Már a spanyolokhoz is elért a világvégi hangulat, hisz a Tres Días azzal veszi kezdetét, hogy a tévé bemondja: már csak 72 óra van hátra a világ végig, aztán jön egy nagy meteor és bumm. A visszaszámlálás kezdetét vette, menekülni nem nagyon érdemes, nincs hova elbújni, de azért az emberek gyorsan szedik a sátorfájukat a nagy káosz közepette és megpróbálnak valami biztonságosnak hit helyet, barlangot stb… keresni. Mások inkább felkeresik a szeretteiket, hogy velük együtt peregjenek le életük utolsó órái, percei, másodpercei, s a film középpontjában álló család így is tesz, anya és fia felkeresi a rokonokat, messze a várostól.
Azonban a Tres Días sokkal több ennél, sokkal többet szeretne mutatni ennél, hisz a család egy sötét múltja, képe is felerősödni látszik a napok múlásával. Tudniillik a gyilkos, őrült testvér, a fiú, a börtönből való kijutása (?) után egyből a családhoz tart, hogy megbosszulja, amiért őt rács mögé jutatták. Innen indul el a félelmekkel, a nagy bizonytalannal, rettegéssel tarkított másfél óra, amikor a világvége is eltörpül a testvér kegyetlen tervei mellett. Bárhonnan is nézem a mozit, akkor is csalódás lesz a vége. Hiszem azt, hogy a történet a bűnös mindezért. Bár az alapsztori tényleg ígéretes, több mint kecsegtető (a vv ellenére) ezzel a gyilkos testvér ámokfutással, azonban néhány képkocka üresen maradt, még így is. Talán a sárgás képekkel, és már-már nyomasztó atmoszférával nincs is semmi probléma, de az hogy a sztori csak nem akart egyről a kettőre jutni, az több mint érvágás volt számára, na meg számomra. Persze az utolsó fél órára beindult, s közbe-közbe is akadnak jó pillanatok, de ez az in medias res, kezdés ebben az esetben erőtlennek, és kevésnek tűnik. A karakterekről nem derül ki sok minden, hiába nincs okom panaszkodni a színészeket illetően, s így elmaradnak az ökölbeszorított izgalmak, melyekből 3 nappal a vég előtt talán több is elfért volna a képkockákra.
Hiába akar s szeretne feszült, már-már kihegyezett pillanatokat szállítani, egyszerűen nem sikerül neki. Nem igazán működik, ezért pedig a gyenge, kukára való szkirpt a felelős. Jó sok ponton fordul az elő a nézővel, hogy nem tudja hova tenni a látottakat - nincs háttérismeret, ezért is vannak picit érthetetlen cselekvések, magas labdák, amiket mi, a néző, nem érünk, érhetünk el. Az is lehet, hogy többnek akart látszani, mint amit elbírt volna, ez pedig erősen rányomta a bélyegét az össze képkockára és snittre.
Lehetett volna jobb és több, de nem lett. Sikerülhetett volna, de nem sikerült neki. Írhatok itt feltételes módba a film kapcsán még jó pár soron keresztül, de hát az igazság nem fog változni, s a tény, tény marad. 72 óra kevés is volt, sok is volt erre a sztorira. Ki lehetett volna sajtolni belőle egy jó filmet, de hát a spanyolok többet akartak, amibe aztán belebuktak. Négy pont, az el-eltalált izgalmasabb snittekre, az utolsó fél órára vagy csak éppen a képi világra, de ennyi. Vigyázat: 3 nap van hátra!
