Az említett család Connecticut-be költözik, hogy a beteg fiú kezelését, a hosszú utazások elkerülését megoldják, közel a kórházhoz. Habár az anya tudja, ismeri a ház históriáját, de egy percre sem habozik, mikor látja a hatalmas fájdalmakkal küzdő fiát, és megveszi azt. Elfoglalják, benépesítik, megszeretik, de kis idő múlva már fény derül az igazságra. Az igazságra, ami nem más, mint hogy a viktoriánus ház, ahol ők élnek, az korábban egy halottas/ravatalóház volt, ami azonban nem minden… nem minden, hisz a beteg fiú lát/hall még valamit, valakit, valakiket, kvázi dolgokat, de csak ő egyedül. Vajon mi történhetett a házban? Mit rejt a sötét múlt? S mi köze ennek a fiúhoz?

Többet, tényleg nem érdemes elárulni róla, hiba is lenne. Csak az a kár, hogy éppenséggel, minden ajánlóban leírják a komplett sztorit, ami azért jócskán rombolja, szerintem, az élményt. Tessék elkerülni, az előzetessel együtt.

 

Meglepetés, igen, a kellemes fajta. Mindig is szerettem én, például, az olyan thrillereket meg horrorokat, melyekben nem csak a vér számít, és folyik literszámra, hanem valami történettel is bírnak, tudom másodsorban. Ez azonban, ma már, nagy unikumnak tekinthető, ma, amikor állandóan csak a baltás gyilkosok, a nagy házak, vagy éppen a fehérre lemeszelt kisfiúk/kislányok ijesztgetnek harmatgyengén, már ha ijesztgetnek, ugye. Ezek nagyon tucat ízűek, melyeketlegtöbbször azon nyomban visszadobjuk a feladóhoz. Miért? Mert mindig ugyanaz és ugyanaz kerül a terítékre. Ezért jó néha valami mást is megtekinteni, valami új ideát.

 

Ez a The Haunting In Connecticut pedig a tökéletes választás lett, úgy érzem. Ajánlanám azoknak, tehát, akik megunták már a fentebb sorolt egy kaptafára készült, és csapból folyó sablontermékeket. Persze azért, itt is a képbe jön például a megidézés dolog, a nyomozás házügyben, meg a pap is, de ezek valahogy egy cseppet sem zavarnak. Minden egybeolvad, ahogy az látszik, összerakták a mozit, rendesen: nincs nagy mellékszál, nincsenek nagy egetverő dialógusok, és csöpögős, giccses melódrámák sem zavarnak be minden egyes újabb feszült pillanat után és előtt. Inkább thriller ez, mint horror. S az igazság az, hogy nem is nagyon értem ez utóbbit, mert annyira azért nem volt véres. Tényleg a hangulatra, a feszült atmoszférára gyúrt rá jobban, és jól tette. Azért is furcsa látni ezt a horror dolgot, mert kint például - kicsit meglepő, hogy 13 éven felül már nézni lehetett a mozit, már aki elég nagyfiúnak/lánynak érezte, gondolta magát. Ebből azt is le lehet szűrni, hogy az igazán kemény snitteket tutira kihagyták, kivágták, ami azért nem jó előjel.

 

Annyit nem árt tisztázni, hogy aki még mindig azt hiszi: a történet a műfaj rovására megy, az téved. Téved, mert bizony, miután, egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik a házban, és a fiú is egyre több dolgot lát, vél felfedezni, akkor azért feljebb kapcsol a mozi, ahogy azt kell. Jobban pörög, az izgalom is előbújik a bokorból, ami aztán az utolsó fél órára fog csak igazán beindulni, és működni. Oké, nem kell nagyon nagy körömlerágós, meg ökölbe szorított izgalmakat átélni, de azért kapunk pár leégett fejet, még több teleírt "hallott hullát", meg állandó ajtócsapkodásokat. Bár igen, azért van egy pont, amikor érezhető a végkifejlet, de mégis kicsit másképp történik minden, ami miatt újabb piros pont még, kerül a sok mellé. Persze lehet vitázni ilyen dolgokon: hogy ez tényleg így történt-e, meg ilyesmi, de azért jó volt látni végre egy összeszedett szkriptet, amiben nem csak a tálalás jeleskedett, hanem már az alap is jó ajánlólevél, ami nem okoz csalódást. Aki megteheti, azért kerülje az előzetest, azt mondom. A fényképezéssel nincs gond, a zene is ahogy azt kell, ontja magából ezeket az erősen hajat tépő traktusokat, és a vég lezárása, meg a plusz photok is jó húzásnak bizonyultak még. Na és a színészek?

 

Ott van Kyle Gallner, a beteg fiú szerepében, aki sorozatozik, és akit legutoljára még a Red-ben láthattunk. Itt is szépen teszi a dolgát, sőt, nagyon jól/jót alakít, Kyle, van egy olyan érzésem, hogy hallunk majd még felőle. Virginia Madsen, az anyukát, míg Elias Koteas a papot alakítja még rajta kívül. Ők sem hibáznak, valamint Amanda Crew is feltűnik eyecandy-nek persze, de nem csak annak.

 

Mindent összevetve nem lett ez olyan jó alkotás, hogy a címét úton-útfélen hangoztatni kéne, de becsületesen helytáll, ami manapság nagy szó, sőt még valami pluszt is ad a történet képében. Talán több izgibb jelenet elfért még volna, azonban így se lehet panaszkodni, mármint látva zusammen, a kész produktumot. Több mint átlagos alkotás lett ez a The Haunting In Connecticut, ami megkapja a megérdemelt hét pontját, tőlem. Egyszer mindenképp érdemes, s kell is belenézni, de hogy utána még egyszer az ember nem fogja elővenni, az is biztos. Talán emlékezni fog rá, hogy volt egy ilyen is, bár ki tudja. Nekem tetszett, bejött, szóval tessék csak kipróbálni…Some things cannot be explained.