A XXI. század rosszabbul már nem is kezdődhetett volna. Biztos sokan emlékeznek rá, vagy tudják, hogy ekkor ment végbe az egész dot-com (gazdasági) válság, amelybe aztán számos cég beleroppant, kvázi a részvényeik bóvlivá váltak, tehát az alkalmazottakat nem tudták tovább fizetni, egyszóval: csődbe mentek. Ezt nevezzük, egyszerűen, a dot-com lufi kidurranásának. Pedig ez is, mint minden, olyan nagy, akkora zajjal vette kezdetét… De hát, ahogy, az, mostani filmünkben is elhangzik, az üzleti világ kemény, férfiaknak való, nem kisfiúknak.
 |
Ha kicsit visszalapozunk a tankönyvekbe, és visszatekerjük az idő kerekét, akkor a ’90-es évekre tehető, datálható az internet széleskörű s nagy robbanásszerű fejlődése. Új forma, formula vette kezdetét, a tőzsdén, új, online üzlettel foglalkozó cégek részvényei tűntek fel. A képlet egyszerű volt, miután kis családi körben megalapítottuk az internetes cégünket, azután egy jó ötlettel befektetőt kellett keresni, akik aztán már a tőzsdén értékesítették tovább az újonnan alakult cégek papírjait. És láss csodát, az online cégek gazdasági fellendülése megállíthatatlanná vált, egy aranybánya volt ez a javából. Nem sokáig. Hisz hiába forogtak a papírok, ha a társaságoknak meg közben csak a veszteségekkel kellett megbirkózniuk nap mint nap. S ekkor pukkadt ki a már emlegetett dotcom lufi, a befektetők is egy idő után kihátráltak a piacról.
S azért is mertem, bátorkodtam ilyen történelmi felvezetéssel indítani, mert egyrészt a film megkívánja azt, hogy kibontsam ennek a sztorinak hátterét, és mert másrészt, a nézője is megérdemli, azaz, hogy legalább az üzleti életben kevésbé járatós egyének se érezzék magukat feszélyezetten, amikor odaülnek az August elé. Ami innen indít (válság), még ha nem is kapunk róla bővebb felvilágosítást, vagy csak pár narrátori felvezető, bekezdő mondatot, hogy miről is van szó, úgy általában. Belecsöppenünk a közepibe. Annyi biztos, hogy adott ez a válság, és adott az a testvérpár internetes vállalkozása, a név szerinti LandShark, ami képes talpon maradni a piacon, amíg a többiek vagy lehúzzák a rolót, vagy megpróbálják meghúzni a nadrágszíjat. De miket is beszélek, hisz az a LandShark, nem hogy ott marad – mindenki legnagyobb megdöbbenésére - a paicon, nem-nem, hanem még sikert sikerre is halmoz, ami aztán egyenes út az elismertséghez, meg a hírnévhez. Ha egy biznisz elindul…
Viszont mire eljő’ a címben is fennlelhető, szereplő Augusztus, addigra LandShark-nak is bele kell törődni, be kell látnia, hogy ők sem tudják már kikerülni a recessziót, bármennyire is szeretnének ellene tenni, egyre közelebb és közelebb kerülnek a csődhöz, vajon van-e, létezik-e még megoldás? Vajon Tom Sterling a LandShark egyik atyja most is tud valami okossággal előállni, és pimaszul megmenti a szakadék szélén álló cégét? A válasz nem más mint maga Tom, aki egyszerűen, a cégben talán egyes egyesül nem akarja belátni, hogy két-három hét múlva már nem is fognak létezni, és nem is fognak emlékezni rájuk az emberek. Nem akarja elhinni, hogy ez megtörténhetett, hogy mindaz, amit testvérével együtt összehoztak, és megálmodtak, az csak ugyanolyan kudarc, mint a többi. Későn kap észbe…
Pedig Tom-ban minden megvan ami egy ilyen vezetőhöz kell, és kellhet. Konyít valamit a stratégiákhoz, kiváló kommunikációs képességeivel eladja magát, és nem utolsó sorban van benne egy kis pimaszság vagy inkább szemtelenség, ami nem is hiányozhat belőle, mármint a vezető profiljából. Azonban az életről mit sem tud. Egyszerűen keresi a helyét, de nem találja benne. Túlságosan is ambiciózus, túl sokat akar, és optimista, bár ez utóbbi nem mindig hátrány és veszély. Egyszóval elkapja, elragadja a hírnév, ami jóformán a semmiből jött, és mindenből csak többet és többet akar, nőkből, autókból. Ám ezek mellett nem figyel oda környezetére, nem képes lereagálni a negatív dolgokat, és szüleivel is meggyűlik a baja, valamint a testvérével. Joshua a cég másik atyja, alapítója, az agytröszt, mindenben eltér Tom-tól. Nem él oly könnyed, laza életet, őt felesége, és gyermeke is várja haza. Nem földtől elrugaszkodott egyén, hanem igenis tudja, hogy hol a helye, és tudja, tisztában van a cég helyzetével. Ezért, ezek miatt elég feszült a kettejük viszonya, nagyon különbözőek, habár mindkettőnek egy cél forog a szeme előtt, megmenti a céget, mindenképp.
Az August tehát nem lenne egy rossz film. Sokat lehetne itt még agyalni a miérteken, de hiába, mert az lett, azaz egy gyenge darab, amiben benne lett volna a nagy durranás lehetősége is, szavamra mondom. A felütés, mármint a téma nem is lehetne jobb, hisz erről a részvényes, dotcomos világról az egyszerű ember nem is tud sokat, így aztán tátott szájjal bámulná a másfélórát, hogy mik nincsenek. Ezzel szemben, az August teljesen más irányra áll rá, és az online cégek bemutatása, vagy csak feltérképezése helyett belemegy a drámai részébe. Gondolok itt a testvérháborúra, ex- barátnő feltűnésére, szülőkhöz való viszonyra, kapcsolatokra és hasonlókra. Nem tudom, bár ez esetben szeretném tudni ilyen költői kérdés szintjén, hogy akkor most a készítők mit is akartak pontosan az August-tal. Mert annak, ami lett belőle, amit láthatott a nagyérdemű abban a másfélórában annak ilyen se füle, se farka érzete van, oly „b” szinten. A film első felében röpködnek a nagy business-i szakkifejezések, míg a másodikban meg túlteng a drámai cunami. Sehogy se volt ez így jó kérem szépen, meg lehetett volna találni és húzni azt a bizonyos határvonalat. Ez az in medias res kezdés ebben a filmben, s ebben a témában nem mutatott jól, valamint a the end se, ami ott hagyja a nézőt a szarban.
Lehet, hogy az ember, a néző mást várt, de akkor is a fogatkönyv úgy rossz, ahogy van. Néhol klisékbe botlunk, néhol meg majd unalomba fullad a történet. A fene se tudja, hova akartak kilyukadni ezzel a készítők, mert drámának nem volt elég drámai, míg az üzleti világ tortájából, univerzumából legfeljebb csak egy apró szeletet láthattam. Mondom, jobban mélyebbre kellett volna ásni ebben az online dologban, mert így egy felszínes, több helyen meg-megakadó, összecsapott szkriptet „látok”, ami a háttértörténettel, a vállalkozásokkal, maga a LandShark üzleti filozófiájával, modelljével sokkal, de sokkal hatásosabb lett volna, nem oly unalmas egy szinten, mint ahogy azt a végeredmény mutatta nekem. Sok volt a semmibe tekintés, nagyok voltak a hatásszünetek, viszont Tom beszédei, coolra sikeredtek, úgy ám.
Nagyon azért nem szidom az August-ot, mert például a zenék bejönnek, tetszenek, kicsit izgalmasabbá varázsolják az olykor-olykor béka feneke alatti hangulatot, és a képek is totál rendben vannak. A színészek közül pár napon belül, másodszor volt szerencsém Josh Hartnett színészhez, aki azért valamicskét nőtt a szememben, de nem sokat, a legutóbbi alakítása után és láttán. Nem tudom, lesz-e belőle egyáltalán valaha nagy színész (kérdés, kit nevezünk nagy színésznek), de ilyen b kategóriás, már nekem fájó, ultra nagy sanszot kihagyó darabokból nehéz lesz kitörni, ám ahogy szokták mondani minden kezdet nehéz, majd meglátjuk. Én bizakodom…Mellete megemlítendő még Adam Scott, a tesó szerepében, aki ugyancsak nem váltja meg a világot, de amit kell, azt hozza…
Most, hogy már idáig elértem, kuncogok is magamban rendesen, de nem azon, hogy ennyi sort dobtam ki erre a filmre, vagy hogy másfélórát adtam neki az életemből, nem-nem, hanem azon, hogy az eredeti tervben még erről csak pár sorban akartam megemlékezni, aztán tessék egy big poszt lett belőle. Na mindegy. A pontszámmal, az utolsó képkockától kezdve egészen az itteni utolsó sorig nagy dilemmáim voltak, aztán megláttam ezt a jófajta, tök puritán plakátot, meg közbe-közbe hallgattam néhány muzsikát „belőle”, és ez elég volt ahhoz, hogy öt pontot adjak neki, a négy helyett. Itt a végén érdemes még egyszer leszögezni: Kihagyható alkotásról van szó, különösen olyannak, akit az üzleti dolgok komolyabban érdekelnek, de másnak is megfontolandó, nem ettől a filmtől lesz bölcsebb, na. S a végére az elmaradhatatlan tagline: Comes just before the fall.
