egyszer az igazi. Szóval vigyázz, kész, rajt.
 

Címkék: turbó 6.5 speed racer totál

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkeltes.blog.hu/api/trackback/id/tr86608060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VVega · https://debugme.eu/ 2008.08.09. 17:40:11

OFF

A szerzőtársak elég inaktívak mostanában.

inmfc · http://calacitra.blog.hu 2008.08.09. 17:56:10

VVega

OFF

mondasz valamit, hallod-e :)
erről ők tudnának bővebben nyilatkozni... én csinálom ezt tisztelséggel, de senkit semmire nem "kényszerítek" rá, az idő majd eldönti a dolgokat. Nálam mindig van hely, bárkinek:)
Húh, micsoda szöveg lett XD

attttti 2008.08.09. 19:42:32

Szerintem az egész film legnagyobb negatívuma a kis hülyegyerek a majommal. XD

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2008.08.15. 17:50:03

Hát mit mondjak...rossz volt a film na

VVega · https://debugme.eu/ 2008.08.15. 20:07:54

Én is láttam közben. Hát mit mondjak...ritka gyenge.

kelemenmarc 2009.01.17. 16:24:27

A vizuális tecknikák jók voltak,de a többi nem mérvadó. Szerintem érthető az Arany Málna szeretete a film iránt.
süti beállítások módosítása