Dicky egy kis gyerkőc. Anyja már nem él, míg apja pedig nap-mint nap azon fáradozik, hogy hogyan is taníthassa őt, akit mindennél s mindenkinél jobban szeret, egy szem gyermekét. Akinek nem biztos, hogy elitiskolába lenne a helye az anyagi körülményeket illetően, és miatt, de neki egy jobb és szebb életet kell majd élnie, ha felnő. Vagyis így vélekedik, és ebben a szellemben neveli fel gyermekét az apa, aki egy építkezésen dolgozik, és ottani keresetét, csak Dicky „tandíjára” költi, a már előbb említett, ne legyél olyan mint én megrögződött nevelésfelfogás alapelveként/tételeként. Mondhatjuk szegények, és pár négyzetméteren kell, hogy éljék mindennapjaikat, de ők egy a család, és minden egyes együtttöltött perc maga az öröm számukra. Hisz amint kilépnek a házból, már egy másik élet kezdődik számukra, amely messziről, de leginkább közelről se tűnik annyira jónak és szépnek. Dicky tehát „tehetősebb” gyerekekkel jár egy iskolába, akik nem igen fogadják be őt, sőt tudomást is alig vesznek róla, mert hát, s miszerint ő szegény. Tanárai se akarnak foglalkozni vele, elég kirekesztetnek érzi magát a fent ecsettelt „problémák” miatt. Azonban, egyszer csak megjelenik a CJ7, akit nevezhetünk űrkutyának is, és aki képes arra, hogy megmutassa azt akarva akaratlanul, a két embernek, hogy tényleg a család a legfontosabb, és vannak dolgok, melyeket pénzért, nem lehet megvenni.

 

***

Különös és érdekes is egyben a CJ7. Már csak azért is, mert forgatókönyve egy kicsit az itis projekt dologra hajaz, és amiért már meg is vádolták érte sokan anno, meg hát azért is mert sokaknak tűnik sablonosnak az amerikai végtermékek hosszú sorra láttán. Azonban bizton merem állítani, és kijelenteni, hogy ez igen is más, mint az ilyen made in usás tucat filmek tömkelege, talán mert Kínában készítettek, írták, és kínaiak is szerepelnek benne. Na de ezzel nem arra céloztunk, hogy valami bajunk lenne vele, félre értés ne essék, pont az ellenkezőjére akartuk felhívni a nagyérdemű figyelmét, miszerint a kelet igen is zárkózik fel, és nem csak a horror részlegben kíván bitorolhatatlan (jól írtam?) uralmat elérni és kiépíteni.

Ennek az előbbi eszmefuttatásom részeként lehet megemlíteni Stephen Chow-t aki itt nem csak a CJ7 direktoraként, vagy írójaként tarthat számon a közönség, hanem szereplőként is oroszlánrészt vállal filmjében. Az apát alakítja nem mellesleg. A lényeg, hogy eddig be kell vallanom nem sok Chow filmet láttam, azaz most már egyet, de ez láttán egyre csak erősödik bennem a tudat, hogy ami késik nem múlik, ugyebár.

A film nem csak egy kis családias, szkifis történet a ki tudja honnan idepottyant kutyaszerű lénnyel, hanem mondanivalóval bír, és üzenete van számunkra. Nem is akármilyen. De nem akarunk, nagyon belemenni ebbe, a lényeg, hogy szegénység, család, ufók, kirekesztettség, harc az élettel, pénzzel és folytathatnám mi mindent láthat az megvalósulni, akinek egy száraz, forró délutánon, vagy este alkalma nyílik bepillantást nyerni a  Cheung Gong 7 hou-ba, azaz ez a kínai címe ez azt hiszem, de maradunk már csak a rövidség, megértés miatt is a CJ7-nél.

Szóval ott fejeztem be, hogy szkifi, család, dráma, vígjáték műfaját keveri meg és jeleníti meg a darab. Sokszor van okunk mosolyogni, de ugyanakkor néha-néha elkap minket egy lágyabb drámaibb képkocka is, mely véleményünk szerint sokkal erőteljesebb is lehetett volna. Talán erre a részre jobban fókuszálhattak volna. Nem tudom. De nem is akarok nagyon rosszmájú lenni, és kötözködni (a befejezést is bedobnám a negatív kupacba), mert lehet, hogy sok Chow fanatikus ezen már meg se lepődik, mi azonban megállapíthatjuk azt a tényt, hogy nagyon jól szórakoztunk a fent kitárgyalt kisebb apróbb hibák mellett is a másfélóra alatt, mely hihetetlen gyorsan telt el a szemünk láttára.

Talán azért, mert jól megrendezett és kitalált forgatókönyve igen is fülekre talál, és „magával” ragad. Elég csak arra a bizonyos kutyás izére gondolni, aki nagyon levet minket lábunkról, avagy kajakra megvet minket, de ezt már tudtuk akkor, amikor megpillantottuk először a plakátot, vagy megláttuk az okos gúgléban keresgélve, hogy kint már fogyasztócikknek, vagy minek számít eme lény. Melyből feltételezhetjük, hogy beraktározták akkoriban a boltok, ne hogy már valakinek ne jusson címszó alatt. De hagyjuk ezt bizniszt, meg termék, kereslet-kínálat összefüggést, és vonalat, és térjünk rá arra, hogy állatkánk, simán harcba szállhat minden pixaros, meg dreamwearkos 3ds lénnyel, talán a cukipofa kifejezést ilyenkor még nem is olyan gáz elsütni, remélem.

Szóval főhősünk tetszett. Míg a „többi” színész is hozta amit kell. Neveket írok, de mindenki lelkére bízom, hogy kiolvassa, vagy továbbolvassa azt. Megérdemlik, nah. Stephen Chow az apuka jó volt. Summa summarum akkor se tudunk bővebben nyilatkozni, mondjuk azt, hogy tényleg ő volt ennek a filmnek (is) a motorja, és akkor mindent el is mondtam, amit akartam vele kapcsolatban. Jiao Xu, a gyermek, név szerint Dicky nagyon jót nyújtott. Nem mellesleg, senki ne lepődjön meg, ha azt merném számra venni, hogy ő egy lány. Na igen, ki hitte volna, na bumm. Jó volt és kész. De még mindenképp szót, és dicséretet érdemelnek a mellékszereplők is, gondolok itt a nebulókra, ugye. Színészi játékokra tehát nincs panasz, az biztos.

Befejezésként annyi tanáccsal szolgálhatnék, hogy bárki, aki vevő az ilyen keleti, Chow-os, scifis, cukipofa lényes (jajdegáz) dolgokra, az ne hagyja már ki, mondom, komolyan mondom ezt a CJ7-t. És ha az előbbi kritikám, fülszövegem, és minden dicséretem ellenére se tudnám nagyon rávenni a nagyérdemű és olvasó figyelmét, akkor most ideböknék nagyvonalúan, persze az utolsó sorba egy kilencest, mint pontszámot.