Két ok  lebegett a szemünk előtt, ami miatt meg akartuk tekinteni a The Air I Breathe -t. Az egyik, a plakáton a neves, hírhedt szereplőgárda megpillantása. A másik, az alapsztori érdekessége, amely egy kínai ősi közmondásra hajaz, miszerint az élet négy dologból, érzésből áll, tevődik össze, azaz a boldogságból, a bánatból, a gyönyörből, és szerelemből. Ezek után ki az, aki visszautasítja ezt a darabot?

 

***

 

Na utánagondolva a fent említett érdekességnek, megállapíthatjuk van benne némi igazság, a lényeg azonban, hogy valami olyasmit tettek a készítők elénk, ami miatt nem estünk hanyatt, de ami miatt nem mondanák azt, hogy, még egyszer nem néznénk meg. Hiszen egy jól összerakott darabról van szó, amely csak néha-néha áll le egy pillanatra. Vesztére, sajnos. De aztán visszazökkenve, már megint élvezhetjük az egyes érzelmek megnyilvánulásait a szereplőkőn keresztül, mert hát erről van itt szó, kérem szépen, azaz, hogy az egyes szereplők testesítik meg az érzelmeket, amelyek egy-egy óvatlan pillanatban találkoznak, persze idézőjelben szántam, egymással. Tehát eléggé imponálóan hat ez a fajta alapkoncepció, mind forgatókönyv-ügyileg, mind emberileg, mind szakmailag. Jó volt ez. De kitérve az érzelmekre, és azok megnyilvánulásaira már …..

Boldogság. Megnyered az ötös lottót, nyer a kedvenc csapatod, átmész a vizsgán, és sorolhatnám a boldogságot, mint érzést megelőző folyamatok összességét. Jelen esetünkben, egy irodai robotról van szó, aki tanulásról tanulásra kapaszkodik feljebb, de valahogy soha se keríti hatalmába a boldogság egy perce. Már pedig nagyon szeretné átélni, csak ezt nem tanulás során sajátíthatja el, ehhez váratlant kell húznia, amit nem tanult meg az évek során a könyvekből, és meg is teszi a következő lépést….

Gyönyör. Főhősünk éppen természetfeletti képességekkel rendelkezik, látja a jövőt. Egy maffiafönők nem utolsó sorban, de nem tudja maximálisan élvezni az életét. A már előbb említett képessége miatt se. Hiszen mindig tudja mi lesz a következő lépés. Így semmi váratlan nem éri az életében, amitől hanyatt dobná magát, vagy amitől élvezné azt. Napról napra ugyanazt az utat járja be, ugyanazokat az embereket fenyegeti meg, és pofozza meg, veri meg úgy, hogy tudja hova jön a következő balhorog. Azonban az élet mindig tartogat meglepetéseket.

Szenvedés. Nem ismeretlen számunkra. Néha már túl sokat kapunk belőle, és kikészülünk. De megint csak egy sikeres, látszólag boldog énekesnőben ölt testet. Aki sztár, és akinek az élete nem fenékig tejfel, hiába is mosolyog percenként ki a kamerába, hiányzik valami az életéből, amitől a mosolya valódi is lehetne. Szenved éjjel- nappal, miközben még az igazi nevét se meri elárulni a nagyvilágnak.

Szerelem, szeretet. A legjobb, ami valaha történhet emberrel a boldogságon kívül. Lehet néha keserédes, néha mámorító, itt pedig titkolt és tiltott. Mint az alma, hiszen doktorunk addig-addig álmodozott álmai nőjéről, amíg legjobb barátja le nem csapott rá. Oké, ismerős. De egy nap mégis előbújik belőle az elfojtott vágy, ami évek óta ott volt legbelül a testében. Hiszen szerelmét neki kell megmentenie.

Röviden, tömören ennyit lehetne elmondani az egyes érzelmekről, és akkor rátérve a forgatókönyvre, amely azért dicséretet érdemel, mert hát szeretjük az ilyen összefüggős darabokat, azt hiszem. És különösen szeretjük akkor, ha mind az, amit látunk egy pozitív értékelésbe megy át a befejezést követően. És ez most „megvalósult”. Mert kerekperec mondom, hogy tetszett. Hiába a néhai megállás, a kicsit vontatott sztori, azért mi így is szeretjük, mert nem mindennapi sztorival, és szereplőgárdával sikerült azt elérnie a készítőknek. Szép volt.

 

Itt aztán volt minden(ki) ami szem szájnak ingere, már mint a szereplőket tekintve. De tényleg. Azonban hiába a nagy nevű és hírhedt szereplő lista, akkor se tudunk szuperlatívuszokba beszélni a darabról, mert a színészek kijelenthetem, hogy nem nagyon – ha lehet ilyet mondani – rázták meg magukat. Senkit nem lehet kiemelni, sajnos. Mert Garcia a főnők, SMG a megcsömörlött ifjú sztárocska, Forrest az irodai alkalmazott,Brendan a megmentő, míg Bacon a szeretet érzésében kelt bennünk illúziókat, hisz ő nekik ez a fajta játék nem volt megerőltető, semmi pluszt nem adtak ki magukból, amit talán elvárnák. Mindannyian egy középszerű játékkal adták nevüket ehhez a darabhoz, sajnos.

 

***

 

A The Air I Breathe kap tőlünk hét pontot. És minden bizonnyal egy újabb lehetőséget. Egy vissza/újranézésre. Mert mindenképp egy üde színfolt volt - és lesz - a palettán, melyre sokan felkaphatták, felkaphatják a fejüket, s melyet biztosan mások jobban is dicsőítenek, mint mi itt az FFK-n. A lényeg, hogy nézése erősen ajánlott és pont.