 |
A Harry és Sally tipikus példája annak, hogy viccesen is lehet mesélni komoly dolgokról. Az a fajta film, amikor az ember mindvégig jól szórakozik, de elalvás előtt elégedetten konstatálja :”Ettöl több lettem. Mint ember.”
Főhőseink először egy Chicago-ból New York-ba tartó autóút során találkoznak. A 18 órás út elég idő ahhoz, hogy rájöjjenek, ők a lehető legtöbb dologban különböznek egymástól. Egy dologban azonban egyet értenek: férfi és nő között a barátság kizárt. Legközelebb öt év múlva találkoznak egy repülőn. Átbeszélik, mi történt a régi kapcsolatukkal még az egyetemi időkből, és hogy kivel vannak most. Még mindig egymás ellentétei, de mindketten éreznek egyfajta változást. Netán félre ismerték egymást régen, vagy az időközben eltelt öt év az, ami megváltoztatta őket? Mindenesetre teljesen más embernek tűnnek egymás szemében. Eltelik újabb 5 év, egy könyvtárban futnak össze. Sally éppen szakított akkori párjával, míg Harry épp válófélben van, és ez elég indok számukra egy közös ebédhez. Az eltelt évek nyomot hagytak mindkettejükben. Már egyáltalán nem látnak semmi különbséget egymásban, rövidesen a legjobb barátok lesznek, egymás lelki szemetesládái.
Ebben a filmben a színészek annyira természetesnek tűnnek, hogy szinte lehetetlen nem azonosulni velük. Billy Crystal-ra elég csak ránéznie az embernek, és rögtön elneveti magát, nem mintha nevetséges lenne, pusztán csak képes néhány gesztussal is jó kedvre deríteni. Meg Ryan pedig hozza az azt a bájos, aranyos kislányformát, amiért annyira szeretjük. A történetet pedig öreg házaspárokkal készül interjúkkal színesítik, és ennek az egésznek az egyvelegeként a nézőnek egyfajta feel good érzése támad.
A film az egyik legfontosabb kérdés körül forog, amely fiatal embereket érinthet. Vajon létezhet e férfi és nő között igaz barátság. Szükséges-e a barátsághoz egyfajta visszatartó erő, amely meggátolja azt, hogy a felek többet érezzenek egymás iránt. Merjünk e többet vállalni annak tudatában, hogy esetleg elrontunk valamit? Egyáltalán hol van vége a barátságnak, és hol kezdődik a szerelem? Ezek a kérdések, melyeket félálomban feltettem magamnak a film megtekintése után. Hogy választ kapunk-e ezekre a filmből? Hát nem biztos, de egy nézőpontot biztosan megismerünk, mindezt úgy, hogy közben a film szerethető marad, és egyáltalán nem válik giccsessé, így maximálisan megérdemli tőlem a 10 pontot.
