Egy szép feleség Beyonce képében, vezetői job jó fizetéssel, egy még aranyos-kedves gyerek vár rád az új otthonodban, aki a te fiad persze, kérdezhetem joggal: mi kell még? Egyszerűen nincs mire panaszkodnod, minden flottul, és zökkenőmentesen zajlik le az életedben, azonban minden jónak egyszer vége szakad, úgy ám. Hisz megjelenik egy nő, egy dögös, intelligens nő, aki azonnal kinéz magának, s meg akar kapni bármi áron is. Elkezdődik tehát a macska-egér játék (harc), amiben majd, a végén, valakinek vesztenie kell.
Ahogy múlnak a napok, egyre inkább behálózza a nő a férfit, mindent megtesz azért, hogy a tervét végrehajtsa, de egy dologgal nem számolt biztosan. Mégpedig azzal, hogy a számára hőn áhított kedves férj nem enged, még akkor is, ha megy a stírölés minden percben, és megy a hintés otthon az új kolléganőt illetően. A nő azonban nem hagyja annyiban a dolgot, tovább és tovább próbálkozik. Ha kell, akkor pedig a játékban csúnya lépéseket tesz, és eszközökhöz nyúl: már a család (feleség, gyerek) sem lesz szent számára. Minden erejével az ördögi terven agyal egészen addig, amíg nem sikerül neki végleg a férfit az ágyba, maga mellé csábítani örökké.Most komolyan, az Obsessedre semmi szükség nem volt, így ebben a formában. Tényleg nehéz megérteni, hogy pontosan mit is akartak ezzel a mozival a készítők elérni, mikor is tisztában vannak (lehetnének) vele, hogy ebből több raklapnyira valót találnak az egész világon, még jobb tálalásban biztosan. Akadnak is azért rendesen olyan átlagos, átlagon felüliek ugye, melyek közelébe például ez a darab nem érhet fel soha, de soha. Ehhez persze semmi kétség, azonban a baj ott kezdődik, hogy az említett átlagot se tudja teljesíteni, így aztán teljesen felesleges, erőltetett vállalkozásnak tűnik ez a film.
Az egészből egy valami, egy nagyon fontos valami hiányzott: ez pedig a kakaó, a hangulat. Habár a szkript sem új keletű, ahogy arra már utaltam, de a megvalósítás az egyszerűen semmilyen lett. Az pedig nem is említem, hogy itt egy thriller esetében elvárható lett volna az izgalom, némi(?) feszültség legalább egy pár percre, fél órán keresztül, mert az a girl fightot mindennek lehet nevezni, csak körömlerágós izgalmaknak nem. Ennél bizony több kell, jóval több. Beyonce is jobb ha inkább magába néz, és énekel sokáig, mert ilyen filmekkel, s produkciókkal aligha fogja valamire vinni, márpedig ő tutira ezt akarja, gondolom. Még Ali Larter játéka, s szépsége volt elfogadható, hozta amit kell, amennyit ki lehetett hozni ebből a klisés, tucat, nem is őrült Obsessedből.
Kihagyható alkotásról regéltem itt sorokon keresztül, talán többet is, mint amennyit megérdemel úgy általában. Nem hiszem el, hogy ennél nincs, nem akad valami izgalmasabb, őrültebb-szenvedélyesebb (csak h a címnek se legyen igaza) a felhozatalban, nehogymár! Azon felül, hogy semmi új idea nincs benne, lerágott csont, és csapból is ez folyik, még a kötelezőt se sikerült behúznia, ez az igazán érthetetlen az egészben. Kicsit időpocsékolás a ráfordított időkeret, tessék inkább elkerülni messzire, azt mondom. Két egész pont a jutalma (AL miatt legfeljebb), de semmi több.
