Most hogy így mindenféle válságot (nem-nem, nem a gazdasági hiteles, zuhanásos, gyengüléses, rettegéses dolgokat, hanem személyes, egyetemes, túlélőset) leküzdöttünk, leküzdhettünk magunkban, végre foglalkozhatunk ismét, megint, újra az életünk egy fontos – ha nem a legfontosabb és nemesebb - pontjával, a filmfelkeltéssel. Éljen. Nehéz lenne „számba venni” (képletesen értjük) ugyanakkor, hogy mennyi, de mennyi jó vagy rossz filmet láthattunk, azonban egyet megígérhetünk, talán kettőt is, mégpedig a kritikák íródnak hol könnyen, hol nehezen, valamiféle ihlet segítségével. S akár kellő elégedettség, önbizalom teljes tudatában még publikálva is lehetnek, kitehetők ezek a nagyközönség számára.

Mert hát sok jóról maradt el és le az FFK rajongója, olvasója e kisebb szünet eltelte során, így nem maradunk rest azonnal nekilátni, posztokat szülni, gyártani. Tehát fennmaradó időnket nem holmi referátumokra, projektekre, vállalkozásra, szakdolgozatra fecséreljük, hanem igen is a filmfelkeltésnek élünk, meg halunk, már amennyire tudunk, szeretnénk.

Az utolsó szó jogán még betennénk egy humoros videócskát. Mégis legyen valamennyire értelme, haszna ennek a posztnak is - úgy ahogy a könyvtárnak, s a könyvtárosságnak. A következő pár percben szeretnénk, jó-jó nem mi, hanem az adott könyvtár promotálni (tudod a pr nem piár, hanem péer) magát, valamilyen jubileumi (igen, tudjuk az ötvenedik) esemény kapcsán elkészült ötletes videóval. Már halljuk is, a hátsó sorokból a piszmogásokat, miszerint ennek vajmi kevés köze van az oldal „alapszolgáltatásához”, azonban váltig állítjuk, hogy az „ex”kolléga gépész színészkedése mellett, az Ifjú Indiana Jones és a Végzet könyvtára című nézése közben bizony jól fog szórakozni mindenki. Annyi szent! A végére már csak jó videózást, és további jó szörfölést kívánunk az idelátogatóknak. Mert a java még csak most kezdődik…