Félidő! Ki számolta, ki nem, a helyzet a következő: már június hónap is a múlté, amivel búcsút inthetünk az év felének. Gyorsan lepörgött szó se róla, de hát nem kell itt sopánkodni a múlton, ugye, előre kell nézni. Azonban: wait a minute, mert nem árt összegezni, leltárba venni a hónap legjeit elsősorban, mielőtt még tovább menénk. Nem árt, mert voltak itt jó alkotások, talán azok is voltak többen, hál' Istennek. Egyszer fordult az elő, hogy a szívemben jó mélyre rejtett kétjegyű pontszámot kiosztottam volna, de például egyszer sem kellett egyest adnom, ami jó persze. Voltak itt csalódások, meg nagy gyenge szereplések, leégések, inkább az új felhozatalból, ami rossz, persze. De lássuk inkább, akkor a legeket, a róluk írt random lead-ket. Hosszabban a címre kattintva érhetők el (a legtöbbje legalábbis)...
[Ebben a hónapban még egy változtatás mindenképp hozzátartozik az oldal krónikájához. Ez pedig nem más, mint, hogy megnyílt a some other place nevezetű mikroblog az FFK-ért, s miatt, amelyen mindenféle tartalom, a zenétől, a fotókon keresztül az idézetekig minden szerepel, megtalálható. A tumblr az egésznek az alapja, és hatalmas segítség is többek között. Az olcsó szórakoztató játék funkció mellett a születésének fő célja, hogy a képek, zenék, videók linkelése is meg legyen oldva az oldalra, itt, az odalon belül. Próbálom persze tanulni, mint a twittert annak idején, hogy milyen lehetőségek rejlenek benne, s próbálom akkor a nagyérdeműt is hozzászoktatni, ehhez. Az oldalsávban már ott szerepel, s feliratkozni is lehet rá. Pr tevékenység ezzel bezárul]
Na ennyi, irány nézni akkor a legeket:
Egy élmény, egy hangulatbomba. Tele zenével, tánccal, és még több vidámsággal. Egyszerűen nem volt benne semmi mellébeszélés, vagy időhúzás, hanem színtiszta, zsír fain, cool hangulat, amihez foghatót régen éreztem, szavamra mondom. Nem kérdés: a hónap legjobbja. I'm gonna live forever... Fame
A hónap vígjátéka, legnagyobb durranása biztosan. Las Vegas, másnaposság, paradox helyzetek, eltűnt s talált személyek, sok-sok kérdőjellel. A középpontban három figura, akik keresik az eltűnt havert többek között. Vicces, humoros, nem idétlen, szórakoztat, kikapcsol. Kell ennél több?
Június meglepetése. Klass
Egy igaz történet rólunk, az emberekről, akik milyen szörnyű dolgokra képesek olykor. Egyenesen az észtektől érkezett darab, a fiatalokról szól, a klikkesedésről, megaláztatásról, és kirekesztettségről. A mai világ egyik legégetőbb problémája ez. Háború gyerekfejjel kamaszok közt. Nem csak meglepetés, hanem erős pofon is egyben.
Esküszöm megpróbáltam, akartam mást szeretni, de ezek a zenék annyira belemásztak a fülembe, hogy nem tudok mást megtenni, ebben a kategóriában (is). Pedig volt itt Berlin Calling, vagy The Last Kiss - Zach Braff féle zenei anyag, de végül egyik se tudott oly színjelesre vizsgázni, mint ez az OST.
Igen, ahogy ott is írtam, beljebb, csalódás volt számomra. Mert talán túl sokat akartam Julio Medem Sex és Lucia-ja után vagy csak egy újabb olyat akartam látni, legalább. Hiába a jó zene, és fényképezés, sajnos a szájbarágás, hatásvadász, erőltetett dolgok miatt nem jött be annyira. I'm sorry.
Na erről a T4-ről inkább nem nyilatkoztam, mert csúnya dolgok kerültek volna napvilágra a blog sorai között. Gyenge, faék forgatókönyv, unalmas dialógusok, no hangulat, logikátlanság, és butaság ezerrel, talán csak a színészek csinálnak valamit. A dráma meg monnyon le, itt is röhejes volt.
Kuka. Lényeg: Játékadaptációt készíteni ma már nem MENŐ. Pedig az lehetne, mert csomó jó játék van ott polcon, csak arra várva, hogy vászonra vigyék őket, a baj csak az, hogy mindegyik úgy végzi mint ez, az az, sehogy. No fight kérem szépen, egy verekedős játék filmes változatában. Vicc. Szánalom.
