Az első s legfontosabb teendő, hogy hagyni kell a történelem órán hallottakat: el kell felejteni mindazt, amit ott regélnek hasábokon keresztül kisbetűben, több oldalra lebontva. Aztán meg tessék teljesen kikapcsolni, s valami tök bizarr háborúra gondolni, ahol minden másképp történik, mint amit te nebulóként oly szorgosan hangyamódra bemagolsz órára-órára. Megvolt? Na akkor kérem, jó helyen jársz, mert ez itt a jó „öreg” Tarantino világa, aki kezébe veszi a háborút, s úgy levezényli neked, ahogy az még egy karmesternek is igen csak nehezére esne. Amit érdemes tudni a történetről, s ami már az előzetesből is kiderült, hogy Pitt összetoboroz pár embert, majd azokkal náci skalpokat gyűjt, de minél többet. Ezen kívül van itt még egy csomó szál, amiről tudsz, és nem tudsz, miközben Hitler nem hisz a szemének, hogy ilyen előfordulhat(ott) már az ő idejében. Azaz lesz itt felfordulás gazdagon, csak ne hogy megtévesszen ez, mert közel(ebb)ről már minden képkockának helye van, mint a hangjegyeknek a kottán. Tessék.
 |
Nem árt még egyszer leszögezni, hogy aki történelemre szomjazik uram bocsá’, az itt nagyívben eltévesztette a házszámot, mert itt semmit, hangsúlyozom semmit sem lehet komolyan venni. De különben is, van olyan, aki így ülne le Tarantino mozija elé, haha. Hisz Ő, a mesélő ugye, aki ehhez ért a legjobban, mármint szórakoztatni, s a stílusával olyan nyomot hagyni a filmtörténelemben, mint amilyet Pitt tett a késével olykor-olykor. Ezzel is megbélyegezve a szabadon engedett nácit, hogy ne felejtse el pár év múlva kivel volt dolga, s ki is volt ő akkortájt. Még tovább folytatva, igaz ez a filmre is, mert azt se lehet egyhamar elfelejteni. Hisz a direktor úr szó szerint húzza el a szemünk előtt a mézesmadzagot, valamint énekli ki a sajtot a szánkból a Zsidó vadásszal, Cristoph Waltz színésszel együtt (aki látta, érti mire célzok itt), aki egymaga vitte hátán a filmet a kiváló, hibátlan alakításával. Persze mellette is nem akármilyen nevek sorakoztak fel, mint a sokat említett Brad Pitt például, aki ugyancsak kitesz magáért, beszél már mindenféle nyelven, s szállítja a mosolygós, nevetős pillanatokat is, de már az első szavak is megérik a pénzüket, ahogy elmondja a friss húsiknak mi a teendő, mit vár rájuk. Si?! Correcto. Amúgy meg az egész becstelen társaságot lehet dicsérni, szóval igazán ütős kis csapat jött itt össze, szerencsénkre.
Bár a hangulattal nem tudtak mindig levenni a lábamról, s voltak benne azért unalompercek bőven, de a nagyon jól megírt dialógusokat, s igazán üdítő képkockákat még így sem tudja kitörölni a fejből, mindhiába. Nagy jelenetek követik egymást, hol véresek, hol groteszkek, hol humorosak, a skalpok pedig gyűlnek, a tagok egyre fogynak, s mindig előkerül a zsákból valami új arc, valami tarantinos megoldás. Egyszerre tud brutális, és megmosolyogató lenni, a zenével se spórol, úgy ahogy a nyelvekkel, nesze neked eu. Egyszerűen, ahogy ő lerendezte ezt a háborút, azt tényleg senki nem tudta volna jobban így képkockákba bugyolálni, s vászonra vinni. Komolyan, addig-addig dolgozott rajta, amíg csak nem sikerült neki, le a kalappal előtte. Hét pont a jutalma, nem több, egész korrekt volt, mind emberileg, mind szakmailag, egészségünkre.
