Hát, gyerekek, nem azért, de ez megint előjött a semmiből, ami láttán legfeljebb csak ámulhatunk-bámulhatunk. A fene se gondolta volna, hogy megint kapunk valami jót, újra. Először még, se, híre se hamva, aztán bumm, és már olvashatod is a többnyire pozitív visszajelzéseket, kritikákat a Taken-nel kapcsolatban. Na ez igen, ezért szép a filmvilág, ugye. De azért ez a pár sor ne hagyja, hogy lázba hozzon.  Vagy mégis?

 

Röviden arról van itt szó, hogy egy apa, - aki nem mellesleg titkosügynök volt -, elmegy Párizsba megkeresni a lányát, akit elraboltak minden jel szerint. Nem habozik, nem tétovázik, ha a lányáról, vagy a családjáról van szó, de hát így van ez. Elkezdődik a hajsza az igazság kiderítéséért, és a lány megtalálásért, a bűnösök megbűnhődéséért. És úgy ennyi. Luc Besson ezt megírta…

 

Ám aligha kell ennél több. Van itt minden, amit már megszokhattunk a jó régi akciófilm elődöknél. Egy jó nagy adag összegyúrt kliséhalmaz ez, de mégis valahogy megkap az egész. Egyszerűen jól szórakozol rajta, pörgős és a célnak is megfelelő, szóval akció azért a javából, mondhatni.

 

Mondhatni, mert a film elég döcögősen veszi kezdetét. Bár az is igaz, hogy elő kellett készíteni a terepet, vagy mifene, de nekünk az nagyon nem jött be és le. Mármint apa és lánya kapcsolata, meg az ilyen családi huzavonák, hogy ki kivel és miért van rosszban. Ez úgy már túl lett dramatizálva. De hál’ Istennek ebből nem kapunk akkora pofont, hogy ne tudjunk belőle kikeveredni a film végéig, mert a Taken háromnegyede, ha lehet ilyet mondani, erősen működőképes. Rákapcsol, nincs kecmec, keressük a jányt. Azt látjuk, amit akarunk, egy akcióval teli képsorokat.

 

Főhősünk, az apa, elszánt, mindent megtesz, akár élete árán is, hogy egy szem lányát megmentse. Na ő egy kicsit ódivatú akciós hős a filmiparban, van egy fegyvere, aztán azzal intézi el ügyes-bajós dolgait. Meg tud bunyózni, meg vannak kapcsolatai, na persze, ez már a mai világ. Azonban semmi kütyü a kezében, semmi frankó autó a segge alatt. Itt nincs értelmetlen locsogás-fecsegés, itt nincs halálugrás, meg golyóálló mellény. Nem iszik, nem beszél, csak ha kérdezik, de a munkáját elvégzi. Ez itt véresen komoly, kérem szépen. Persze azért mi is kicsit eltúlozzuk a dolgot, mert vannak hibái filmnek, de amint mondottam már fentebb szentelt soraimban, tök jó hangulata valahogy megfogott minket. Talán régen volt már akcióhoz közünk, és élményünk. Ki tudja?

 

A kivitelezés és megvalósítás tehát teljesen rendben volt, ahogy azt megengedhették maguknak a készítők persze. Gondoljuk, hogy nem egy nagyköltségvetésű filmnek lehettünk szem és fültanúi, de nem minden arany, ami fénylik, szóval mindent megtettek és néző kedvében jártak, hogy az, még ha nem is merőben új élményekkel, de határozottan jókkal álljon, vagy kászálódjon ki foteljéből, székéből. És ez elsősorban a szereplőnek köszönhető.

 

Liam Neeson nem rossz, nem rossz. Elég jól (nagyon) hozta a figurát. Tudod, aki keresi a lányát. A családias részekben elég furcsán hatott és mozgott, de az akcióban már megtalálta a helyét. Végül is mindenképp pozitív élmény volt az ő játéka, vagy szerepeltetése. Lehet ő nélküle a film nem lenne ott, ahol most van, és most tart. Sőt ez biztos is. Jó volt. Feltűnik Holly Valance is, bár ez lehet csak számunkra és nekünk volt üdítő...

 

A Taken jó lenne, csak. És ott az a fránya csak, mert a kezdés, és az akciójelenetek rövidsége, vagy száma nagyon is negatívumnak bizonyul ez esetben. Jó kis akciófilm volt, de még nem az igazi. Kellett volna bele több akció, több hajtás, és az elejétől kezdődő plusz iram, ami elmaradt, sajnos. De ismerős a szöveg, hisz mostanság, vagy az évekre visszamenőleg ezt hangoztatjuk és írjuk fel az akciófilmek számlájára. Azonban, ez a hibái ellenére is kikapcsolt minket, szóval nagyon nagy panaszunk nem lehet, a hetest megkapja. Egyszer nézhető? Persze, mi is csak ajánlani tudjuk. Végszóra, idézzük a filmből: „Sok sikert!”