Miért van az, hogy a "csajfilmek" kötelezően megjelennek néhány havonta a mozikban, és próbálnak egy mesterkélt, cukrosmázas világot bemutatni a szépreményű hölgyeknek? Persze, én is megnézem ezeket, időnként még hiszek is a mesében, sőt, van olyan is, amelyet szórakoztatónak találok. A két elszánt menyasszony "harcát" bemutató A csajok háborúja azonban se nem vicces, se nem szórakoztató. Inkább mesterkélt, idegesítő, szánalmas, és pontosan azokba a sztereotípiákba kényszeríti vissza a nőket (azok pedig önként és dalolva térnek vissza ezekbe), amelyeket hosszú évtizedek óta próbálnak semmissé tenni - és azt annak ellenére jelentem ki, hogy nem tartom magam feministának.
A történet
Emma és Liv gyermekkoruk óta a legjobb barátnők, és mindketten hatalmas, gyönyörű esküvőről ábrándoznak - ugyanazon a helyszínen. Mikor egy félreértés miatt ugyanarra a napra regisztrálják őket (és mivel egyikőjük sem hajlandó lemondani a "szent fogadáshelyszínről"), elkezdődik közöttük a harc...
Az értékelés
Nevetséges klisék, az intelligens és kifinomult humor morzsája nélkül (haha, csokit küldök a riválisomnak, hogy az meghízzon és ne férjen bele a menyasszonyi ruhájába, haha); sztereotípiák a nőkről és az esküvőkről; erőszakos "bridezillák"; barátnők, akik a legkisebb probléma hatására egymás torkának esnek - röviden összefoglalva, erről szól A csajok háborúja. És nekem ez - pedig van bennem jó adag romantika, és szívesen férjhez is mennék a választottamhoz - sajnos kevés.
Engem talán az a végtelen leegyszerűsítés idegesített a legjobban, mellyel a film készítői a nőket szemlélik: nincs más életcéljuk, mint az esküvő, amiért mindenre képesek, lopni, csalni, hazudni, átverni a másikat, letaposni a többieket, felszámolni évtizedes barátságokat. És persze - mint az életben általában - a férfiak csak mellékszereplők, akiknek az egyetlen feladatuk, hogy kis Tiffany-dobozokat dugdossanak, és drága jegygyűrűkkel álljanak a kedvesük elé.
Kate Hudson és Anne Hathaway a két főszereplő - hozzák a szokásos formájukat (mindenki döntse el maga, hogy ez jó vagy rossz). Az egyik szőke, a másik barna, az egyik szegény tanárnéni, a másik jómódú "üzletasszony", az egyik csokis tortát szeretne, a másik vaniliásat... elképesztő árnyalatok...
A végjáték
Csalódás, csalódás, csalódás... sőt, csalódás-hegyek. Kicsit ugyan elgondolkoztam azon, hogy én is ilyen leszek-e menyasszonyként (megnyugodtam, hogy egészen pici rá az esély), és szerencsére, a körülöttem élő, esküvőre készülő hölgyek sem viselkednek a filmben bemutatott módon. Lehet, hogy én vagyok egy másik világból való, de A csajok háborújában bemutattott "vérre menő" küzdelmeket, illetve, a küzdelemhez tartozó "fegyvertárat" borzasztóan ostobácskának tartom. Egy esküvő mégis csak egy "buli", két ember összetartozás-érzésének megünneplése, nem pedig ürügy arra, hogy tönkretegyük a másik örömét, elképzeléseit, és saját magunkat is nevetségessé tegyük a kicsinyességünkkel.
A tények
Kik követték el? A rendező Gary Winick, akinek a szintén vicces-romantikus Hirtelen harminc című filmet köszönhetjük; a főszereplők Anne Hathaway és Kate Hudson; kulcsfigura még Candice Bergen (a jobb sorsra érdemes...)
Pozitívum: Szép ruhák, dekoratív torták - és ez is csak bizonyos embereknek pozitívum
Negatívum: Ál-realista hozzáállás, nevetséges klisék, a viszonylag jó alapötlet félelmetesen gyenge megvalósítása
Kinek: A javíthatatlan romantikusoknak;azoknak, akik naponta megnézik a Szexésnyújorkot vagy bármelyik olyan chick-flicket, amelynek a magyar címére legszívesebben felszisszenne az ember
Kinek nem: Azoknak, akik bár hisznek a romantikában, de képesek kihagyni belőle a rózsás álmokat és a cukormázat
Csak és kizárólag leánybúcsú után tudom elképzelni, akkor is csak DVD-ről. Gyenge volt: 3
