Elmúltál már 12, de nem vagy még 90, akkor a te helyed a moziban van, kérlek szépen. Az egyik bőrfotelben, ahol éppen a nyár legüdítőbb, legdallamosabb, és leghangosabb musicaljét vetítik éjt nappallá téve, csak azért, hogy mindenkit, köztük téged is, hatalmába kerítsen a nagy nosztalgia és party filing újra és újra. De vigyázz, ne hogy megártson a sok ugi-bugi, glamour-pop, meg bambi, zizi, körhinta, mert akkor nem tudsz vele betelni és leállni. Előkapod a padláson porosodó bakelit lemezeidet, üzembe helyezed az évek óta "üzemtelen" lejátszódat, felveszed a retro napszemcsidet, na meg a fekete lakcipődet, aztán énekeled is már amíg a torkodon kifér, hogy Mamma Mia, here I go again…

 

Mi kell a népnek? Kérdezhetjük hangosan és jogosan. Hát egy sikerreceptre épülő alkotás, mely szépen kiaknázza benne rejlő lehetőségeket, és ahogy azt kell, kihasználja teljes mértékig, ugyebár. Hisz adva van egy ABBA nevezetű pop együttes, akiket talán még a nagy retro éveiben a Sláger Rádiót hallgatva a 10 éves kislány is akár egy helyben táncol örömében, vagy akár a muterok, nagymamák is dúdol(hat)ják unokáiknak, ez volt a zene címmel, amikor még én fiatal voltam. Egy a lényeg, ezzel a zenei alátéttel a Mamma Mia nem csak az erős ABBA fan-középmagnak kötelező érvényű, hanem mindannak, aki legalább hallotta, látta a svéd teamet énekelni, játszani. Vagy aki nagy és kellő mértékben megszületésétől fogva a musicaleknek hű elkötelezettje, és megszállottja. Azonban a zene nem minden, hiába, mert kellett ehhez egy eladható színészbrigád is, amely Streep kisasszony, és Brosnan ügynök jelenlétével, és „leigazolásával”, szerepeltetésével igen csak magasra feltette a lécet, a filmet nem csak árgus szemekkel figyelők szemében, szívében egyaránt. Van már zenénk, vannak híres, hírhedt szereplőink, akkor ezek után már csak a helyszín eredete és mivolta kérdéses. Amelyre frappánsan, stílusosan és egyérdeműen válaszoltak a készítők, elvitték a történetet arra az egy helyre, amitől biztosan mindenkinek megenyhül a szíve, leesik az álla, vagy ne talán tán megüresedik a pénztárcája, azaz egy szigetre. A Görögországi szigetre, ami láttán tényleg kifolyhat az ember szeme, már ha nem járt már göröghonban, vagy egy szigeten esetleg.

Ezek ismeretében szépet látunk, szépet hallunk, ha kell akkor, éppen nevetünk, sírunk, vagy csápolunk de csak visszafogott lelkesedéssel, és éneklünk magunkban, próbáljuk angol nyelvtudásunkat fejleszteni, ami a Mamma Mia szópárosításnál leragadt egy ideje.  De amondók vagyunk, a refrént kell csak tudni, az állandóan úgyis visszatér a popban.

 

A Mamma Mia nem más, mint a színpadon a nagyon nagy, örvendnek, és sikernek számító musical filmváltozata. Kicsit bohókás, kicsit vicces, kicsit komolytalan, de nekünk tetszik ez a limonádé, hiába folyik férfiú vér az ereinkben, nah. Kellemes kikapcsolódás egy nyári délutánon, estén. De hangsúlyoznám, ennél többet senki ne várjon, ennél nem több. Igaz mi is azt kaptuk, amit nagyrészt el/vártunk tőle.

Azaz tánci-táncit, zenét, humort és akkor itt a vége a dalnak. Mert a film legnagyobb hibája, az maga a forgatókönyve, nincs bonyodalom, feszültség. Például egyik percről a másikra válnak legjobb barátokká az apák. Tudjuk (vagy mégse), hogy egy musicalnak nem az erőssége a története, de ez esetben nagyon is igaznak ítéltetik, sajnos. Van kiszámíthatóság, lagymatag befejezés, szó-szó ennél azért több kell nekünk.

 

A történet szerint egy tündi-bündi édi kislányka még házasélet megkezdte előtt, szeretné megtudni, ki is az igaz, valódi apja, ezért a három lehetséges apajelöltet meghívja az esküvőjére, azaz három legyet üt egy csapásra.

 

Félre értés ne essék, a hangulata az tényleg kiváló, első osztályú, de ez elsősorban a zenének, a jó helyszínválasztásnak, és a szereplőknek köszönhető, akik kitettek magukért, és szívüket-lelküket beletették ebbe a darabba. Nem tudjuk eldönteni, hogy a forgatókönyv volt é előbb, vagy a slágerekre húzták rá, némi kényszerűség gyanánt a párbeszédeket, meg az alapötletet úgy igazából. Mi az utóbbit érezzük gyanúsabbnak. És ez némiképp zavaró tényezője, a Mamma Mia-nak, szerintünk vagy a mi szívünkben legalábbis, így érezzük. E miatt a film kicsit erőltetetnek, tűnik, de hangulata ezt az érzést tudja velünk feledtetni egészen a stáblista megjelenéséig.

 

Mert hangulatilag tényleg csillagos ötös a Mamma Mia, az biztos. A színészi játékok is rendben voltak, Meryl Streep nyújtott csodálatosat, sőt még énekelni is halottuk nem csak őt, hanem Brosnan-t is, na bumm. Nagyon jó kis limonádé egy kicsit bugyuta forgatókönnyel, de mi azért adunk rá egy hetest. Ami lehet, hogy közelebb volt a hat és feleshez. Ám jó szokásunkhoz hűen, abban a félben azt próbáljuk szuggerálni magunk felé, hogy másodjára is bizonyára meglesz az élmény, a filing, mely nem múlik el, örökre marad, örökkön örökké. És akkor irány a Soundtrack, hallgasd te is, egy pár napig még biztos a kedvencek között lesz a helye. Jupi, subidubi, trálálá.