 |
Az ember, a néző, a kritikus, amikor egy olyan feladatot kap, hogy szedje össze és rendezze sorba az eddig látott best/top horrorélményeit, csak nagyképűen legyint, és azt mondja, hogy ennél egyszerűbbet, könnyebbet bizony el sem lehet képzelni. Na valami ilyet éreztem én is, amikor felmerült ennek a posztnak az ötlete. Aztán kis idő múlva már nem volt ilyen egyszerű az eset…
Horrort nézni nem mindenki szeret, ez tény. Vannak azonban olyan delikvensek, akik csak ezért élnek meg halnak leginkább. Én a kettő közé húznám be a képzeletbeli horror „fanatizmusomat”, rajongásomat. Mert, ha meglátok egyet, azonnal rá vetem magam, de ilyenkor sem tudom, ha akarnám se, elfeledni azt a sok rosszat, amit a tinihorrorok és a remake-gyártás adott nekem, az utóbbi évekre visszatekintve. Így nem tudok minden új darabnak felhőtlenül örülni, mert mindvégig, a kezdésig ott motoszkál bennem a kisördög, és próbál lebeszélni a megtekintésről. Nem mindig sikerül neki. Ennek néha nagyon, néha nagyon nem örülök.
A lista születésére visszatérve, azért még sem volt az olyan zökkenőmentes, mint ahogy azt elképzeltem én, a legelején. Volt pár, amiből nem engedtem, de legnagyobb megdöbbenésemre, alig-alig tudtam előszedni a szürkeállományomból, a legvéresebb, és a leghatásosabb horrorok élményeit. Nem minden véres, ami jó és ez fordítva is igaz. Pedig a szakma, már ha a filmnézést lehet annak a nevezni, vén rókájaként láttam már egyet s mást. Ezek szerint nem eleget, s ezek szerint sokkal több rosszat, mint jót. De persze nem kell félni, mert a lista lentebb nézhető. Mindent megtettem azért, hogy a régiségek is kapnak helyet a sorban. Gondolok itt arra, hogy a napokban róttam le egy-néhány sajnálatos lemaradást a műfajon belül. Klasszikusokat idéztem fel, és mennyire jól tettem. Komoly vétséget követtem el, hogy ezekről eddig nem láttam egy képkockát se. De ez itt nem is annyira lényeg…
Ahogy azt Virgogirl is említette, sok mindent kell még bepótolni a műfaj remekein belül. És ez rám is vonatkozik. Bár az idő az nem pénz, ebben az esetben, hanem egy lehetőség a megtekintésre, olyan filmek megtekintésére, amelyek mellett akkortájt szó nélkül elmentem. Vannak köztük régebbiek, és újabbak is. Klasszikusok, és új keletű véresek. A listám csak azokat tartalmazza, amiket én láttam. Ha esetleg valami kimaradt az azért volt, s azért történhetett meg, mert vagy nem volt olyan jó, szerintem, hogy bekerüljön a top10-be, vagy azért, mert még nem borzongtam bele.
Tessék-lássék! Ahogy szokták mondani, itt már nincs mit megmagyarázni, mert ez a tízes azért van ott, mert szerintem megérdemli. És azért, mert nekem felejthetetlen perceket nyújtottak mindörökké.
Inmfc Best Horror Top 10
10.Ördögűzés Emily Rose üdvéértA napokban tekintettem meg, és talán a friss élmények miatt van itt, ahol van, a tizedik helyen. De ne legyen igazam. Kicsit most ellentmondok magamnak, hisz ez valamiféle tárgyalótermi drámából fakadó horror, így nem az a klasszikus, de talán pont ezért fogott meg annyira. Viszont a horrorral teli részek alatt, lehetet félni, úgy ám.
9.Fűrész I.A SAW filmsorozat elseje, amelyben még minden megvolt. Franchise a javából. Kellően borzalmas volt, bizarr, de egyúttal még a történet is követhető volt nagyvonalakban, nem mint az utána következőknél, sajnos. Durva, néhol helyenként brutális. Azon persze lehetne egy sort vitázni, hogy ennek inkább ilyen pszicho-thrilleres jellege van…
8.AloneBiztos vagyok benne, hogy sokan még nem is hallottak róla. Ez a thai horror, ami nem mellesleg a Shutter készítőjének második szkriptje. Továbbra is kiemelendő. Összenőtt iker testvérpárról szól, akiket születésük után szétválasztanak, az egyik meghal, míg a másik pár év múlva visszatérve a szülői házba, minden ok nélkül, testvére szelleme ijesztgeti. De nem csak őt, hanem engem is. A történet már maga szokatlan, és ami abból születik, az se piskóta.
7.ShutterJöjjön akkor, a másik is. Mindkettő körülbelül ugyanazt szintet képviseli nálam. De egy a közös, hogy megkérdőjelezhetetlen helyük van itt a listában. A fotók előhívásától azóta is félni lehet, ne hogy megjelenjen rajta valami fehér csík, vagy egy fej. mi említést érdemel az a befejezés. Ebből is látszik, hogy az író-rendező a paráztatás mellett milyen fontos feladatot szán, mindig a történetnek. Helyes, csak így tovább.
6.[REC]2007 legjobbja, itt a hatodik helyet kapta. Nem kell sokat beszélni róla. A klisékből marha jól kitör. Az állandó kameramozgatás teljesen idegtépő, a színészi játék is teljesen elfogadható. Olvass és láss. Meghatározó élmény, a teaserek is már sejtetnek valamit, jó előre.
5.A texasi láncfűrészVegyük csak az eredetit. Klasszikus. Annak ellenére, hogy sokáig vért sem látok, a beteges hangulatával éri el célját. Ez is inkább ilyen pszichos dolog, de amikor beindul a gore, na akkor beindul. Ja és a végét nem felejtjük el, soha, de soha.
4.Rémálom az Elm utcábanMég régen tévében, este, nagyon este láttam. Azóta nem feledem. Sajnos, nem volt alkalmam minden egyes részét „végigszenvedni”. De az első már megér egy misét. Nálam alap kategória részét képezi, kortalan. Ma is félünk, ha egy kéz nyúlik ki, mert az csak Freddy krueger keze lehet.
3.The ThingItt a helye a dobogón, ez nem vitás. Csak Carpenter senki más. Klausztrofóbiás antarktiszi kaland. Valami lény pusztít Kurt Russell-lel az élen. A befejezést itt se felejtjük egyhamar. Már ’82-ben megszületett, azért az nem semmi, de a feketeleves még hátra van.
2.HalloweenEgyértelmű, igazából, lehet persze, hogy ezek csak számomra nézve egyértelmű, de ő nélküle nem is lehetne listát elkezdeni. Szégyen, gyalázat most láttam csak először. De ez kárpótolt mindenért. Jó hangulat, feszült, és mindvégig kordában tart. Kezdés, befejezés úgy ahogy van rendben. Lehet, hogy kultuszteremtő, de nálam valami megelőzi, tessék.
1.Black ChristmasAmi az utóbbi napokban megtekintett klasszikusok klasszikusa (vérbeli, profi slasher, kérem szépen). Ezen aztán, tényleg nincs mit megmagyarázni. Még anno a remake-t láttam belőle, fúj de rossz volt, azóta egy pillanatára se emlékeztem. Szóval teljesen nyílt lapokkal indultam el, léptem be a megnézés ajtaján. Aztán olyannal távoztam, amit biztosan soha nem feledek el. Hiába tűnik klisésnek, bizony a naptárra nézve, ilyenkor, jobb ha mindenki (köztük én is) befogja a száját, hetvennégyre tekintettel. És azzal törődik, amivel kell. A filmmel, amiben a gyilkos telefonhívásai a frászt hozzák emberre. Majd elkezdi a leánykollesz lakóinak megölését, ami kellően erőteljes, elhiheted nekem. A befejezés pedig még mindig tartogat meglepetéseket. De addigra már épeszűen fel se fogom, mint láttam. A konklúzió: a fotelből való kikászálódás ebben az esetben, ment a legnehezebben. Az első, minden tekintetben, szerintem.
