 |
Web 2.0 és hatása
Előre is köszönöm az együttműködést, a kérdőív kitöltésére áldozott idejét (P.D.)
Nos, majd mindenki életében eljő’ az a pillanat, amikor meg kell írnia a saját kis szakdolgozatát. S tessék, az én esetemben, életemben ez most van, ez most jött el. Innen nincs visszaút és nincs menekvés. De hogy miért is posztolok erről?
Ha jól gondolom, akkor az új kritikára kiéhezett FFK fan most csak sír magában, hogy most ilyen szakdoga dolgokról esik szó, amikor itt feketén-fehéren a napi menünek kéne következnie. Viszont a helyzet az, hogy ezt nem lehet máshova csúsztatni, ennek most jött el az ideje, és itt kell a help me, de nagyon!
Az én web 2.0 - s szakdogámnak egyik elengedhetetlen feltétele, eszköze a kérdőív, amit ugye sok-sok emberrel célszerű kitöltetni. Mivel nagy örömömre én is rendelkezek egy ilyen „webkettőpontnullás” szolgáltatással (haha), így aztán akarva-akaratlanul, ez kapóra jön nekem. S így jöttök a képbe Ti, mint a leghűségesebb felhasználóim vagy inkább olvasóim, de gonosz vagyok, ugye.
Eddig se szoktam nagyon kertelni, ezért egy nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzátok, ami azt hiszem a napnál is világosabb a fentiek ismeretében. Azaz, szeretnék megkérni minden olvasót, akinek van egy perce, vagy csak pont annyi ideje, amíg átolvasna egy itteni kritikát, hogy legyen szíves, kérem szépen kitölteni nekem egy példányt, és visszajuttatni azt a megadott címre. Gondolhatjátok mekkora segítség (lesz) lenne ez nekem, szóval komolyan mondom.
A mindenféle szavazási, felmerési, gúgli oldalak mellett most a jó öreg fapados szolgáltatást veszem igénybe, a dokus-t. Amit majd az adott oldalról lehet elérni (letölteni) majd azt követően kitölteni, és végül pedig eljutatni nekem. Hogy minden egy helyen legyen, összehoztam itt egy ilyen kis dobozka féleséget (fent), amit akárki, bárki ennek a txt állománynak a másolásával, beillesztésével tud sokszorosítani, és a saját oldalán is „reklámozni”, ha akar, s ha úgy tartja, hogy neki tetszik a dolog, és szívesen szárnyai alá venné a kérdőívemet…
Jó sokat fecsegtem már itt össze, nézzük csak: kérni kértem, már le is guggoltam képzeletben két kezemet összetéve, ezek után más nem jut az eszembe, mint hogy előre is köszönetet mondjak azoknak, akik eleget tesznek ennek a nagyon nagy kérésemnek. Hát...
