Ahogy, azt bölcs és tanult kollégáim mondják, mondanák, Danny Boyle, bizony megmutatta nekem, nekünk, nektek, hogy hányas is a kabát! A sarkára állt, és mert nagyot húzni. Nem kicsit, tudod, nagyot. Olyat, amitől egy ideig nem szabadulsz, vagy ami nem ereszt el egyhamar. Jelentem tisztelettel, jól tette, de még mennyire jól. Mekkora öröm már, ez az embernek, a nézőnek, aki úton útfélen csak a kelet varázsát hangoztatja. S ő tényleg nem szarozott, hanem bevállalta férfiasan, bollywood felé vette az irányt. Éljen! Végre valahára valakinek kinyílt a szeme, s meglátta az Indiában rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, potenciált. Nem kérdezett, nem is válaszolt. Nem remake-lt, hanem egy regényt vett a hona alá…. s mindehhez, hogy kapcsolódik Vágó Pista indiai haverja?
 |
Nincs ember a világon, aki ne ismerné a Legyen Ön is Milliomos televíziós vetélkedőt? Nincs olyan ország a világban (oké túlzás persze), ahol ne adtak volna legalább egyetlen „szériát” is ebből, a közkedvelt kvízjátékból. Az emberek szeretik nézni, lehet csak azért, hogy okosodjanak, lehet csak azért, hogy irigykedjenek, vagy nem utolsó sorban izgalmakra vágynak - aki a néző szemszögéből ítéli meg tehát a műsort, az valahogy így látja. Aki meg már ült valaha is abban a bizonyos székben, annak pedig egy felejthetetlen élmény volt, minden bizonnyal. Persze nem mindenkinek, hisz sokan üres zsebbel, vagy kevesebbel távoztak, mint azt előre várták volna saját maguktól. Sokan csak a hírnév, a pénz miatt választják ezt az utat. Bár nem választják, hanem kiakarják próbálni a tudásukat, hogy pontosan mennyi is az annyi… Vagyis ezek gondolatok születnek meg az ember fejében, akkor amikor egy ilyen tévés műsort lát a két szép szeme előtt…
Viszont Indiában, ennek, még nagyobb jelentősége van. Hivalkodás, pompa árnyékában bizony ott vannak a nyomornegyedek, ahonnan nem könnyű kiutat találni. Hisz ez egy kiút. Bár igaz, hogy sokan sokféleképpen ellőtték már ezt a puskaport, vagy lehet nevezni aprócska üzenetnek is akár, azonban a film nem hagyja, hogy felsülés legyen a vége. Szépen, hangulatosan, nem erőltetetten, csak néha kisebb sablont kapunk tőle, általa. De visszatérve ez egy nagybetűs kiút, ami lehet kiskapu, egy menekülés. Egy menekülés az életből, kvázi a régmúlt magunk mögött hagyása. Egy kitörési lehetőség- a sok rosszból, a megannyi bajból, ami ért minket addig a szent pillanatig. Azaz esélyt adhat a megszökésre. Egy másik életbe.
Van, akinek egy kicsi is elég lenne, de van aki meg nem elégszik meg azzal, és többet, csak többet akar. Ám mégis él olyan ember, akit ez nem is annyira vonz. Ő nem feltétlenül ezen okok miatt játszik, milliókkal. Ő életekkel, érzelmekkel játszik, miattuk. Egy valaki miatt.
Bár ő se és mi se tudjuk, mi lesz a következő kérdés, hogy mi fog feljönni az idegtépő muzsika alatt, ám kockáztat, mert hiszi, hogy d: meg van írva. Na igen és akkor elérkeztem a kérdésekhez…
Bibliofil, sokat látott és olvasott, pápaszemes egyének látszólag nem ismernek akadályt, nekik ez nem lehet nagy kunszt. Egy kérdés, négy alternatíva, három segítség, meg a tömény lexikonokon edzett tudás ott a szürkeállományban. Ám mind hiába! Elvéreznek, előbb, vagy utóbb. Vajon létezik e valaki, aki tudja az összes kérdésre a választ? Aki elviheti a nagy busás főnyereményt? Ki lehet ő? Miért pont ő? Mit tudhat, amit mások nem ismernek öregfejjel? Egy fiatal, aki meghazudtolva korát, s szármázást, ahonnan jött…némileg keresztbe téve a műsornak lép egyre feljebb és feljebb a kérdések sorában. Tudja a választ, a válaszokat. Ennyire egyszerű. Az élete az, ami segít neki ebben, abból merít. Szenvedett, örült, sírt, bánkódott, nevetett, barátokat vesztett - talált, és ki tudja mi minden mást csinált, élt át addig. De ő mindent kibírt, átvészelt, csak egy valaki miatt. S a játékban is a mindent eldöntő utolsó kérdésig vezető utat is ő neki ajánlja, ő miatta „csinálja”. A beteljesülhetetlen szerelem, ugye…
A Slumdog Millionaire egy ízig-vérig bollywoodi alkotás. Az hogy nem megy át tánciba, meg éneklősdibe, hát csak Danny Boyle érdeme lehet. Az is igaz, hogy eddig kevés olyan indiai filmet láttam, amiben ezeknek ne lett volna szerepe, hangsúlya, vagy akár csak pár perce, de ez így volt rendjén, Danny fogta a gyeplőt, s nem eresztette el, mindenki örömére. Ezzel szemben persze bollywood továbbra is melengeti majd szívemet, azonban mégis élvezet ilyet is látni. Összefoglalva könnyed, mosolygós, megdöbbenős, izgulós, szerelmetes darab ez. Ám az érzelmeket annyira jól tálalja, és annyira jól facsarja ki, hogy az nem tud megesni. Nem tud csöpögőssé, vagy nagy melódrámává alakulni.
In medias res kezdés, nagy bollywoodi befejezés, ami legalább kétszeri nézést, és visszajátszást is igényel, valamint 3 szálon át tartó, követő életút ez a fiúnak, a fiúé. Aki megélt mindent, minden rosszat. A jelenjét, a múltját, és a vetélkedését, mármint a kvízműsorban, különíthetjük el, amelyek aztán kiválóan "összefonódnak" (mindháromban egy a közös, a szerelem, a lány). Ezek ütközésében, vagy váltakozásában nem lehet hibát találni. Bár mindegyik idősíknak meg vannak a legemlékezetesebb pontjai, részei, itt azonban nem lehet (nagy) különbséget tenni közöttük, mert annyira együtt van, és annyira egy masszát képez. Azért vannak kisebb kilengések, s ingadozások, ez nem annyira zavaró.
Hangulatilag ott van a szeren, bár itt érezhető jócskán az indiai behatás, de ez nem von le semmit az értékéből, sőt, dob rajta egyet. S ha valaki látott már ilyen filmet, na az ezen nem is lepődik, lepődhet meg.
Amit nem tudok szó nélkül hagyni az a rendezés. Pörfekt, komolyan és a képek, amik néha erőteljesek, még azok is gyönyörűek. A színészi játékra nem lehet panasz. Sokakkal ellentétben nem láttam a nagyon hypeolt Skins nevezetű sorozatot, de Dev Patel játéka engem is lenyűgözött. A filmben csak Latikaként nevezett lány pedig nagyon szíp jelenség volt…A többiek se rosszak, ám a mellékszereplők nem annyira telitalálatok.
Eddig csak tologattam magam előtt, de most már ki kéne nyilatkoztatni, elő kéne állni a farbával, mert ha ez eddig nem mondtam volna, akkor most megteszem: iszonyú erős évünk volt, nullanyolcra tekintve. Tényleg belegondolni is rossz, mik várnak még, ezek után, rám, rád, ránk, de nem nagy felelőtlenség kijelenteni, hogy a Slumdog Millionaire minden szempontból az év egyik legjobbja, de talán nem a legjobb, bár ez már nézőpont kérdése. A kilencest kapja ez eddig, ez egyszerre. S igaznak véltetik a zárszóra, kérem szépen az a nagyszerű mondás, hogy ez már nem játék, nagyon nem…
