Első blikkre azt mondanám rá, hogy dramedy romantikával fűszerezve. De aztán elgondolkodom, s arra jutok, hogy inkább indie romkom ez. Egy biztos, tényleg nagyon különleges film lett, nehéz is lefesteni a látottakat annak, aki esetleg nem élte át ennek minden egyes képkockáját. Inkább apró mosolyok, mint nevetés követ utadon, a szereplők kicsit szenvednek, próbálnak utat találni, álmokat megcélozni, de ezen kívül még pár kérdőjel is akad, amikre csak nem kapsz választ a végére, s ami ezért, ebből kifolyólag rányomja a bélyegét a kész produktumra. Nem tudni, de azért érezni, hogy a forgatókönyv lett kevés ebben az esetben, így az első filmes Matt Aselton kaphat hideget-meleget gazdagon, mert néhol nem igen akart működni a mozija.

 

Sztorizva egy kínai gyereket adaptálni vágyó fiatal összeismerkedik a munkahelyén (matracgyáros, hehe) egy különc lánnyal, aki álomra hajtja a fejét ott azon az ágyon, matracon, amit apja kinézett már pár órával előtte. Aztán a kiszállításnál újra összetalálkoznak, majd egy gyors szexen is átesnek hátul az autóban, mialatt a lány apja a dokinál bent ül. Tudom nem egyszerű, de az egész film ilyen érdekes dolgokkal van teli, mint a daganatot holisztikus módszerrel, leküzdő férfival például. Na de a lényeg, hogy jönnek a kölcsönös érzelmek, szülők, bemutatkozás, azaz van valami kupidó háza tájékán… s úgy ennyi lenne egyszer, de a java hiheted, még csak ezután jön.

 

Kapásból ott a fura cím, amit nem értek, de az állandó kötekedő személy vagy a kínai gyerek is folyamatosan fejet vakaró élmény, valahányszor csak feltűnnek. Sok a miért a sztorival kapcsolatban, így nem lehet teljesen kikapcsolni, s minden gond nélkül figyelni a történéseket. Miért kínai az a gyerek? – például, de az egy a pár közül, amire nincsen s nem is lesz válasz, soha. Voltak benne ilyenek tehát, amik összességében nem tesznek jót a hangulatnak. Talán az utolsó fél óra volt az, ami igazán jóra sikeredett, s tetszett is igazán. Ott lehetett látni, hogy egy valami dolog, mennyi embert tud összehozni, összekapcsolni, mosolyt fakasztani a sok zűr, az elcseszett dolgok után. Mert hiába a szerelem, a kapcsolat, ha hőseink küzdenek az életnek nevezett küzdőtéren, törvények ellen, ahol beléjük kötnek állandóan, s ahol az anyukák elhagyják gyermekeiket inkább.

 

Ami a legborzasztóbb, s a legjobb is az egészben, hogy ebbe a fura filmbe még két fura színészt is tettek, Zoeey Deschanel és Paul Dano képében. Egyikükre sincs nagy panaszom, mert Zooey már a nézésével is rabul ejt, míg fuckfuckfuck P.D. is jó, s nem utolsó sorban a hihetetlen Vérző Olaj alakítás után azért egy másik oldaláról is megmutatkozott a nagyérdemű felé, kvázi kell vele majd számolni a későbbiekben is. A film annak ellenére, hogy ilyen gyermek, gyermeteg problémákkal küzd, az öt pontomat azért megkapja, mert van benne mit szeretni, mondom. Valamikor újranézés biztosan lesz belőle, de nem ma és holnap. Gigantic.