Ez is megvolt, szeptember már a múlté. Ebben a hónapban lett 2 éves a blog nem mellesleg, amúgy meg tényleg hihetetlen, hogy már megint itt tartunk, és nemsoká' pár hónap múlva már érkezik az igazán erős mezőny díjakra is esélyes darabokkal. Nehéz, nagyon nehéz lesz kivárni. Na de, ez már a jövő zenéje, egyelőre foglalkozzunk inkább a jelennel, hisz abban is vannak meglepetések, nagy durranások, elég csak a District 9-re gondolni, ami eddig az év legjobb darabjaival veszi fel a harcot simán, nem meglepetésre persze. Viszont vannak ismeretlenül nagyot szólóak, mint például az angolok vígjátékos űrszkifije, vagy focis-menedzseres filmje.
Most is voltak olyan darabok, melyek kimaradtak a hó végi leltárból, ott van Lars von Trier Antichristje, amely talán az év legellentmondásosabb kategóriájában fog majd feltűnni az utolsó lista szerkesztésekor, de most még se kapott s talált helyet magának. Vagy akár Tarantino becsetelen társaságára sem lehet nagy panasz, úgy ahogy bwood legújabb gyöngyszemére a Chak de! India-ra sem, viszont egyszerűen nem fértek be. Megemlítés szintjén azért itt szerepelnek elójáróban, míg a többiek már lentebb vannak, hosszabban kibontva, jók és rosszak. Ez utóbbiból csak egy lett igazán, mert bárhogy törtem a fejem, nem tudtam még egy gyengét megemlíteni mellé. Soha ne legyen rosszabb, na...
Az utóbbi évek legjobb scifije, ez nem vitás. A hatalmas, felépített hype áradat sem hogy megbosszulta volna magát, hanem éppen ellenkezőleg egy pluszt adott az amúgy se gyenge rendezésnek, s forgatókönyvnek. Az áldoku szál, Wikus karaktere, az idegenekkel való szimpatizálás (?) és a végén érkező akció szkénák is kiválóak voltak. Várom a következőt.
Ha már lúd, legyen kövér alapon, a sci-fi megkapta a görbe tükrét is az angoloktól, ahogy azt kell. Humorosan, minden apró részletre figyelve, miközben három fiatal próbál visszatérni a jelenbe. Az időtörések, párhuzamos világok ideje nem járt le, erről tanúskodik ez a mozi is, ami teljesen megérdemelten kiérdemli ezt a címet, nem lehet FAQ.
Ha még emlékeztek rá, akkor azt írtam, hogy az utóbbi idők egyik legjobb focitémájú filmje lett ez, s tartom, emelem. A menedzserek élete kerül górcső alá, meg negyven valahány nap, amikor a Leeds-nél próbált szerencsét Clough coach. Michael Sheen brilliant alakítása teszi fel a pontot az i-re. "I wouldn't say I was the best manager in the business. But I was in the top one."
Egyszerűen kénytelen vagyok újra a legnagyobb durranáshoz visszanyúlni, mert a soksok meglepetés mellett még a zene is közrejátszott abban, hogy ennyire filgúd legyen ez alig több mint egy órában. Nem egy officiális ostről van szó,
csak egy két jó régi kiváló számról, amik együttes erővel azonnal helyet kaptak az ipodon. Forever's gonna start tonight...
Micsoda? Micsoda rendező, micsoda színészek kérem szépen, s mégis mi sült ki belőle... semmi, mert elszúrták. Hiába a nevek, hiába remake, ha ez a forgatókönyv nem sokat ért így ebben a formában. Már rosszul kezdődik, s akkor a végéről már inkább nem is beszélek. Szó-szó ennél azért többet vártam tőle, és nem csak én vagyok így ezzel, szerintem.
Láttuk, hogy lehet jó akciófilmet készíteni, ezzel szemben érthetetlen picit az, amikor ilyenekbe fut bele az ember. Pankrátor hős színészek, irreális butaságok, összelopkodott klisék ezerrel, miközben az action és brutalitás képkockáinak alig jut hely. Van itt macska-egér játék, meg harc, de vigyázat csak elméletben, mert a gyakorlatban fájó élmény tud lenni.
