Mi kell a jó filmhez? Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen jó vígjáték sci-fit láthassunk? Mindenképpen, kell egy jó idea, hatalmas dumák, beszólások, három szereplő, egy kocsma helyszín, sci-fi (science fiction!) nem kis adag humorral leöntve, és kész is 2009 egyik legnagyobb meglepetése, számomra legalább is. Az ismeretlenül nagyot szóló kategória megkérdőjelezhetetlen nyertese ez, amelyik tényleg a semmiből érkezve ütött egy akkorát, amilyenre tényleg elég régen volt már példa. Az angolok ismét nem hazudtolták meg önmagukat, és semmi nagy cgivel, nevek nélkül, egy olyan iparos független munkát adtak ki a kezükből, melyre bárki, értsd a többi filmgyártó hatalom irigykedhet, teljesen jogosan, s megérdemelten. Egyszerűen minden klappol, az alapanyag, már az idea levesz a lábamról, ahogy minden apró kis részletre odafigyeltek, a megvalósításról pedig már nem is tudok több színes-szagos jelzőt elsütni szégyenemben.
 |
Ez a hosszú, máskülönben frappáns címmel ellátott darabka, három fiatalról szól, akik egy nem éppen be happy nap után, - ahogy azt kell -, leugranak a közeli kocsmába. A cél kétségtelen: kicsit italba fojtva bánatukat tegyék át magukat a következő napra. Azonban az egész este olyan jól sikerül vagy éppen rosszul, hogy éveket haladnak előre, valamilyen időtörés miatt. Kis túlzással élve az álmaik valóra válnak, mert kockákról (más néven képzőművészekről) lévén szó, szeretik a műfajt, annak minden egyes porcikáját. Sci-fi über alles van, számukra (kettőjükre nézve inkább), de azért azt sohasem gondolták, hogy ezt majd élesben, a saját bőrükön is érezhetik majd egyszer, valamikor. Most ez, azonban bekövetkezett, s nekik (velünk együtt) kell ebből valahogy kiutat találni, hogy újra a jelenbe térhessenek vissza. Kemény dió.
Egyébként, minden a profi időtöréseket javító, jövőből érkező lánnyal kezdődött, aki aztán nem igen tudja elsőre, de még másodjára sem kijavítani a kocsmában kialakult hibát, sőt még azzal, hogy ott van, rá is tesz egy lapáttal, az amúgy se lineáris, tök sablonos helyzetre. Mert tudniillik, a fiúk továbbra is ingáznak az időben. Hol egy-két órát, hol éveket ugranak előre, egy-egy lépéssel, énekkel. Mindig, mindannyiszor valami „új világ nyílik meg előttük”, ahol ők már jártak, s valami nagyot alkottak. A kérdőjelek persze ezzel egyenes arányosságban egyre csak sokasodnak a fejekben, míg válaszok pedig nincsenek. Megpróbálnak együtt valahogy kikeveredni ebből, habár azért ők maguk is biztosan rontják a „hazajutási” esélyeiket egy-egy rossz döntéssel.
Röviden, a helyzet az, hogy ezt leírni tényleg nehéz lenne, de azért megpróbálom. Az biztos, hogy nagyon kocka élmény volt, s az is biztos, hogy a hangulata ötcsillagos, annyira rabul ejt. Egyszerűen: egy varázslat az egész, alig több mint egy órában. Még ha nem is tátott szájjal bámulós élmény, de egy hangulattal rendelkezik, a nagybetűs hangulattal, ugye, ami egy percre nem adja meg magát, ami állandóan mozgásban tart. Gondolok itt arra elsősorban persze, hogy az apró részletek, snittek mennyire fontosak, olyanok, mint éppen a szalmaszálak. De pörög is becsületére legyen mondva, s egy kicsit nehézkesebb kezdés (BBC kezdés) után olyan szkripttel ajándékoz meg, ami tényleg friss levegő lehet az utóbb látott kész produktumokra visszaemlékezve.
A zenéket meg most komolyan, ki nem kezdte el énekelni a nézés közben random, mint ahogy azt az egyik srác tette az illemhelyre menve, s kis-nagydolgát elvégezve. Jobbnál-jobb muzsikák szólnak, csendülnek fel állandóan, nem érheti panasz a ház elejét, semmiképp se. Persze a poénok is nagyon ott vannak, szó szerint ütnek, a bácsi állandó betoppanásán még most is, írás közben is elmosolyodom, de a fő három időutazós arc is kitett magért, minden szó és hiba nélkül. S nemcsak a poénokon van a hangsúly, de remélem az eddig is lejött már, hogy alap sci-fi ez vígjátékba bugyolálva. Egy kicsit ez, egy kicsit az, miközben oda kell figyelni, nézni, s még jókat gondolkodni is lehet rajta az említett kiskapuk, nyitott ajtók miatt.
 |
Színészek? Ez nem lehet kérdés, mos komolyan. A három arc (köztük egy it-crowdos) semmi extrát nem tesz, de amit mégis, azt hibátlanul. Szinte fix is, hogy nagyon imádták ezt az egész forgatókönyvet, meg a szerepeiket. Mégis, ennek ellenére mondom azt, hogy nem ők, hanem Anna Faris szereplése (nem szerepe) volt a legnagyobb pofáraesés számomra. Miért is? A színésznő (?) eddig igazán nem vett le egy alakításával se a lábamról, most meg előhúzott egy olyan alakítást a semmiből, amit tényleg nem tudsz hirtelenjében hova tenni. Persze nem is kell megmagyarázni a bizonyítványt, mert ez így volt szép kerek korrekt, ahogy volt. Magyarán, ha már lúd legyen kövér alapon, mindenki hozott magával meglepetés csomagot, ami aztán nagy nevetésbe meg egy felejthetetlen mozisélménybe torkollott, pozitív értelemben vett persze.
Óriási geek, kocka, sci-fi élmény volt ez, amiben maguk a szereplők írták a fejben, meg be a kisnoteszba a forgatókönyvet, s írtak még levelet hálivúdnak, hogy fejezzék be a sok tucat kategóriás filmek gyártását. Amúgy meg a kocsma is egy kiváló helyszín volt már, hisz jó régen zajlott le itt konkrétan egy darab, pláne ha ott még időtörés meg hurok meg ki tudja mi minden történt meg, zajlott le egyszerre. Jó kis hangulatbomba az egész, ami biztosan üde színfoltja lesz az ez évi felhozatalnak, s már az is. A címtől (FAQ) kezdve minden egyes apró rezdülésén keresztül az utolsó képkockáig rendben van. Egyedül csak azt sajnálhatjuk, hogy néhány kérdésre nem kapjuk meg a választ a játékidő végén, de talán ez is szerves része, eszköze a kitűnően működő gépezetnek. Nyolc pont, és must-see. Forever's gonna start tonight...
