A Home Alone esetében bátorkodtam oly kijelentéssel élni, hogy az utóbbi évekből, időkből, bizony még nagyítóval se lehet keresni, nem hogy találni, valami karácsonyos darabot, így az ünnepre, a szeretet ünnepére. Hisz ahogy az látható és olvasható is volt, a legújabb, mozikat bitorló Four Christmases se váltotta be a hozzáfűzött „reményeket”, azaz, hogy egy kicsit megmelegítse, megérintse szívünket, valamennyire, amennyire annak talán „kötelező” jellege is lenne, volna. Ilyenkor persze megint lehet határt húzni a karácsonyi filmeket illetően, ergó, azért egyrészt legyen családi, de másrészt meg ne felejtsen el az ünnephez kapcsolódni, de egy szó, mint száz, ahogy mondottam sokszor, a karácsony a szeretet ünnepe, és végezetül ennek kéne lejönnie, átjönnie egy ilyen darabban. De ezek után már nem panaszkodom, panaszkodhatom, hisz az imám meghallgatásra talált, mégpedig Mó „kolléga” erős, hathatós közbenjárásával. Neki hála, egy százszor lerágott csontú amerikai tucat christmasi film helyett egy olyanba nyerhettem betekintést, ami tényleg jó filmnek nevezhető (nem is volt szerencsém ezt megelőzően látni), és az is, az utóbbi idők "szerényes, szegényes" felhozatalából.
 |
Pedig már drámában se könnyű újat, valami váratlant hozni. S ezt Amerikában is jól tudják, tudhatják, de legfőképp mi, akik, a bőrünkön érezzük a csöpögős, sablonos, fájó hepiendes élményeket. Ott fent, elég bátrak a készítők, de nem annyira, hogy egy-két új élménnyel, mással kényeztessenek el engem, minket. Inkább beállnak a középszerbe, nem vállalnak túl sokat, hanem pont annyit, amennyi még belefér, amennyivel nem kockáztatnak sokat, nehogy bukás legyen a vége. Azonban a túlzott akarásnak néha meg nyögés a vége, s megszületnek a giccses darabok. Ez néha bejön, néha nem, ez valakinek bejön, valakinek nem. Ismerős érzés, viszont a mostani Noel című darab ennek semmi jelét nem mutatta. Ezért már megérte felkiáltással, tessék csak velem tartani a következő pár sorban(ra) is.
Dráma, de nem az a szokásos. Ez nem akar holmi hatásvadász jelenetekkel élni, nem válik egy adott pont után erőltetetté, nem akar a humorba menekülni, hanem egyszerűen, kicsit, nagyon valóságos történettel akar levenni a lábamról. S ez sikerült neki. Így van ez rendjén, mert szeressük az ilyet, de nagyon. Ezért fordulhat az elő, ebben az esetben, hogy az kell mondjam, ez teljesen kielégítette minden vágyamat és éhségemet, már ami a karácsonyi hangulatot illeti. Szép, megható, gyönyörű, szerelemmel, szeretettel, amilyennek egy ilyen ünnephez kötődő filmnek lennie kell.
Chazz Palminteri rendezésében olyan emberek állnak s vannak a történet középpontjában, akiknek a karácsony jelent valamit az életükben, talán nem is egy ünnepet, hanem emlékeket, élményeket, amik nem éppen örömteliek. Ők egytől-egyig szorosan kapcsolódnak, kötődnek ehhez az ünnephez. De ez a kapocs, ahogy említettem, ebben az esetben, nem az örömről szól, hanem a szomorúságról. S így lesz a Noel-ből egy kicsit szomorkás sztori, amolyan megható, szívhez szóló, megindító. Mert az élet tudjuk, hogy nem csak öröm, és csillogás és villogás, hanem van neki rossz oldala is. Ami miatt főhőseink nem tudnak a karácsonyra jó emlékekkel visszagondolni, vagy csak egy békés karácsonynak elébenezni. Hisz ott van Rose, akinek az édesanyja a kórházban van, és ő nem hagyja el, ezen a napon se. Csak arra vár, hogy megszólaljon, és elmondhassa neki, hogy mennyire szereti. Aztán ott van Mike, a rendőrtiszt, akinek túlzó, túlzott féltékenysége az őrületbe kergeti az asszonyt, aki nem is asszony, mert végtére is most szeretnének összeházasodni, vagy inkább még se, mert a nőnél betelik a pohár. Az ő életüket kísérhetem figyelemmel, akik megpróbálnak valahogy kijutni a karácsonyi útvesztőből. Az egyiknek egy társra, barátra lenne szüksége, míg a másiknak egy idegennel gyűlik meg a baja, aki valótlan dolgokat állít róla.
A szerteágazó, többszálú cselekmény el-elérte a célját, azt kell mondjam. Persze van egy pont a sztoriban, amikor a sors furcsa fintoraként találkoznak, de talán még maguk sem tudják, hogy az a pár perc, vagy másodperc, igenis megváltoztatta, még ha nem is merőben nagyon, de csak egy kicsit biztosan, az addigi és további életüket. Ez a helyszín pedig nem más, mint a kórház. S ennek is meglesz a magyarázata, egy harmadik ember életéből, múltjából. De mindent azért nem árulhatok el. Legyek valamennyire sejtelmes is.
A filmben, a kissé szomorú mivolta ellenére, azért néha mosolygok is. Persze, a film végére, azért ez alább fagy, és a csomag zsepi is előkerül, némi túlzással élve. Nem volt annyira, amcsis a befejezés, mert előtte azért volt min és miért meglepődni, de egy fene, azért jobb végre számítottam. Másrészről azonban meg szép lezárása volt, a másfélórának, annak a hangulatnak, az élménynek, amit kaptam a Noeltől. Mert ez nem csak egy egyszerű karácsonyi darab volt, hiszem azt, hogy ez több volt, és más volt, ennek van helye a kínálatban most is, jövőre is, s minden bizonnyal mindörökké.
Nem mondanám, hogy egy hírességekkel telepakolt, teletűzdelt moziról lenne szó. Jó-jó lehet vitázni, de azért nem egy Igazából szerelem, vagy mégis? Hisz a színészek mind-mind hibátlanul hozzák a szerepeket, amire azért az ember fel-felkapja a fejét, ugye. Leginkább Susan Sarandon a Noel legjobbja a színészeket tekintve. Aki látta, annak ez nem lehet meglepetés, aki nem, az meg vessen magára. Paul Walker is helytáll. Bár továbbra is furi őt látni ilyen drámaibb szerepekben, de azért rám cáfol, és odateszi magát. Alan Arkin is a nézéseivel belopja magát az ember szívébe, aki nem tudja, hogy az öreg, pontosan mit is akar elérni a moziban. Akiről tudom, hogy mit akar, az Penelopé Cruz, aki a szépségével hódít minden pillanatban, amikor csak képbe kerül. Halkan megjegyezném, vele még én is táncoltam volna…És feltűnik Robin Williams is, még hogy feltűnik...
Biztos sokan láttak, de talán azok vannak többen, akik még nem. S én csak ajánlani tudom, nekik. Meg persze azoknak is, akiknek megjött már az étvágyuk a Noel-ra, meg a Noel-re. Aki esetleg nem értené, hogy miért ismétlem a szavakat, most egymás után, azoknak mondanám, hogy a Noel szó Karácsonyt jelent. Franciául, ha jól tudom. Így nézzük a Noelt, karácsonykor. Egy kilencest dobok neki, mert ily ízig-vérig drámát jó régen láttam, ha csak éppen másvizekre is kievezik, akkor is. Kötelező látnivaló és ne félj elérzékenyülni.
