A mostani posztom sokat váratott magára. Többször nekifutottam már gondolatban, hogy posztba sűrítem a véleményemet erről az igencsak kényes, tabu témáról, de még többször hessegettem el a fejem felett gyülekező kisördögöt, azért, mert nem mertem nagy lenni, s mert nem tudtam "lesz e értelme". Eddig.

Mert most végre a tettek mezéjére léptem és megfogalmaztam az eddig igen csak nagy ívben elkerült originál mozizás és rapid mozizás közötti ellentéteket, miérteket, hangsúlyoznám az én szemszögemből nézve. Azaz hogyan jutottunk el ide, és miért? Mi jöhet ezután? Mi lehet a megoldás? S mi, mit tehetünk ellene, ha akarnánk, vagy tudnánk persze.

Ez egy, egyéni vélemény, amellyel lehet, de nem kell feltétlen egyetérteni, előre nyomatékosítanám. Hisz mindenkinek van saját tapasztalata, gondolata úgy hiszem, amelyet majd szépen összehasonlíthat az itt elhangzottakkal, olvasottakkal. Valamint jelezni szeretném, már itt a legelején, hogy soraimból majd árad a naivitás, a nagyfokú gyermeki kíváncsiság, a groteszkség, önsajnálkozás, szóval úgy olvasd tovább. De persze a „face to face”, meg ami a szívemen az a számon ergó, egyenes beszéd híveként, nem fogok itt mellébeszélni, következzen a fekete leves, tessék.

Az én időmben még bizony más volt, lehet ezt hallani a vén rókáktól, öregektől, ugye, nap mint nap. Ilyenkor (ezredszerre értesülve e fontos információról) aztán mélyen irigykedhetünk magunkban, hogy biza’ azért nagyot változott a világ, az évek leforgása alatt. Legfőképp visszájára, sajnos, és a mi hátrányunkra elsősorban. De visszatérve erre a nagyon egyszerű, és mégis borzasztóan igaz megállapításra, amely mára olyannyira örökérvényűvé nőtte, nőhette ki magát, hogy sokan talán még az időgépet is feltalálnák (gondolatban, elméletben, sőt gyakorlatban is), csak azért, hogy ténylegesen visszautazzanak, repüljenek a múltba. Abba a múltba, ahol a pénznek nem volt ekkora hatalma, abba a múltba, ahol a fillérekért lehetett a jó kis fapados mozikba, vagy autós mozikba fehéren-feketén gyönyörködni a filmes paletta jelöltjei között. Nem feketén, mint manapság az elterjedt, és szokványossá vált a hétköznapi ember számára. Legtöbben csak sunyiban, olyan álszenten, de űzik az ipart idézőjelbe téve, és fogyasztják az otthon jó melegében az újabbnál újabb darabokat, miközben a lehűtött söröcskével a jobb kézben, míg a frissen pattogatott kukoricával a bal kézben izgulnak, és készülnek rá az adott, a napi menüre. Ilyen egyszerű az egész, tehetem fel a kérdésemet?

Rapid mozi ingyen, otthon az ágyban, a székben, vagy „rendes” széles vásznon mozizás pénzért, fotelben, máshol. Sokan tesszük fel (köztük én is) ezt az égető kérdést napjainkban, egyre inkább, és egyre többször.

 

 

 

Miért jutottunk el idáig? Az emberek hibája, akik nem hajlandóak pénzt kiadni az élvezetekért. Vagy a forgalmazók és készítők hibája, akik busásan megkérik a dvd-k árait? Nem tudni, de egy biztos, hogy a mozi(k)ban egyre kevesebb embert látni, és nem kell ahhoz okos tojásnak lenni, hogy tudjam (tudjuk)ezért az otthoni rapid mozizás a felelős. Ugye?

Az ember inkább (tapasztalatból beszélek) otthon marad a melegben, és ott nézi meg a klasszikust, az újdonságot. Talán, mert lusta. Mert, ez így kényelmes?

 

A válasz szerintem sokkal egyszerűbb, és sokkal inkább mindennapibb. Kicsit erőltetett válasz ez, de ezt is, mint a mai világban mindent a pénzre kell fogni. Szokták mondani, örüljünk, hogy élünk. Meg tudunk élni. A pénzünket másra, azaz a megélhetésre kell költeni elsősorban. És csak ezután jöhetnek plusz, egyéb tényezők, szolgáltatások az életben. Mint mozizás, valamiféle élvezeti cikk megvásárlása és hasonlók. Persze az ember dönthet úgy is, hogy félre tesz egy kicsit a fizujából, és akkor kiélheti vágyait akár a nagyvászon előtt is. De ha nem rendelkezel saját keresettel (ami manapság sajnos egyre igazabb), akkor miből tudsz elmenni, elutazni a nagy premierre. Nehéz dolog ez. Nincs pénz, nincs nő, nincs mozi. És akkor jöhet a rapid filmnézés ingyé'. És akkor még a moziba való eljutást nem is említettem, ami nem is egy nem egyszerű dolog. Hisz van a helyzet, hogy városban élsz, és van körülötted 6 mozi, az még csak hagyján, de aki egy kisvárosban él, egy kis cinema-val, annak nagyon nehéz a dolga. Oké-oké, persze egy idő után ide/oda is elérkezik a premier film, de mégis az ember nem tud heteket várni (különösen, ha nagy durranásról van szó), és inkább eljátszadozik a gondolattal, hogy felutazik a legközelebbi városba, ott valahogy eljut a helyi moziba, és nagyvásznon élvezheti a látottakat. De aztán inkább mégse. A mai árak (tudom már a könyöködön jön ki) mellett bizony az embernek nem is jut eszébe ilyennel kacérkodni, különösen akkor, ha meglátja az üres pénztárcáját újra és újra. Én, most, itt, az anyagiak felől közelítettem a problémák okát. Persze továbbra sem tudni, hogy a tehetősebbek ilyenkor miként vélekednek, és gondolkodnak. Én megmaradok a saját kis rétegemben, ha megengeditek. Abban a rétegben, ahol, és akik csak élni szeretnének elsősorban. Ennyire rossz lenne a helyzet?

 

Be kell ismernem, vallanom nem gyakran járok moziba, most sokan biztos sóhernek, meg smucignak tartanak, mert filmszerető, filmbuzi emberként nem ülök ott minden egyes premier vetítésekor az első sorban, hanem inkább a könnyebb megoldást választva nézem meg, tekintem meg az egyes darabokat. Hát legyen. Igazuk is van, meg nem is. Nem annyira rossz a helyzet, persze, hogy sokunk ne tudna egy ezrest is félre tenni havonta, de a legtöbb esetben ennek az ezresnek, máshol van és lesz szerepe, jelentősége. Másra kell fordítani, mint azt szerettük volna. Tanulás és egyebek. Lehet kövezni, és stb...

 

 

Az internet oka? Információs társadalom, meg a XXI. század új vívmányai? Kereshetjük a felelősöket nap-nap után, de talán mindig csak erre az, egy okra, indokra lyukadnánk ki. Oldalak tömkelege, linkek száza, és megnyílik előttünk a Kánaán, úgy bizony. Az internet tehát butít, és nyomorba dönt.

Letöltések(mert hiába is szeretnénk kikerülni ezt a szót) vannak folyamatban mindenütt. Néhányan nem ismerik el, néhányan igen, de egy mindegy, majd mindenki rákapott az ízére és nem tud betelni vele. Mert olcsóbban (de még mennyire) megkaphatja a jó minőségű árut, terméket, mint ha a legközelebbi dévédésbe, boltba elugrott volna olyan ötezer forinttal a zsebében, a kezében. Persze-persze mindennek megvan az ára. De a pénz nagy úr. Erre jött rá a Tesós marketinges részleg, és egy jó idő óta, már kilenckilencvenért árulja a hol régebbi, hol újabb, hol klasszikusabb cédéket, minden extra nélkül. Jól teszi. Hisz néha-néha akad köztük egy pár gyémánt is, egy pár ígéretes filmecske is.

Te is ráteheted a kezedet a szívedre, és hangosan válaszolhatsz, arra a nem egyszerű kérdésre, hogy mit tartasz szem előtt a dévédé vásárlásakor, vagy moziba menéskor?

 

Mert ahogy a zenészek is állandóan panaszkodnak, az eladott és el nem adott cédék mennyiségére, úgy igaz ez, akár a filmekre is. Na igen. Bemegyünk a boltba, meglátjuk az árat, aztán meg se állunk a hazáig. Kicsit ez a kereslet-kínálat dolog, amit még valamikor tanultunk(tanultam), nagyon nem igaz. De ez persze nem csak a mostani témánkra, hanem úgy zusammen mindenre, és mindenkire vonatkozik. A kevés fizetés mellett az egyre csak növekvő árak egyáltalán nem mutatnak jól. Ergó ez így nagyon nincsen egyenes arányosságban. Sőt, akkor még új törvényt akarnak ott fent, amely büntetné a letöltőket, és ezzel egyúttal felrúgnák a korábbi letölteni szabad, de megosztani nem elgondolást. Nem tudom, hogy mi lesz a vége ennek az egész hercehurcának, de vannak azért még olyan körülmények, tényezők, amelyek bizony hátulütői ennek a magyar dvd kevese eladásos dolgonak.

 

Mint például a borzalmas szinkronhangok. És olyan filmek, amelyek még a mai napig nem láttak napvilágot kis hazánkban, pedig… Pedig megérdemelnék. Ilyenkor aztán megint jöhet a kiskapu…

 

 

Már ha van olyan egyáltalán? Én nem vagyok a valaki, de leírhatom az én ideáimat ezzel kapcsolatban. Tisztában vagyok azzal én is, hogy egyhamar(?) nem lesz itt olcsóbb semmi, de el kéne gondolkodni, ott a fejekben arról, hogy nem lehetne kicsit a fizetésekhez, meg a mostani állapotokhoz mérten adni a jegyeket, vagy dévédéket? De tudom, hogy erre nem holnap fog sor kerülni, nem is a következő években, előreláthatólag. De akkor is szentül hiszem, és itt következik az én naivitásom, hogy ha lejjebb vinnék az árakat, akkor nagyobb lenne (vásárló)kedv minden iránt, ami csak a „film szóval áll bármely nemű kapcsolatban”. Hisz nagyon sokan szeretnek filmeket nézni, de ha egyszer nem tudják megvenni, akkor a B lehetőségre szavaznak, és az lép életbe az esetek nagy többségében, sajnos, nem sajnos.