Ten Inch Hero (2007)

inmfc - 2009.01.29. - 13 komment

 

Hú de régen volt már ismeretlenül nagyot szóló film, kérem szépen. De ami késik, nem múlik alapon, a Ten Inch Hero előjött a semmiből, oly "noname szinten", és egyszerűen magával ragadott az egyszerűségével, minden szépségével. Az echte romkom, amely nem terem minden bokorban, és amit nem láthatsz minden nap. Most komolyan. Pedig biztos sokan nem hisznek nekem, de én akkor is megveregetem a saját vállamat, nem csak képzeletben, hogy láttam valamit benne, amitől azt mondtam, erre érdemes lesz odafigyelni. És tessék, ahogy azt kell, annak rendje és módja szerint a megérzéseim most sem hagytak cserben, pedig aztán nem is vagyok elvakult, elfogult Supernatural meg milyen fanatikus, rajongó, (erről majd később) csak egyszerűen egy olyas valaki, aki világgá kürtölheti a világnak szárnyai alá véve a filmet, hogy egy élvezetes, nagybetűs vidámság ez, telis-tele élettel.
 
 
Ez a filmfesztiválokon edződött mozi, minden elemében, képkockájában hordozza a maximális szórakozást, nem csak jókedvvel, hanem még egy kis drámával is, olykor-olykor. Hirtelen, így még a film alatti sokkban, mikor gépelem e sorokat, azon tűnődőm, hogy lehetne jól összefoglalni a Ten Inch Hero-t, úgy, hogy másnap, mindenki szaladjon elé megnézni. Nem is tudom, talán négy (lehet az öt is) emberről szól, akik annyira fiatalok, és annyira különbözőek, de mégis egy helyen dolgoznak, és ott vannak egymásnak, nem csak a bajban, hanem mindig. Na jó ez az egész most, ez a szinopszis, ilyen barátságos, összeborulásos snittekre enged következtetni, ami azért nem teljesen igaz, csak félig. Kibontom, oké...
 
Mindannyian keresnek valakit. Van, aki szerelmet, van, aki csak egy társat. Van, aki a múltját, van, aki a jövőjét. Fiatalok, így előttük áll az élet java. Azonban mindig vannak rögök, az úton, amiken valahogy át kell jutni, ahhoz, hogy továbbléphessünk. Ezek a rögök, a szívünkben keletkeznek, legtöbbször, amikor nem hagyják, hogy megtegyük a következő lépést, még a múlt foglyai vagyunk. Bár vannak, olyanok, akik meg élvezik az élet minden egyes csíráját. Állandóan jövés-menésbe vannak, de érzik ők is legbelül, hogy valami hiányzik nekik is. Úgy ahogy, egy olyan embernek, aki csak naphosszat a számítógépe lőtt ülve, egy idegennel osztja meg az életét, azért, mert körülötte kizárólag a jót látja, a tökéletes embereket. És nem utolsó sorban vannak olyanok, akik egyediek, unikumok. Ahogy öltöznek, ahogy beszélnek, az ő életük, más. Olyan individualista, egyedülálló személyek ezek, akik különcök, de képesek a változásra, csak nehezen adják be a derekukat. Na igen. Több mint valószínű, hogy sokak ez utóbbiban látnák, vagy látják viszont önmagukat. Ne tovább egy olyan arcot, akit csak ma láttak a sarkon, ugyanilyen ékszerekkel, hajjal, és a többi. Nem kell ecsetelnem, ha jól gondolom, mit jelent az első benyomás, megbélyegzés esete…
 
Az egész film annyira karakteres. Bemutatja az élet két oldalát. S ehhez, mindössze csak annyit tesz, s csak annyi szükségeltetik, hogy embereket, a mai világ fiatal típusait, ideáljait zárja össze egy boltba, mindenféle kínnal, bajjal és egyébbel. Ügyes húzás, ami nem is lenne nagyon új keletű, de kimagaslik a mezőnyből, mert minden egyes porcikáján érződik a life filing. Kiválóan.  
 
A lényeg a lényeg, hogy akár, mi is lehetnénk a vásznon, vagy akár mi is felfedezhetjük magunkat, valakiben. Iszonyat jól eltalált karakteres mozi, amiben minden a helyén van. A színészektől kezdve a dialógusokig minden. De ami a legnagyobb fegyverténye a Ten Inch Hero-nak, hogy hangulatos, ahogy szoktuk mondani filmes szlenggel, feel-good. S ezt elhiheted nekem.
 
Pedig elsőre még az szűrhető le belőle, hogy na igen, az újabb fiataloknak szóló igazságosztó film következik, ami aztán kivetkőzik magából egy ponton, és nagy hálivúdi ömlengéssel fejezi be a fiatalok eme történetét. De mondom, feltételes módban, erre számítanánk. Azonban már az előzetes is azt ígérte, hogy itt ettől nem kell tartanunk. Hisz Betsy Morris forgatókönyve maga az élet, váratlan fordulatokkal, és történetekkel.
 
Egy percre sem erőlködik. Egy meglepetés az egész, amit tátott szájjal bámulsz. Végig mulattat, hol megnevetett, hol megsirat. Bár ez utóbbi egy kicsit túlzás, ám mégse elképzelhetetlen, már akinek, bárkinek. Még egy más szóval: üdítő. Élvezed az első perctől fogva. Egyszerű a film, s ebben a rejlik az ereje. Annyi, de annyi érzést tud kiváltani az emberből, hogy az már leírhatatlan, s amire sok hálivúdi agyonpénzelt, meg hájpolt film nem is nagyon képes. Nem tudnak vele harcba szállni. Az egésznek a gyönyörűsége, hogy képkockáról-képkockára derülnek ki dolgok, a főhőseinkről, azoknak a múltjairól. De rosszul hiszed, ha ilyen percenként felugró múltas snittekre aposztrofálsz ezelőtti soraimból, mert itt a szövegkörnyezeten, miket is beszélek, a szövegen van a hangsúly. Nagyon jól megírt párbeszédek, ahogy azt már említettem, amelyek végig odatudnak szögezni a filmhez. És hát akkor még nem is beszéltem a színészekről, ugye?
 
A szereposztás pazar. Elisabeth Harnois, Clea DuVall, Sean Patrick Flanery, Jensen Ackles, Danneel Harris, Alice Krige és John Doe. Nem tudom, kinek mit mondanak az itt felsorolt nevek, nekem elég keveset, be kell valljam, de ezek után, a film láttán, bizonyára majd a legközelebbi filmjeikben, majd jó és meleg szívvel tudok visszaemlékezni ezekre a produkciókra. Ugye, Ackles a legnagyobb arc a filmben, ez nem vitás, úgy is, hogy fentebb említettem közöm nincsen a Supernatural című sorozathoz. Aztán Clea-t meg Sean Patrick-et is láttam már valahol, Danneel-be meg épp a Harold&Kumar második részében futottam bele, míg Elisabeth meg egyszerűen csak szép volt. Szóval összefutottam már velük, valamikor, de most igazán sikerült nagyot robbantaniuk, hisz senkire nem tudok egy rossz szót szólni. Az igazi nagy csapatmunka!
 

Az, hogy mindenki tolong e film után, az nem csoda. Konklúzió: szórakoztat. A befejezés nem adja meg mindenre a választ, a nézőre bízza ezt, a végfőcím után. Apropó befejezés, talán a film egyetlen gyengéje volt,  olyan, ami szerény véleményem szerint nem illet képbe, sehogy se. A kilenc pont jár neki, ne tovább a hónap meglepetése, és az utóbbi idők egyik legfilgúdabb romkomjához volt szerencsém, amit biztosan sokszor vissza fogok még nézni. Addig is szóljon füleimnek, a még nem említett, utolsó szó jogára tartogatott ütős zenei anyaga, ami hozza is vissza az emlékeket…ja és kötelező látni!


 


Dave Lichens - Blue.mp3 - Dave Lichens

Címkék: 9 ten inch hero

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkeltes.blog.hu/api/trackback/id/tr17911370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.01.30. 17:01:09

Tényleg megvolt a feelingje,
plusz általában utálom az ilyen csajos filmeket, a Women nézhetetlen volt nekem, a Mad Money ritka rossz volt és a Grindhouse csajos dumáin is ásítoztam bőszen, de ez bejött...hát olyan 80-90 %, ja

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.01.30. 17:08:25

Elisabeth Harnoisről vagy Danneel Harrisről pedig szereznem kell egy jó háttérképet, határozottan szereznem kell:D

Psycho Dad 2009.02.02. 00:16:18

Imádom az ilyen filmeket, simán 9/10!
Kellemes, jól eső érzés tölt el a film végeztével, szinte mondhatni, hogy boldog vagyok.
Az a legjobb az ilyen filmekben, hogy egy 90%-ban realista képet adnak, olyan szituációkat és élethelyzeteket ábrázolnak és úgy, ahogy valóban meg is történhetnek.
Persze az már filmes szükséglet, hogy mindez egy helyen egy időben történjen, de szerintem ennyi simán elnézhető neki.

koimbra-val viszont nem értek egyet, ez totál nem az általa említett csajozós film kategória számomra, hanem ahogy inmfc írta, feelgood movie, nekem inkább az olyan alkotások jutnak eszembe róla, mint a Füst, A bár, Gyönyörű lányok, A régi környék, lehet, hogy sok ember számára ezek is gyenge hasonlatok, de én ezeknél éreztem azt, mint a Ten Inch Hero-nál, hogy szinte kedvem támadna kirohanni az utcára, mindenkit megölelni, összehívni a haverokat egy nagy sörözésre, dumálni, nevetni, egyszerűen nem akarom elengedni azt az érzést ami a film által keletkezett bennem, nem akarom elengedni ezt az életittas pillanatot. :)
Ilyenkor imádom és gyűlölöm is egyben a filmeket/készítőiket, mert annyira kevés ilyen alkotás van, pedig szórakoztató, felvillanyozza az embereket és épp ez az amire szinte mindenkinek szüksége lenne ebben a világban, ha nagyobb reklám lenne körülötte tuti sokkal többen megnéznék s mivel alacsony költségvetéssel készül így nagy bevételekkel is járna, mindenki boldog lenne, a gyártók és mi is, miért nem lehet ezt felismerni, miért kell beérnünk évente egy-két ilyen gyöngyszemmel?
Mindenesetre ismét köszönet a film ajánlóért, én is megveregetem a vállad, plusz a sajátomat is amiért beraktam a blogod az RSS listámba.:)

Dzsúd Horse 2009.02.05. 03:29:08

A film beszélgetéseiből azt éreztem, hogy mindenki azt várja mikor mondhatja a saját szövegét, és mindegyik szereplőnél, főleg a közös észosztós, éttermi jelenetekre gondolok. Mert a kritikával, és az előttem szólókkal ellentétben szerintem a színészek elég silány munkát vezetnek elő, nem véletlenül tartanak még csak sorozatoknál.

Elég lazán kidobtál rá egy kilencest. Nézzük például mi ért nálad még kilencest: Gran Torino, Wrestler, Út a vadonban(ezeket így random találtam). Ezekhez képest ez a film is kilenc ? Javítsd meg a pontozókádat :D

Dzsúd Horse 2009.02.05. 03:30:42

Erre jöhet majd az a válasz, hogy ez más műfaj...csak ötletet adok :) Vádlott kérem álljon fel :)

inmfc · http://calacitra.blog.hu 2009.02.05. 10:51:21

@Pesszimista Pista: úgy gondolom nem kell miért és minek magyarázkodnom, vagy érvelnem, mert ezt így van, a kilenceshez tartozik, és pont, szerintem, lazán rádobtam, mert annyira laza volt a film. Engem, s nem csak engem szórakoztatott, ezért már megérte. Másfelől meg sajnálom, hogy nem jött be TIH, pedig tényleg igazán hangulatos, amelyet töbsször is vissza lehet nézni...ezvan...:D

hunyuan 2009.02.09. 23:05:44

remek film, jó kis elemzés, nálam 10/8.1

superindigo 2009.02.15. 21:17:54

Most néztem meg a filmet. Szerintem elég jól sikerült. 10/8.5

duran6 2009.07.18. 16:55:31

Hatalmas filmélmény volt! Azok a póló-feliratok ütöttek (visszagondolok rájuk, röhögnöm kell)...
"Ments meg egy fát, egyél hódot!" :D
9/10, jogos!

duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2009.07.20. 23:53:44

Ezt a filmet még télen láttam, de még mindig tökéletesen emlékszem rá. Szerettem. Elsőre az jut eszembe róla, hogy olyan 'színes' volt. Tenger, napsütés, virágok.....
Akkor kell elővenni, mikor szar napok vannak és jó kedvre derít.
Egyszerű, de nagyszerű!

Kendra 2009.07.22. 13:33:55

Megnéztem, és két nap múlva még egyszer. Nagyon jó film, régen rötyögtem ilyen jókat a tv előtt. Bár több ilyen film lenne. Kár, hogy nem nagyon lehetett róla hallani, eredetileg csak Jensen Ackles miatt néztem meg.
Kár lett volna kihagyni. A zenéje is tök jó, mindjárt meg is nézem sikerült e letöltögetni, már egy ideje ezen görcsölök...

ge.nom · http://110messier.blog.hu 2009.12.27. 02:57:31

Imádom!!! Kedvencek között van!

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.06.17. 11:11:19

Ma néztem meg. Amióta az INK-kel és a world's greatest dad-dal jókat ajánlottál, azóta figyelek jobban a filmeidre. Ez is kellemes kis film, kár, hogy túl szép, hogy igaz legyen, a vége olyan mint a Jedi visszatérben, amcsis, majdnem wallt disney-s, mindenesetre kikapcsolt, amiíg végét el nem cseszték. A vége miatt 8/10. Majd megnézem a párommal is még1x, lehet hogy javítok rajta a ponton.
süti beállítások módosítása