 |
Rajiv és Ranvir testvérek. Testvérek, de mégis nagyon sok mindenben különböznek egymástól. Míg az egyik viszi tovább a családi hagyományt, és „vállalkozást”, addig a másik nem kíván, s nem akar beleszólni ebbe. Csak az alkohollal, meg a nőkkel foglalkozik és ezek teszik ki, élete nagy részét.
Azonban a közös bennük, hogy szeretnek versenyezni. A verseny az életük. De azt nem megnyerni, hanem megélni, és átélni a legjobb és a legfelemelőbb érzés számukra. S talán még maguk sem tudják, de kettőjük között is elindult egy verseny, a pénzért, mintegy elárulva a testvérbecsület intézményét és mely áldozatokat is kell, hogy vonjon maga után. Ám a képlet nem egyszerű, hisz a játékban még sokak érdekeltek, mint egy szerető, egy titkárnő például. Akik akarva akaratlanul belecsöppennek ebbe, és egy kis idő után veszik azt észre, hogy igenis, ők is kulcsfigurái a piszkos, és soha véget nem érő versenynek.
Evezzünk el egy kicsit más vizekre, és hagyjuk magunk mögött az amerikai végtermékek szörnyűségeit, vagy gyönyörűségeit, kinek hogy és mi tetszik, és próbáljunk ki valami újat, valami mást, itt az ideje egy kis Indiából érkezett darabot meglesni, ne hogy már lemaradjunk valami jóról, és ne hogy ne tudjuk követni a hindi filmek sorozatos előre lépéseit, fejlődéseit a filmes piacon és iparban úgy egyaránt.
Anno még valamikor láttunk egy Bluff Master-t, melyről váltig állíthatjuk, hogy nagyon jó kis darabra sikeredett, és gondoljuk sokan nem látták, de érdemes egyszer megtekinteni. Bár az is igaz, hogy persze ezt a made in India műfajt páran nem tudják majd feldolgozni, a mérhetetlenül sok ellentéttel, zenével, tánccal, meg kicsit bárgyú színészi játékával (bollywood). De mi élveztük, szerettük és a mai napig is csak kellemes emlékekkel, gondolunk vissza rá. Melynek élménye, pozitív visszhangja mondatta azt velünk, hogy igen is megéri bepályázni a Racre, mert annyira azért nem vagyunk ellenne a hindi filmeknek, hiába na, tényleg kell néha egy aprócska kikapcsolódás két usa vígjáték, vagy francia horror közepette, hogy megállapítsuk, mit is tudnak ott Inidában és mit is várhatunk tőlük ezután, ezek után majd a filmes szekcióban elsősorban.
Csak jót! Ennyit velősen kijelenthetünk a megtekintett majd két óra láttán és után, mert teljesen filgúd hatás vett le minket a lábainkról, amely a zenének, a maga india stílusának, szép, csodálatos színésznőinek, és a fordulatainak a gyümölcsöző eredménye szerintünk, számunkra és nekünk.
Pedig a Race első olvasatra nem más, mint egy szokásos, bárhol, bármikor megnézhető amerikai sztori, melynek végkifejlete borítékolható a kezdés megkezdésekor. De itt azért mégis minden valahogy más, már csak az országból, azon jellemzőiből, értékeiből, embereiből, és hangulatából adódóan, kiindulva. Igaz, hogy ezt már a BM-nél is megfigyelhettük: hogy már akkor is éltek a lehetőséggel a készítők, azaz hagyták, hogy vigyen minket előre a tényleg nem túl acélos, erős forgatókönyv, és érje csak el a várva hatást nem is egyszer, hanem többször, legyen miért a későbbiekben is mire emlékeznie a mozinézőnek, ha pár hónap múlva kell majd a látottakról, a hallottakról nyilatkoznia, vagy azokra visszagondolnia.
És ezt sikerült elérnie a Race-nak, bizton állíthatom. Mert újabb gyöngyszeme lesz, és lett nem csak az Indiai (bár elsősorban inkább nekik), hanem a más országbeli mozifanatikusoknak is. A vígjáték, thriller, akció hármasa elég jól eladható a piacon belül, de igazán csak akkor kezdenek el felettébb gyorsan kattogni a számlálók, ha meglátják a szereplő brigádban, és a plakáton Ázsia legszebb nőjének választott arcát, testét, ugyebár. Apropó plakát, majd mindenkinek kiszúrja a szemét a napszemcsis trendi, nincs olyan pillanata a filmnek, amikor ne lenne legalább egy emberen ilyen kiegészítő tartozék, legyen szó öltöny vagy cowboy öltözékről. Érdekes, vicces, furcsa már ez is. Úgy ahogy az egész darab is, darabra is elsüthető. Mert - néha már nekünk is elég - komolytalan, vicces jeleneteket követnek az akciós, meg fordulatos képkockák, majd megállunk egy pillanatra, hisz hallhatunk egy szép dallamos muzsikát, egy fantasztikus (?) női hanggal. Aztán fogadás lovakra, szerelem, intrika, szeretet, barátság, testvérbecsület, maccsóság, és mi minden történik meg még a játékidő leforgása alatt a Race-ben.
Micsoda alázás, kontraszt, és stílusváltás ez kérem szépen, szerintünk szétnézve a világban. De India ebből is kihozta azt, amit talán elsőre még furcsának, és meglepőnek is hangzik, azaz nyereséggel szolgált, ne tovább megtérült a munka gyümölcse, vagy mifene, hogy szokták ezt mondani. Újabb művűk talált fülekre, és szemekre, mert mint már említettem: a szem most sem marad szárazon. Gyönyörű szépségek hárítják el minden figyelmünket a forgatókönyvről és a kicsit esetlen játékokról. De mi nem bánjuk, nekünk tetszik ez. Három ilyen girlst, alig ha fogunk látni egy darabban még valaha, és valamikor, legközelebb.
Ugorva a stílusára, csak két szó jut eszünkbe, az hogy nem semmi. Kitettek magukért az biztos. Vígjáték van, bár nem olyan eget verő számban, míg akció és thriller kicsit gyermetegcipőben sínylődik. A zene pedig magáért beszél, Soundtrack hallgatása ajánlott, elsősorban azért és azoknak, akik igazán tudni akarják, hogy pontosan mire is számítsanak ha betáraznak egy este a Racre, az önfeledt „popcornmozira”.
Pesze hibák vannak. És e felett nem is tudunk szemet hunyni. Hisz az autós jelenetek egytől-egyig borzalom kategóriába sorolhatóak. Nem is hittük el, amit láttunk. Maradjunk annyiban, hogy ez az anyagiak számlájára írható, és gyorsan felejtsük is el. A színészekre is lehet némi panaszunk. Néhol már túl erőltetett szerep, karakter az, amit egyesek próbálnak a vásznon megtestesíteni.
De nem akarunk nagyon itt ítélkezni, hisz eddig kimondva kimondatlanul jól szórakoztunk a Race-n. Mely fordulópontjaival, zenéjével, egyedi stílusával érte el azt, hogy tőlünk most itt egy hetest kap. És minden dicséretet megérdemel. Amerika, azt hisszük elbújhat valahova a fasorba a melódiáival, a csöpögő jeleneteivel, és százszor látott kiszámíthatóságaival. Ez Verseny volt a javából. Búcsúzunk: "Oh, baby, Rock The Dancefloor, Rock The Dancefloor!"
