Las Vegas vágyat kelt, örömöt szerez (vagy bánatot), és szórakozást nyújt. Mindenki tisztában van vele, még hőseink is, hogy aki oda beteszi a lábát, az nagy nehezen, egy nem akármilyen sablonos hosszú történet után tudja csak elhagyni. S nem, most tényleg nem a szerencsejátékról regélek itt, hanem egy hatalmas átmulatott buliról, amire a rezidensek, maguk a főszereplők sem emlékeznek. Az esetek többségében talán ez nem is baj, talán nem is szeretnénk vágni, tudni, hogy mit tettünk tavaly nyáron tegnap este egészen másnap reggelig bezárólag, csak hát előfordulnak olyan apró gikszerek, amikor kénytelenek vagyunk szembe nézni saját magunkkal, meg másokkal, hogy az elhagyottakat, az elesetteket visszaszerezzük, míg a nálunk rekedteket pedig visszajutassuk a jogos tulajdonosaiknak. S ez még csak a kezdet, kérem szépen, mert az igazi, már említett hosszú történet csak most indul be teljes fokon, amikor minden egyes percnyi infó új megvilágításba helyezi a tegnap estét, annak „lightos” mókázás kitörölt, (el)felejtett eseményeit.
 |
Másnaposság? Na igen, akár a másnaposság is lehetett volna egy jó indítása alap itt, a Hangover esetében, de azt hiszem így is sikerült bőven rávezetnem az olvasót a lényegre, a kérdőjelekkel igencsak gazdag történet alapköveire. Mert a lényeg az, hogy nem emlékszünk semmire. Se a három arc, se mi, a néző. Együtt próbáljuk meg kideríteni a semmire a válaszokat, a sok-sok frissítő, és paradox helyzetek útja során. Bár az is igaz, hogy az idő véges, mert minél előbb vissza kell térni, ha úgy tetszik: be kell esni, az esküvőre, oly fitten, kijózanodva, minden kemény, súlyos pillanatot megemésztve. Azonban ez nem olyan egyszerű, mint az eddig olvasható volt. Miért is? Részletezném tovább, engedelmetekkel.
Arról van itt szó, hogy négy figura gondolt egyet és egy legénybúcsú alkalmával, ürügyén leugrott a közeli (?) LV-be, hogy ott majd jól megünnepeljék a haver fejének bekötését. Viszont egy dologgal a képekből, meg a lefestett helyzetből adódóan nem számoltak, hogy a buli kicsit keményebbre, súlyosabbra fog sikeredni, mint azt eltervezték. S most mit értek súlyos alatt? Azt, hogy a négy fő a korán kelésre már háromtagúra csökkent, de becsületükre legyen mondva, gyarapodott is egyben cicussal, tyúkkal, meg egy kisbabával. Ez még azonban mind semmi! A negyedik tag, már aki elveszett, eltűnt, az pont a "jövendőbeli" férj, akinek zárós határidőn belül otthon kell lennie, ugye. Ezen kívül vannak még apróbb, de nem elhanyagolhatatlan mellékes tényezők, mint hiányzó fogak, s egy esküvő létrejötte a pörgős, eseménydús éjszakában.
A valósággal szétbombázott luxuslakosztály díványáról vagy padlójáról való felkelés, pofavizit valamint észbe kapás után indulhat is a nyomozás, a krimi: meg kell találni a havert, a testvért, és egyben a pár - negatív buliból eredő – hátramaradt veszteségre is választ kell találni. Ezek szerint, akkor nem hülyeség az kijelenteni, hogy talán még a buli eseményeit is lekörözi a másnaposság másnapján történtek. Bár, azért majd az enyhén kompromittáló felvételek, bizonyítékok tesznek róla, hogy ne legyen igazam, igazunk. Azaz nekünk ezzel kell beérni a más nappal, de korántsem eseménytelen, unalmas más nappal, teszem hozzá.
 |
Úgy vagyok vele, hogy nem akarok minden poént lelőni, ezért csak óvatosan szemezgetek a humorbonbonok között, inkább. A cicust, a kisbabát már felhoztam, de rajtuk kívül még képbe kerül a Tyson (?), a ferdeszemű alakulat – már elnézést, s a zsernyákok is többek között. Van itt történés bőven, nincs idő unatkozni. A sablonok is elmaradtak valahol, elfelejtődtek, és a humort is adják, szórják közénk percenként. Világmegváltás akkor elérkezett. Tényleg? Mingyá’ dobok egy szmájlit!
Nem tudnék nagyon belekötni a moziba, mert amiért megszületett, mert aminek eleget kell tennie, az teljesíti, majd öt csillagban, minden kérdés nélkül. Az első kockától az utolsóig az a szmájli költözik az arcodra, és le sem száll onnan, de soha. Csak néha voltak gyengébb eresztésű, nem annyira célt találó poénok, jelenetek, inkább több volt a nevetős fajta, számomra legalább is. Azonban abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a Hangover mindent megtett a kikapcsolódás, szórakoztatás, és nevetés fogalmainak, szándéákának kipipálásáért, végrehajtásáért. Az a friss, kellemes, és jó érzés, ami a stáblista után tölti el az embert, arra azért jó régen vártunk már, szavamra mondom. Nem akarok itt túlzásokba esni, de igen, bizony, lehet, hogy az év vígjátékát csodálhattuk ebben a majd két órában. Azon se kell csodálkozni, hogy a folytatás már alá van írva, pöcsételve, szóval gyorsan befutott, mint Bolt a száz méteren. Nem kérdezett, na.
Igényes poénokkal (nem mindig azért) vesz le a lábamól elsősorban, de azért a forgatókönyv is megér egy pacsit, a hihetetlenül jól megírt dialógusaival, meg beszólásaival. Jó jelenetek, kiváló zenék, és még jobb színészi játékok a parketten. A nagy hármas, négyes mindent megtett a rekeszizmok megdolgozása végett. Pedig-pedig nincsenek nagy nevek, színészek, nem ám, ez is simán benne van, benne lehet az arany tojást, sok zsét, meg népszerűséget tojó mozi fegyverarzenáljában. A nevek, csak hogy a jövőben azért erre is emlékezzünk, kvázi honnan indultak címszó gyanánt: Zach Galifianakis, Bradley Cooper, Kitchen Confidential, és Ed Helms. A standuppos ürge Zach néha kicsit már sok volt, de azt hiszem ő volt a legnagyobb ász a filmben, de persze senkinek se kell elbújnia mögötte, nem azért mondtam.
Ennél többet nem vagyok kénytelen írni a moziról, a The Hangover-ről, ami Todd Phillips rendezésében készült el így ebben a formában. Látni kell. Tudod a pali, aki a Road Trip-et és Old Schoolt is jegyzi, magáénak tudja. Nem mintha a semmiből lépett volna elő, de azért tényleg régen hallottunk már felőle. Ám ez nem akkora hírérték, hogy itt erről kéne sorokat töltenem, mert a film az, ami elviszi a bulit, a színészek, a poénok, a hangulat, meg úgy minden. Nem egyszer, nem kétszer nézős ez, az sicher. Szóval tessék nem elfelejteni ezt a mozit, mert a tőlem kapott kilenc pontja is azt mutatja, hogy van valami LV-ban, amiről senki se tud semmit, és mégis valamit, sokkal többet, mint az előre borítékolható lett volna. Remélem emlékezni fogtok rá!
