A filmről hosszabban értekezni nem áll szándékunkban. Most is, csak pár mondat erejéig emlékezünk meg róla.
Ha emlékeink nem csalnak, nálunk be sem mutatták. Tudtuk, tudták előre, hogy mostanság, bizony, nem kifizetődő egy W. F.-es arccal, névvel fémjelzett, elátott darab. És ez a megállapítás, nevezhetjük akár ténynek is, most se hazudtolta meg magát. Így, azonnal, a polcokon talált magának helyet. Onnan próbál most, és mindörökké - a nekünk háttal álló - mikrofonfejű kosaras, sztár, vigyorogni ránk, és lelket önteni belénk, hogy igen is egyszer megéri az odafigyelést, a megtekintést, a kint se sok vizet zavart Fél-Profi.
Tehát nem vártunk sokat, ezen ismeretek tudatában. De lényegében még azt a keveset se kaptuk meg, amiért odaültünk elé egyszer, s utoljára, azaz az önfeledt szórakozást, filmnézést.
A Fél-Profi valahogy túl messze volt a jótól. Ez a feljuttatom a csapatomat a legjobbak közé című forgatókönyv nem nagy eresztés, találkozhattunk vele jó párszor, nincs mit belőle kiaknázni akár vígjáték szinten se. Kevés, nagyon kevés volt ez. Voltak jó részek, jó poénok, ötletesek, lásd a nyertes palit, de a film legnagyobb része csak kínszenvedés az idővel, sajnos. És az egész olyan lassú a bárgyú történetével. Egy kis kakaó hiányzott belőle, nagyon.
Humorral csak ímmel-ámmal találkoztunk, tehát vígjáték faktor kilőve. Míg drámai szempontból pedig vérszegény. Se nevetni, se sírni nem tudunk. És akkor még színészileg se állt a helyzet magaslatán a Fél-profi.
Will Ferell hiába szeretne itt nekünk humoros dolgokat felmutatni, mert az valahogy mindig, minden esetben csak a visszájára fordul, vesztére, a mi vesztünkre legalább is. Nem nagyon szeretjük a palit, de van, amikor, képes ő is a megújulásra, mint például A Felforgatókönyvben. Azonban az igazság fáj, de ki kell mondani, hogy ezek a vígjátéknak nevezett filmek a bés szintet és érzetet súrolják a legtöbb esetben. És ez nem biztos, hogy Will hibája, de valahogy vonzza a gyenge, rossz, gagyi -már elnézést-, projekteket. Ki kéne ebből törni Will!
Feltűnik még Woody Harrelson, szegényt az ág is húzza. Őt speciel komáznánk, de ő is csak a rosszal cimborál, állandóan. A The Grand-on kívül alig láttunk valami kézzel foghatót tőle. Végül is szidni se érdemes, mert megpróbálja, csinája. De ez is kevés a megváltáshoz.
A film legnagyobb pozitívuma a zenéje, oszt annyi. A Soundtrack telis tele jó muzsikákkal, a régiekkel, ugyebár. Nem is habozunk, hanem ki is tesszük a poszt végére a címben már megelőlegezett és jelzett zenei alapanyagot. Hadd szóljon a Love my Sexy.
Egyszer, - vagy inkább egyszer se - ajánljuk nektek. Egy négyest adtunk még neki korábban, de lehet ez, az óta már hármasra csökkent. Na jó egyezzünk meg egy négyben, az első benyomás a fontos, vagy mifene. Ami azonban biztos, máskor jobban meggondoljuk, hogy bepróbálkozzunk-e egy Will Ferrell vígjátékkal. Na ja.
