Tegye fel a kezét mindaz, aki már hónapok óta, tűkön ülve, várj(t)a szakadatlanul a Halálfutamot! Még ha nem is az elsők között, az első sorban integetnénk bőszen a kérdés felhangzásakor, de igen is, be kell ismerni, ismernünk, vártuk a most következő alkotást. Szégyen, nem szégyen, "b" filing ide, Statham oda, minket azért megvett a kilóra az ereszd el a hajam hangulat az előzetes láttán. Ezek szerint, s tudatában, kijelenthetjük nem ültünk le elé, világmegváltó gondolattal, meg tervekkel a fejünkben, kvázi nem vártunk sokat tőle, és talán emiatt is tudtunk, hál’ Istennek, egy jót szórakozni a pörgős, akciódús versenyek közepette.

 

Paul W.S. Anderson megrendezte az új Halálos Iram, Need For Speed, és Carmageddon keverékét, ahogy azt már sejteni lehetet előre is. Nincs ezzel semmi komolyabb probléma, aki ezen felül tud emelkedni, s szemet tud hunyni, na annak kérem szépen még a Halálfutam is élvezhető lesz, nagy meglepetésére, megdöbbenésére. Kicsit összelopkodott dologról van itt szó. Nem is kell mondani, a történet, finoman szólva is esetlen, és hót unalmas. Lenne. Lenne, mert a versenyek, a spéci felturbózott járgányok, és a még spécibben felturbózott csajok miatt ez bezony kiemelkedik, ki akar tűnni a B kategóriából, több-kevesebb sikerrel. A film tipikus esete annak, hogy egy gagyinak nevezhető történetből, miként lehet, egy ultra jó megvalósítással elérni, megvenni a nézők szimpátiáit, egyszer legalább. És igaz, ami igaz, a Halálfutamnak ez sikerült, mondom.

 

Pedig a sztori, amint azt említettük, jónak semmiképp sem nevezhető klisés, sablonos, összelopkodott egyszerű lefolyású. A darabtól ezért, e függvényében senki ne várjon semmi meglepetést, semmi újat, már mint történet-ügyileg. Mert valamikor 2020 tájékán, a gazdaságilag egyre lejjebb csúszó Amerikában a bűnözés soha nem látott méreteket ölt. A börtönök tele lettek, és már nem az állam mondja nekik a frankót, így némi pénz reményében elindítják tévés premierjére a Halálfutamot, a halálos versenyt. Amelyen mindenféle finomságokkal felszerelt autók (vezető+meg a gps személyzet az anyós ülésen) köröznek, és versengenek a szabadságukért, na meg a halálért. A szabály tök egyszerű, nyerj meg ötöt és szabad vagy. Na de ennek mi köze Statham-hez? A kérdés jogos, a lényeg annyi, hogy bekerül oda (miért?) és némi vezetési tudással rendelkezve pótolja az egyik nagyot, a mielőbbi viszontlátásra. És ennyi.

 

Nem kell ahhoz nagy zseninek lenni, hogy belássuk, a történet ebben az esetben, a Halálfutam esetében csak másodlagos. Mert a versenyekre, a három nagy köré épül a sztori, és az áll a középpontban, a mi érdeklődésünk középpontjában. Ami igazán elnyerte a tetszésünket, az az, egész tv-show jellege, fizessünk érte, meg az introk. És szó se róla, ha erre gyúrtak a készítők, akkor azért megemeljük a kalapunkat, még ha képletesen is. Mert van itt minden ami szemnek ingere. A szem nem marad szárazon. A különböző fegyverekkel felszerelt járgányok, már megérik, az egyszeri az odafigyelést, nem csak az autó fanoknak. Míg a versenyek pedig hozzák, kicsit meglepetésre a baró hangulatot, ami miatt számoljuk a perceket a következő verseny startjáig.

A racek közötti kitöltött (üres)járatokat a locsogásfecsegés tölti ki. Egy kis drámai ráhatás a nézőnek. Ki kit akar megölni, ki mire hajlandó, és meddig megy el a végső küzdelemben. Főhősünk érzelmei is szerencsénkre nem kapnak akkora feneket, és hangsúlyt, hogy ne tudjunk belőle kilábalni egy ideig. A lényeg, hogy nem  nagyon húzzák az időt, és inkább a futamokra koncentrálnak, jól teszik.

 

A megvalósítással itt aztán tényleg nincsenek gondok. Már az első perctől kezdve elindul az adrenalinomba, oké ezzel kicsit elvettem a sulykot, de mégis megvan az alaphangulata, a pörgős versenyei, a kisebb brutalitása, ami miatt váltig merjük állítani, hogy sokaknak lesz a kedvence, vagy sokak fogják szeretni, biztos. És málnából is kapunk rendesen. Mert hát itt vérre, meg életre megy a játék. Ez nem a Halálos iram lightos verziója kérem szépen.

A csajok szépek, a zene szépen tükrözi, és hűen követi a kor, hm, a műfaj hagyományait. Jól cseng a fülünknek, de itt, és most, a látottakon van a hangsúly.

 

Jason Statham újra odaáll, előveszi a morcos tekintetét, vagy a cool bajsza alatti mosolygását, és már indulhat is a forgatás. Nem sokan kedvelik, de úgy hisszük, ezt már kitárgyaltuk. A lényeg, hogy mi azért bírjuk a fazont. Kell ilyen is az iparba, na ja. Csak jönne ki már valami lépés az ürgének, mert ez a szokásos játék, amit megszokhattunk tőle, eddig is. És ez édes kevés.

Van itt még Joan Allen és a többiek, semmi extra, semmi kiemelkedő, azt cselekedték, ami megírt a forgatókönyv számukra. És akkor a végére megjegyeznénk Natalie Martinez nevét. Tudod te, hogy miért!

 

Nem lehet körberajongani, és dicsérni a Halálfutamot. Hiába. Vannak negatívumok, sztori és színészi játék terén is. Azonban, mégis, ennek ellenére tökszórakoztató. Minden van benne, ami kell, az ilyen autós, üldözős, versengős témához. Jó autók, jó csajok, jó zenék. És végülis ennyivel mi most beértük. Mert, ahogy indítottuk feljebb a kritikát, elhangzott az, hogy nem sokat vártunk tőle, és mégis kellemesen csalódtunk, ami miatt egy hatost rádobnánk. És komolyan, előzetesen, meg is egyeztünk, ki is békültünk volna ezzel a pontszámmal. Egye fene, kimondjuk, rosszabbra számítottunk. Tehát aki szereti a fentebb említett tényezőket megvalósulni, és látni egy filmben, na annak garantáljuk a haláli élményeket, mert itt nem babra megy a játék…