A Coen testvérek filmjeihez kell bizonyos érettség, kell valami összekacsintás a rendezőkkel, és azt is érdemes figyelembe venni, hogy nem mindenki tudja őket élvezni (igaz, még nem találkoztam senkivel, aki ne élvezte volna a Nagy Lebowskit, a Fargót vagy éppen a Ladykillerst). A Burn After readingtől is féltem egy kicsit, egyszerűen nem bíztam abban, hogy az én "finnyás ízlésemnek" is megfelel majd, nem lesz túl entellektüel. Ennek ellenére nagyon jól szórakoztam rajta - szinte tökéletesen sikerült, őrült kis film, fantasztikus szereposztással.
A történet
Az a helyzet, hogy a történetet (bár nem valami bonyolult), nagyon nehéz lenne leírni, anélkül, hogy ne nyomjam tele spoilerekkel, poén-lelövésekkel. A lényeg, nagyon röviden: egy CIA-ügynök emlékiratai rossz kezekbe kerülnek, és mindenki többet (és mást) lát bele a történésekben, mint amennyi abban valójában van. Van még a filmben válás és szeretősdi, szexmániás fura fickó, az öregedéstől rettegő személyi edző, és egy nagyon, nagyon buta Brad Pitt.
Az értékelés
Az a helyzet - vallom be férfiasan -, hogy napok óta szenvedek ezzel a "kritikával". Mert ez tipikusan olyan film, ami vagy nagyon tetszik valakinek, vagy nagyon nem, a történetet pedig nehéz lenne elmesélni, anélkül, hogy lelőnénk a poénokat, vagy a fordulatokat. Adva van egy csomó fura ember - pontosabban, csak ugyanolyan furák, mint mindenki más -, egy sor félreértés és az ebből következő szép nagy katyvasz.
A karakterek zseniálisak, de ez talán a színészeknek - akik tényleg brillíroznak - inkább köszönhető, mint a forgatókönyvnek. Igaz, a sztoriban sincs semmi kivetnivaló, pontosan annyira kidolgozott, amennyire az egy ilyen mozitól elvárható, nincs benne felesleges moralizálás, nem akarja megmondani a tutit, csak szórakoztatni akar, arra pedig tökéletes.
A végjáték
Élvezetes kis film volt, de be kell valljam, nekem meg kellett néznem kétszer, hogy értsem, felfogjam a finomságokat is (és ez nem azért van, mert egyébként annyira buta lennék, az IQ-m, ami sokak szerint hülyeség, túl van a 140-en). Viszont annak ellenére sem ragadt meg bennem annyira, hogy kétszer megnéztem. Persze, vannak emlékezetes jelenetek, és jó karakterek, de nem nyújtott olyan élményt, hogy bekerüljön a top tízbe nálam, vagy olyan mondatokat "illesszen" a fejembe, amiket utána állandóan ismételgetni akarok. Jók ezek a Coen fiúk, szívesen nézem a filmjeiket, de a nagy áttörés, még várat magára.
A tények
Kik követték el? A filmet Joel és Ethan Coen írta és rendezte, a főszereplők - parádés szereposztás -George Clooney, John Malkovich, Brad Pitt, Tilda Swinton, Frances McDormand. Zseniális szereplők, zseniális szereposztás.
Pozitívum: a történet maga, a szereplők, a poénok
Negatívum: eléggé oda kell figyelni, hogy követni tudja az ember :-)
Csúcspont: Brad Pitt telefonál (vagyis inkább: minden jelenet Brad Pitt-tel)
Kinek: mindenkinek, aki azt szeretné, hogy a rekeszizmait és az agyát ugyanúgy stimulálják
Kinek nem: akik szeretik, ha mindent a szájukba rágnak
Vicces, intelligens és szórakoztató. Hét és fél.
Inmfc különvéleménye Elérkezett a várva várt szeptember (tudom már egy pár hónapja megtörtént), amikor is a Coen tesók újra révbe érnek, bankot robbantanak, és megpróbálják a saját kis célközönségük igényeit kielégíteni. Most nem az egy évvel ezelőtti fajsúlyos (kinek nem, kinek igen) drámát követték le 2008-ban, hanem a Nagy Lebowski, Fargo és egyéb kis humoros finomságok repertoárjából indulnak ki, és építenek elsősorban. Egy szó, mint száz, ha lehet ilyet mondani: visszatértek a gyökerekhez. S kiderül, hogy mennyire jártak jól ezzel a lépésükkel… A sztoriról fentebb már olvashattok arra így felesleges is sorokat szánni és szentelni, inkább jöjjön maga a kritikai észrevétel, részemről. A címmel kezdve ez esetben sem vagyok kibékülve, de a filmmel se nagyon. Lehet túl sokat vártam tőle, lehet ez a még egyszer mögkéne nézni tipikus esete, de ez így elsőre jó volt, oszt ennyi. Semmi egyedit, semmi extrát nem adott. Valahogy kevés volt. Persze lehet most engem kövezni balról-jobbról, de mondom én a korábbi társak ismeretében a Burn After Reading bizony nem valami erős alkotás. Jó-jó a hírhedt és jól megszokott, bevált coen humorok ott vannak a gépezetben elrejtve. Tudod, az ilyen feketés színezetű,érzetű, groteszkes, inkább mosolyt arcra csaló, mint hangosan nevettetős poénok ezek, amelyeket már áttelhettünk korábban is. Akinek bejött az, az most sem fog csalódni, bizonyára. Kicsit élcelődés meg rosszmájúság részemről, de nem hagy nyugodni a kisördög, ezért inkább leírom, hogy a szereplők, a neves színészi brigád, tím nélkül lehet a film nem lenne olyan, mint amilyen lett. Kellettek hát a Brad Pittek, meg George Clooney-k, Tida Swintonok. Nélkülük ez a film feleannyit se érne és punktum. Az igazán jó kis karakterek persze mind-mind megvoltak és adottak voltak, ez ilyen Coenos dolog, de emellett a marha jót nyújtó Brad Pitt csak hab volt a tortán. Ebben végétre is nincs hiba. Nem az ő hibájuk, hogy nem tudtam olyan jót szórakozni a filmen, mint talán, ahogy azt szerettem volna. Pedig így utólag visszagondolva minden benne volt, mint amit a korábbiakban láttam, láttunk, láthattunk. Kidolgozott pofás kis karakterek, némi fanyar humor, jó színészek, fordulat, társadalomkritika meg minden. Szóval jó volt. De nem tudok magamban dűlőre jutni, hogy ez a jó már annyira jó, vagy a jó, de még nem annyira jó részét képezi, képviseli számomra, az én szívemben. Lehet, hogy egy kétélű és egy kicsit zavart kritika fogadott most téged. Ám semmi ne zavarjon meg, és senki ne beszéljen le arról (én se!) hogy azért látni kell, még ha mainstream szinten is megy ez a Coen dolog. Azaz, hogy egyesek szeretik, mások nem, és így tovább. Az biztos, hogy csalódás nem lesz belőle, csak nem szabad jó magasra feltenni a mércét, ezt ne felejtsd el. A film megérdemli a hetest tőlem. Bizonygatom magam is rendesen, hogy újra neki kéne ülni, mert hátha rejlik benne valami plusz, amit először nem vettem észre. De hát egye fene. Nem volt ez rossz. Csak az a legnagyobb gond ezzel kapcsolatban, hogy erősen fontolóra kell vennem egy újrázást, ami nem jelent túl sok jót, így vagy úgy; sajnos, vagy nem sajnos. Várom inkább a következőt, kéretik tisztelettel Coen testvérpár. |
