WALL-E, egy robot. Aki tisztit, nem csak szemetet, hanem emlékeket, problémákat, hibákat, melyeket Valakik okoztak, és melyeket neki kell „kijavítania”, a Földön. Egyedül van. Senki nem tudja, hogy ő létezik, de talán ő maga sem tudja, hogy létezik e valahol még civilizáció a messzeségben, létezik-e egy társ, egy barát, akinek kezét nyújthatná úgy, ahogy azt a táncoló emberkék teszik százszor is visszanézve a filmben.

Magányos. Minden nap fedez fel új dolgokat, és hajthatatlanul, fáradhatatlanul űzi a beléprogramozott feladatát, talán azért legbelül, hogy valaki rátaláljon, vagy hogy ő valakire ráleljen a már hosszú évszázada tartó tisztogatás eredményeként, vagy alkalmával.

Vár, és vár. De nem tudja, hogy mennyi ideig kell még egyedül lennie, bejárnia a föld minden egyes zugát, hátha talál még egy hozzá hasonló robotot. Azonban egyre inkább fel és megerősödik benne az a gyanú, feltevés, tény, hogy ő tényleg egy „hátra maradt” robot, aki senkinek nem hiányzik, mert odafent valakik az autorobotok irányítása közepette már teljesen elfelejtették, hogy honnan is jöttek, hogy pontosan mit is tettek ők a Földdel, akik talán már azt sem tudják, hogy mi is az és hol is van az pontosan.

Hiszen ott fent, minden ragyogó, csillogó, tökéletes, szervezett, és sorolhatnám, egy perc idegeskedés és felesleges mozdulat megtétele nélkül dőlhetnek hátra székükben, vagy kelhetnek fel az ágyukból. Ennél jobbat alig ha lehet számukra elképzelni. Na de ugorjunk vissza a Földre, ahol egy pillanat alatt megváltozik minden. ÉS ez robotunk szempontjából a leginkább helytálló megfogalmazás, úgy hiszem. Mert megjelenik az égből valami, és valaki, akiről az első pillanattól kezdődően kétkerekű masinánk le sem veszi górcsőjét és tekintetét. Utána ered, ott lohol a nyomában. És nem tudja, hogy merjen e bemutatkozni, közeledni, vagy inkább jobb messziről konstatálni a fejleményeket típusú verziónál ragadjon le inkább. De megtörténik a találkozás Eve-vel, aki nem éppen barátkozni jött le erre a planetre masinánk legnagyobb szomorúságára. De a történet még csak ezután veszi kezdetét. Folyt. Köv.

 

***

Hát volt alkalmam betekintést nyerni a Wall-E-be, mely minden bizonnyal (talán) sokak kedvence lesz majd a premier megtekintése után. De ne haladjunk annyira előre, hanem maradjunk annál a kijelentésemnél, hogy a Wall-E egy igen csak jó animációs mese a Pixartól, mely már 1 évvel ezelőtt is jó magasra feltette a lécet önmagának és a nézőknek is a L'ecsóval. Az akkori főzősdi a patkánnyal talán még kicsit meglepő volt első hallásra, de azok utána már a kungfuzó pandán, és egy roboton meg se lepődünk, azt hiszem. Jó pont a készítőknek, hogy sokakat már előre megvettek kilóval, szavazattal, jó ponttal meg mi egymással a szerethető karakterük által. Aki igaz, hogy sokat nem beszél a darab során, - mert hát a robot miért is beszélne, ugye -, de annál több felejthetetlen élményt nyújt a nézőnek. És nem árulok remélem zsákbamacskát ha azt mondom, hogy beszédre és szövegre nem nagyon kell figyelnünk, mert nem lesz mire. Bár amikor van és hallható, akkor annak elég nagy jelentősége van, mármint mi ezt gondoljuk, innen a bőrfotelből.

A Wall-E tehát nem tudott kudarcot vallani. Ezt azért is merem erőteljesen hangsúlyozni, mert igen csak benne volt a pakliban egy ilyen hatalmas hype-al övezett projekt esetén. Mely visszagondolva a számtalan trailerre, plakátra, widget funkcióra, mégis letudott minket venni a lábunkról egy"itis" fejű robot főszereplésében. És hát elérte célját, mert az Imdb-n ott a legjobbak között, és sokak szerették, szeretnék megnézni a hulladéktól és szeméttől alig ha mentes Földet és a jóképű robotot, melynek egyedül kell, hogy végezze a dolgát.
Legnagyobb örömünkre a Wall-e élt a lehetőséggel, és nem adta meg magát, a ma már egyre divatosabbá váló s említett hypeolásnak. Hanem azon a 2 percen és stbken kívül is önfeledt szórakozást és kellemes kikapcsolódást nyújt a másfélóra, mely nagyon gyorsan eltelik a szemünk láttára.
A Wall-e nem csak egy mese, ahogy azt már megszokhattuk mostanában, hanem egy kis mondanivalóval, tanulsággal megfűszerezett animáció, melyre, ha nem akarnánk se tudnánk elsütni, hogy nyomasztóvá, görcsössé vált volna akár egy percre is, hanem a végfőcím megjelenésekor kezdünk el úgy igazán gondolkodni, hogy pontosan mit is akart a film felénk sugározni. Mert elég sok megközelítése van ennek a mondanivalós fatornak, de ezt inkább már tényleg nem részletezném. Bár utólag eszünkbe jut, hogy mi mindennek is volt nagy szerepe a darab során, a megértést, befogadást, és sugározást, továbbadást illetően, és nem is tudjuk, hogy megint csak a 12 év alatti korosztály hogyan is fog majd viszonyulni ehhez a témához, a látottakhoz.

Na de, van itt szerelem, magány, hős és a többi érzelem érzet megnyilvánulás, melyet nagyon szépen tudtak adagolni és elosztani a készítők. És azért a humor, a nevetés sem marad ki a repertoárból. Néha jókat nevetünk, kacorászunk robotunk ügyetlenségén például. Ami még beledobható a pozitív kupacba, az a képi világ, csodálatos, látni kell, majd jobban persze. Ne tovább a zene, megadja a film hangulatát. Ha sokan keresnék, akkor itt mondanám, említeném, hogy Louis Armstrong - La Vie En Rose című száma csendül fel oly sokszor a masinánkból. De persze a Soundtrack meghallgatása is kötelezőérvényű lesz szerintünk, nem csak számunkra.

Aztán külön öröm(tudom, már harmadjára szerepel a szövegben) volt, hogy a kezdés után nem nagyon húzták időt, hanem gyorsan nekilátott a Wall-e nevével fémjelzett robotunk egy új világba repülni, új barátjával, barátnőjével Evával.
Igazából keresem az igazán jó szót erre a darabra, de a szuper, profi, tökéletes, ötcsillagos többször megtekinthető jelzőkkel szeretnék akkor itt és most élni a Wall-E-vel kapcsolatban, mely egy olyan alkotás, ami mindenképp üde színfoltja, van annál több az idei felhozatalnak, és ami 10 pontot valamint hatalmas gratulációkat érdemel tőlünk.