Van kiket, a dal szeretete, van kiket a sport, a labdajátékok, s van kiket a tánc köt össze, legyen szó annak a komolyabb, vagy lazább, kvázi utcai formulájáról. Oké, nem volt ez valami acélos kezdés, de szerintem mindenki vágja, érti, hogy mire is akartam én itt célozni, elsősorban. S jaja nem csak én, hanem a film is, a légy önmagad szlogen hajtogatása mellett erre helyezi a fő hangsúlyt. Szóval a tánc az fontos, tök mindegy honnan jöttél, vagy ki vagy, egy a lényeg, hogy az emberek, csak azért gyűlnek össze egy-egy adott időpontban, mert ugyanazt az egy dolgot szeretik művelni, a táncot. És ez a fontos, nem a harc. Bár a rispektet is ki kell érdemelni, vagy mifene, hisz azért győztesnek százszor jobb lenni, mint vesztesnek, ugye. Vagy nem így van?
 |
Ilyen film, azaz táncos filmek nézése előtt mindig elgondolkodom: vajon mit várhatok én a széles filmskála eme műfajától, darabjától. Amit könnyen le lehet szögezni, már a legelején, hogy nagy forgatókönyvre senki sem számíthat, és nem ettől fog megváltozni a világ. Mire is célzok itt? Ahogy arra a Step Up kettő is rámutat, valamint ahogy a megérzéseimet is beigazolta, itt tényleg a koreográfián, meg a zenéken van a hangsúly. Bár most sokan fel tehetik azt a nemes egyszerű kérdést, hogy kell ennél több, egyáltalán egy ilyen filmbe?
Mivel én írok itt, ezért én is válaszolok, és ez pedig nem más, mint hogy igen. Vagyis félig igen. Nem érted? Na majd mindjárt. A helyzet az, hogy szerintem senki nem vár itt drámai hatásokat, meg poénos beszólásokat, ez a műfaj másra, a fentebb is említett két részre erősít, és ez is van a középpontban, jobban kidolgozva. Ez nem vitás, kérem szépen. De, de sajnos ez mit sem ér, ha ezen részek között, lásd a zenés táncos koreográfiás jelenetek között üres légtérben mozgunk a szereplőkkel együtt, akik nem nagyon állnak a helyzet magaslatán.
Ilyenkor jöhet a mentegetőzés, hogy ez nem az ő, hanem a forgatókönyvíró bácsi, néni hibája. Oké, elfogadom. Viszont, ebben meg az gyenge láncszem, és az a tényező hibázik, hogy egy második részt illene jobban összerakni, még az elsőnél is, habár tudjuk a szomorú igazságot, hogy ezek a folytatások legtöbbször sajnos halálra meg kukára vannak ítélve. Ám mégis, aki veszi a bátorságot, és nekiül egy ilyen folytatásos mozinak, az talán kicsit, nagyon is reménykedhet abban, hogy legalább valamiféle értelmes, már elnézést moziban lesz része.
Bár tudom, s gondolom, hogy ezzel az értelmes dologgal elvettem a sulykot, viszont a Step Up kettő is ékes bizonyítéka annak, mit össze nem lehet magyarázni, ilyen tök felesleges sületlenség jelleggel másfélóra alatt. És ez itt, az igazán nagy bökkenő. Mert igen, elnézem a mozinak a nyolcvan százalékos táncos jeleneteit, ha közbe-közbe még a sztorit is megspékelik imitt-amott valami „sztori gyanús szállal”, meg alappal, de ha ez hiányzik, márpedig itt nagyon nem volt, akkor nincs mit tenni, mint egy idő után keresztbe tett kezekkel, meg imádkozva várni az új, soron következő táncos, koreográfiás jeleneteket.
Amiket meg persze nem érhet semmilyen szó, ergó, hibátlanok voltak, és tényleg ezek húzták a filmet, előre, ezek miatt nézte tovább és tovább a néző, aki talán legbelül valami jobbra is számított, ki tudja. Tehát hatalmas piros pont meg mi egymás ezeknek a koreográfiáknak, a kiötlőknek, meg a táncosoknak, a szereplőknek ezért, mert ekkor érezte azt az ember igazán, hogy működik a mozi, és csak átjön valami ebből az utcai tánc érzésből.
Egészen addig, amíg nem jött el a következő kicsit semmit mondó beszélgetés tölteték, ami talán csak arra hivatott, hogy az amúgy üres perceket legyen mivel megtolni, mert különben tényleg csak tánc, tánc hátán lett volna. Így aztán a hangulatnak csak kis szele tud megérinteni, állandóan ingadozik ez, mint ha csak a hullámvasúton ülnél. S hát, ismerős ez az érzés, nem is kell mondani, gondolom.
A színészeket igaz még az előbb dicsértem, táncügyileg, viszont "színészileg" egyikük se volt toppon, hogy finoman fogalmazzak, na. Volt egy-két gyengébb teljesítmény, akik nagyon lehúzták a mozit, és az amúgy jobban (nem jól) teljesítők táborát. A főszereplő kiscsaj még rendben volt, szép is volt, ahogy egy ilyen filmben az el is várható, de a srác, a partnere, iszonyú idegesítő volt, számomra. Nem tudom, nem tetszett…
Mindent összevetve kár a filmért, mert a táncok, és zenék miatt illet volna jobbat összehozni, mert így nagy lett a kontraszt, rendesen. Ez a légy önmagad dolog is elég bénán vette ki magát egy idő után a bebeszélt, és erőltetett üres dialógusokkal egyetemben. Ilyenkor van igazán nehéz helyzetben az ember, mikor a film alapfeladatát, célkitűzését teljesíti hibátlanul, de a forgatókönyvbe több ponton is hiba csúszik. Olyan öt pont ez, meg a jó szívem, mert azért a metrós jelenet, meg a végi esős tánc, a Flo Rida zárással nagyon bejött. Így az utolsó szó jogán még megemlíteném, hogy remélem mindenki látta, milyen ügyesen fűzték össze az első és második részt, ilyet se minden nap lát az ember. Konklúzió: miért érzem úgy, hogy ebben több is benne lett volna?
