Jó néhány horrorfilmet néztem meg az elmúlt napokban, volt, ami jó volt, volt ami kevésbé (sajnos ebből volt több). Gondoltam, a "keresztény horror" regényből készült House - nem a doki... - jól illeszkedik a félős hetembe, merthogy hamarosan Halloween, vagy mi. A filmben nem csalódtam, nem vártam tőle sokat, ám a rettegésfaktor sokkal kevésbé jelentkezett, mint ahogy szerettem volna. Nem rossz ez, de nem is annyira jó, aki pedig tényleg görcsölős mozit szeretne nézni, nem pedig egy "juj"-környezetbe bújtatott tanmesét arról, hogy igyekezzünk a felsőbb hatalom szabályai szerint élni, az válasszon valami mást.
A történet
Egy fiatal pár, Jack és Leslie éppen párterápiára igyekeznek (kérdés: miért van minden horrorfilmben probléma a pár két tagja között? azt hiszik, csak ez okozhat némi feszültséget, egy viszonylag leegyszerűsített történetben?), autóbalesetet szenvednek egy elhagyott alabamai úton. Mivel a kocsijuk nem indul, és egy hatalmas vihar is elkapja őket (kérdés kettő: miért számít hiánycikknek, legalábbis az elmúlt néhány horrorfilm szereplőinél, a mobiltelefon?), menedéket keresnek egy titokzatos, rémisztően kinéző, elhagyottnak tűnő fogadóban. Hamarosan kiderül, hogy a házban egy másik pár is próbálja "túlélni" az éjszakát, előkerülnek a meglehetősen gyanús tulajok, és persze a kötelező mániákus gyilkos - ezúttal Tin Man - is...
Az értékelés
Van egy író(pár), akik keresztény horrorokat írnak. Nem tudom pontosan, mit takar ez, de sejthető: egy kis moralizálás meg ilyesmi (és ezt anélkül írom, hogy bármiféle támadást intéznék bármely vallás ellen). A film is kb. ez: egy kis moralizálás, egy kis ijesztgetés, de csak finoman - de sajnos egyáltalán nem elegánsan. A történet elképesztően kiszámítható, nem túl bonyolult, alapvetően az emberi érzelmekre, emlékekre próbál rájátszani és hatni, de nem merül túl mélyre, illetve, a felkínált "válaszlehetőségek" bipoláris kód szerint működnek: van a jó, meg van a rossz. Talán egy-két olyan helyzet volt az egész filmben, amikor ez a kettő egy picit keveredett (annak pedig nem nagyon értettem a lényegét... biztos volt).
A környezet és a ház maga gyönyörűen néz ki, már-már túl szép is egy ilyen filmhez; Lengyelországban forgatták, és egyértelűen látszik, hogy jócskán dolgoztak vele a kellékesek.
Ez pedig talán a film legnagyobb hibája: mesterkéltnek, műanyagszagúnak tűnik az egész, konzerv-szereplőkkel, kiszámíthatósággal, szájbarágóssággal. Ennek ellenére az író, Ted Dekker művei felkeltették a figyelmemet, mert az alapsztori, ha leszedjük róla a moralizálós baromkodást, nagyon érdekes.
A végjáték
Ha valaki látta a Más-világ című filmet, Nicole Kidman főszereplésével, akkor egy kicsit csavarja meg a sztorit, helyezze a jelen korba, és Kidman helyett válasszon pár bénácskább színészt. Kész is vagyunk. A vélemények vegyesek, a legtöbb "kritikus" szerint erős közepes a film - amin viszont mindenki fennakadt, hogy miért kapott ez a film R-es besorolást (azaz, 17 éves kor alatt szülői felügyelett ajánlott), annyira ugyanis nem durva. Helyenként ijesztő, és nem engedném, hogy a tízéves gyerekem megnézze, de semmi durvulás nincs benne. Finom és finomkodó film, unalmas estékre ajánlom, de csak akkor ha tényleg nincs kivel szexelni - vagy éppen van, csak még nem tartunk ott... Ez tipikusan "összebújós film".
A tények
Kik követték el? A könyvet Ted Dekker és Frank E. Peretti írták, a filmet Robby Henson rendezte (már dolgozott együtt Dekkerrel és Perrettivel is). A szereplők közül kiemelkedő a nagyon kiszámítható szerepű Michael Madsen, illetve az egykori Rendőrakadémiában tündöklő Leslie Easterbrook. A többi főszereplő korábban főleg sorozatokban szerepelt, ennek megfelelően "tehetségesek" is.
Pozitívum: Susan sminkje; a helyszín
Negatívum: eccerű kis történet; túl sok moralizálás; kiszámíthatóság
Csúcspont: a nagy, közös vacsora (talán)
Kinek: azoknak, akik szeretnek ugyan félni, de nem annyira
Kinek nem: akiknek minimálisan sem jött be a Más-világ
Isten látja lelkem, megpróbáltam. Négy.