Pár hónappal ezelőtt, mikor először hallottam erről a projektről, ennek a második részéről, azon nyomban fogtam magam és bepótoltam az első rész megtekintését, mely 2003as múltra tekint vissza, és mely leginkább csak képregény jellege miatt maradt meg emlékezetemben leginkább. Ezek ismeretében nem sokat vártam a folytatástól, amelyben az egyetlen pozitívumot, Edward Norton neve jelentette számomra.
---
Kijelenthetem, hogy ez se jött össze. Vagy inkább nem csalódtam se pozitívan, se negatívan, se sehogyan. És ez szerintem a legnagyobb és égetőbb probléma a készítőkre nézve. Mint mondottam, nem vártam sokat, de azért az emberben ott rejlik egy gyermeki kíváncsiság, naivitás, hogy majd a nagy zöld szörny, lény megmutatja magát újra egy épkézláb sztori keretében. Azonban ez a forgatókönyv nem úgy sült el, ahogy azt talán szerettük volna. Hisz lehajtott fejjel állíthatom, hogy: történet na az aztán, nagyon nincs. És akkor ebbe még néha belecsempésznek olyan oltári klisé, és amerikais csöpögő, meg engem leginkább frusztráló jeleneteket és embereket, akik miatt csak sírni, és nevetni van inkább kedvünk úgy igazán. Elég szomorkás és szörnyű a hangulat és a helyzet ezek tanulságát összegezve.
Na de azért mégis mondjunk el annyit a sztoriról, hogy főhősünk továbbra is keresi az ellenszerét a zöld micsodává változás ellen. Azonban hiába a világtól való elmenekülés, elzárkózás, ez nem segít se neki, se a betegségének, hisz hiába számolja rendületlenül a „józanság” napjainak a számát, egy nap újra át kell élnie a zöldé válást, törést, zúzást, amiben akarva akaratlanul még egy társ is segít persze a rosszfiúk közül.
A film egy gyors tanfolyamot végeztet el velünk az első pár percben, hisz mindent megtudunk kevés szöveg és sok vágás eszközeként, hogy mi is történt az előző rész(ek) tartalmával.
Majd ahogy azt nem kéne egy ilyen felturbózott kezdés után,jó párszor leáll, és megadja magát, sajnos. Akció és akció közt egyszerűen nem tudtunk arra gondolni, hogy mikor fog legközelebb átváltozni Norton, mert akkor igazán szemrevaló cgis meg hasonló szép képeket, jeleneteket láthattunk, csak hát ez is kevésnek bizonyult a suta történet mellett, mely rendesen keresztbe tesz talán még az első résznek is a maga tök feleslegesnek bizonyuló párbeszédeivel. És kijelenthetem kellő magabiztossággal, hogy ebből szempontból az első még kiegyensúlyozottabb, és összerakottabb is volt, na bumm.
És hiába Edward Norton, aki azért kenterbe veri Ericet, az első rész hulk boy-át, még ő se tud játékával áttörést hozni. Mert valljuk meg az őszintét, hogy ez kevés is volt tőle. De ezzel még mindig a legjobb produkciót nyújtotta, a többi tenyérbe mászó figurával ellentétben. Gondolok itt az apusra, lányra, meg az állandó harci vágytól túlfűtött harcosra. Tehát színészi játék ugyancsak dobható a negatív kupacba, kár érte…
Ha pozitívumot kéne említenem, akkor azt mondanám, hogy 1) a cgi azért odatett néhány pontban, lásd zöld emberkénket, aki azért megizmosodott, és megszépült az évek folyamán a technológia fejlődésével. Képileg tehát rendben vagyunk. 2) Aztán a végső összecsapásban is végre olyat láttunk, mely azért kiengesztelhet minket a film ¾-t illetően. Na igen az szép volt. 3) ne tovább nekem személy szerint a gyors kezdés is imponálóan hatott, - bár akkor még nem tudtam, hogy az lesz (volt) a film leggyorsabb és eseménydúsabb jelenete – és ott volt a befejezés, a csattanó, mely további kérdéseket tehetnek fel bennünk, a nézőben, aki kombináló kézség nagyfokú ismeretében mindenre gondolhat elsősorban, ugye Tony.
---
Pro és kontra tehát, melynek eredményeképp egy négy és felest szórnék a Hulk folytatására. Amely nem rossz, de nem is jó, ha kicsit is viszonyítani akarjuk az első részhez. Folytatásra, már csak a záró képkockákra gondolva, mindenképp lenne lehetőség, de hát ez rajtunk is múlik, akik szerint megéri e elmenni erre, vagy adni még egy esélyt a következőnek. Válaszunk nagyon bizonytalan: talán.
