Amíg, ezt a filmfelkeltő kritikát meg nem pillantottam, addig egy percnyi esélyt nem adtam a filmnek. Ez a szomorú nagy igazság és harci helyzet, kérem szépen. Lehet, sőt biztos, hogy most is; és mint mindig? az előítéletem, az a fránya megérzésem vezérelt utamon, amely most, mondjuk ki közösen, cserbenhagyott, na igen. Arról van itt szó, hogy az a bizonyos soha nem alvó, s nyugvó kisördög a rosszba akart vinni, el akarta hitetni a jóhiszemű, s mindenre „kapható” filmbuzival (velem), hogy ez csak egy lesz a sok szokásos tucat film közül, J.C. Van Damme-mal az élen. Tudod, te ez amolyan megbélyegzős dolog. Akarva-akaratlanul egy bés filmre számítottam, vagy inkább nem számítottam, egy olyan színésszel, akin még ha "generációk" is nőttek fel, akkor se értékelték nagyra, sokra, így vagy úgy, sajnos vagy nem sajnos.
De folytatva fenti gondolatmenetemet, ő most megmutatta kajakra, hogy ki is ő valójában. Hatalmas ámulás-bámulás, tessék, itt aztán nagy volt a pofáresés (részemről). Talán nem ártott volna a nézés előtt, belekukkantani az előzetesbe, vagy csak rácsodálkozni a pozitív kritikákra, visszhangokra, s nagyon jó pontszámokra… de utólag ez így volt rendjén, nagyobb volt a hatás, az élmény.
Pedig a fene se gondolta volna, hogy ez ennyire fején találja a szögét, és számítani kell vele, mint ismeretlenül nagyot szóló filmmel. Amikor először hallottam felőle, be kell vallanom, egy gúnyos kis kacagás tört fel belőlem. Mindez jól mutatja, s hűen tükrözi, érzékelteti az eddigi kapcsolatomat Jean-nal, de erről még majd később. S tehát amint konstatáltam a szereplőgárdát tekintve, levonhattam azt a hibás konklúziót, hogy ennek bizony nem sok helye lesz az ez évi kínálatban. Aztán beütött a gebasz, de még mennyire.
Ahogy véget ért a film, egyből az csúszott ki a számon, hogy ez a JCVD egy visszavonulásosdit megelőző darabka. Mert, pont olyan volt, komolyan. Minden meg volt benne, ami után teljes nyugalommal térjen nyugovóra a(z ünnepelt) sztár. Majd másnap úgy ahogy van hagyná ott egész Amerikát a nagy füstölgő filmgyárával együtt. A csúcson kell abbahagyni, befejezni, ahogy szokták mondani. Persze, ha jól gondolom, erről szó sincs, de mégis az egésznek, számomra egy ilyen varázsa volt, tisztára el tudnám képzelni egy tök utolsó nagydobásként, no mindegy.
Ha eddig ez nem csapódott le volna a nagy szavak tükrében(re), akkor jelezném, kéretik tisztelettel, hogy baromira bejött és átjött. Meglepetés a köbön. Pedig tényleg nem fűznek valami jó emlékek a színészhez. Láttam egy pár filmjét, még a kockalakú készülékben, biztos tv premierként hangoztatva, de a legtöbbjére nem is nagyon emlékszem, szégyenszemre (vagy éppen ellenkezőleg?). Olyan szeret, nem szeret kategóriát képvisel a szívemben, hisz voltak elég érdekes (finomam fogalmaztam) filmjei a színésznek, de azért a jókról se lehet elfeledkezni. Hogy ne húzzam az idegeket, s jó magam se kalandozzak el a tárgytól, a lényeg, hogy ez egyelőre a legjobb JCVD film volt, amit láttam tőle, hangsúlyoznám eddig…
JCVD saját magát alakítja egy filmben. Oké, ez kicsit furi. Szóval adott ő, a sztár, akinek a problémái az egekig szöknek. Ez is csak a nézőnek utalás, hogy a sztár is ember, értjük. No de hazatér, Belgiumba, és bankot rabol, azaz teljesen kimerült idegileg, felmondta a szolgálatot, s így tovább…jön a police, meg a tévé, valami nagy hír van kialakulóban az esti híradóba…
Na jó van azért, ennyire nem lehet félvállról venni a dolgot, mert igen is a film a jó, s a komolyságát megőrzi az utolsó képkocáig. Oly drámáról van itt szó, de nem csak arról, olvass tovább.
Érdekes film, de nekem tetszett. Értem ezalatt, hogy sokan kivetni valót találhatnak, ebben a megmutatom, ki vagyok történetben. Kicsit önironikusan, kicsit önsajnálkozóan is lejöhet az egésznek az üzenete, tartalma, de szerintem azért, erről itt szó sincs vagy ha van, akkor az direkte csapódik le ránk. Ilyen akció-dráma némi cinizmussal, öniróniával meghintve. A sztár, aki a bankrablás közepette, mondja el nekünk, neked, nekem, hogy mit is rontott el az életében, hol hibázott, hogy ki is ő valójában, hogy jutott el idáig, miben rejlik az ő ereje, s mit lát ő a színfalak mögül, amit mi nem láthatunk, vagy fordítva. Ez a monológ azért nálam egy felejthetetlen pillanat maradt, na. (és itt jegyezném meg, hogy a Virgo által említett film első 10 perce valami nagyon ász lett) Mindenképpen jó és egyben különös megoldással operáltak a készítők, ami igen csak „hatásosra” (na de ilyet) sikeredett.
„But I still ask myself today what I've done on this earth.
Nothing! I've done nothing!”
Amit végképp dicséret illet, na az a forgatókönyv. Ez az állandó „ugrálás” az időben, az idősíkok váltakozása nagyon el lett találva. Néha csak egy jelenetet hagyunk ott félbe a jelenért, majd később vissza csatolunk ide, aztán a múlt, és így tovább…Ügyesen kiötlötték... S elég jól adagolták a témát is. Bár azért néha kicsit laposabb lett a kelleténél, de szemet hunyok e felett, a többi pozitív jelző mellett.
Jean Cleaude színészkedik. Nosza! Már megint a rosszmájú megjegyzéseim. De tényleg, itt egy új oldaláról, arcáról mutatkozott be. A kérdés, miért kellett eddig erre várni. Lehet, hogy van benne valami, hogy ő is csak rosszat kapta, és most valami kitörési lehetőséggel megfogta az Isten lábát. Hisz azóta csak tolonganak utána, kis túlzással. Felfigyeltek rá, ezért már érdemes volt meg/behúzni ezt hosszúra nyúlt projectet. De mi csak örülhetünk annak, hogy végre elkészült, és megcsodálhattuk, többes számban, vagy akár egyes számban is.
A mellékszereplők is kitettek magukért. Kicsit késő van, szóval már a kukába landolt a rosszarc neve, mindenki rákeres majd legfeljebb. Megéri, mert „echte bad figur” volt a javából, haha.
A végére hagytam a muzsikát, és a szürkés képeket, amelyek mind-mind kihagyhatatlan tényezői ennek a filmnek. Úgy egész, ahogy van. Egészségedre, hozzá.
Megérte várni erre is, még ha képletesen is értem, ebben az esetben. Csupa jó dolgok keringenek róla, meg bukták sora (anyagi vonzat) amerre felütötte a fejét. No de hát manapság ez már csak így meg, ugye. Hét és feles, legyen inkább nyolcas, engem ez vártalanul ért…várom a következőt Jean-Calude Van Damme!