The Killing Room (2009)

inmfc - 2009.09.26. - Szólj hozzá!

Hány, és hány mozi kezdődik úgy, hogy iksz darab ismeretlen arcot „bezárnak” egy szobába vagy mit tudom én még hova? Egy csomó persze, melyekben mindig olyan emberek találkoznak össze egy másfélóra és szkript erejéig, akik nem igen tudnak egymásról semmit, azt se tudják pontosan hol vannak, de a cél az közös általában, túlélni azt a napot, kvázi megoldani a feladatot, amit kérnek tőle, s begyűjteni érte a jól megérdemelt összeget. Első hallásra ez tényleg nem tűnik óriási emberpróbáló vállalkozásnak, viszont ahogy az már csak lenni szokott, itt is van valami vagy van valaki az ajtó, az üveg túloldalán, aki néz le rád, s éppen úgy játszik veled, mint én a figurákkal a sakktáblán. S bár az idő múlásával tisztul a kép, de én mondom, továbbra is full sötétben tapogatózol, mert a csattanó még várat magára.

 
Ahogy azt már az első bekezdésben elárultam, az alapszitu szerint négy ismeretlen fazont (a tesztalanyokat) bezárnak egy szobába. Azért, hogy egy kérdőív kitöltése után valamibe vegyenek részt iksz órába, mert akkor a nap végén ipszilon summa ütheti a markukat. S habár ennek a fele sem szerepelt az újsághirdetésben, viszont ami ennél rosszabb hír számukra, hogy a jelige alatt szó sem volt semmiféle gyilkos szobáról, amiben éppen vannak, csak még nem tudnak róla. Még nem, de majd percről-percre, óráról-órára szépen rájönnek, hogy itt nem babra megy a játék, életek forognak kockán. S éppen erről tanúskodnak például a vértócsák is, meg a székek, asztalok, amik szó szerint megmozdíthatatlanok, meglátod hogyan s miért. Valamint, ezen kívül van még négy fázis, amiken túl kell jutni… na de elég is volt ennyi a sztoriról kedvcsináló gyanánt – azt gondolom.
 
Nem is érdemes, lenne ildomos ennél többet elárulni róla, mert minden egyes újabb infó csak rontja az élvezeti értékét. Bár, ez most teljesen úgy hangzott „a számból”, mintha valami jó izgalmas, fordulatos thrillerről lenne szó, de azért elhiheted, ennyire nem egyszerű a képlet. Viszont annyira rossznak sem mondanám éppenséggel, mert volt benne lehetőség, amit ki lehetett volna még ennél is jobban sajtolni. Mire gondolok? Arra, hogy az összezárunk négy embert egy helyre koncepcióból sikerült valamiféle izgalmat kicsikarnia, ami a mai világban nem kis eredménynek számít. Mindezt tényleg minimalista jelleggel hozták össze, ilyen saw és cube kombóval. Persze, azért sikerültm talán emiatt is a tipikus hibákba beleesnie, lásd csak a befejezést, meg az unalomperceket többek között. Ezek pedig, mind-mind, így vagy úgy, rontottak a helyzeten, féltávnál pedig, már érzékelhetően kipukkad a lufi, a tempó visszaesett, s az izgalom sem volt már annyira jelen, mint azelőtt.
 
A filmben amúgy tök ismerős arcok gyűlnek össze, akiket biztos láttál már valahol, akik b szinten hozzák most is a kötelezőt. Van itt minden és mindenki, PB Abruzzija jut eszembe éppen elsőre, nem hiába talán, mert ő volt a darab egyik legjobbja. A hangulatba, ahogy azt írtam, sok ponton hiba csúszik, valamint a végkifejlet sem volt a legjobb lezárás, amit valaha is láttam, de mindent összevetve azért egyszer elmegy, beáll a sorba a többi közé, mellé. A hibái, gyenge pillanatai miatt így kénytelen vagyok a tucat katba sorolni, ami egyszer szép és jó, de többször nem igen fogok esélyt adni neki. A hat pontomat azért kapja, némi plusz kakaóval, ügyességgel talán jobban is elülhetett volna.   

Címkék: 6 2009 the killing room

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkeltes.blog.hu/api/trackback/id/tr601424627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása