Mindenképpen szerettem volna látni ezt a darabot, de talán nem voltam benne biztos, hogy tetszetni is fog, hiszen elég sok negatív élményben volt részem(ünk) eddig 08-ban a romantikus vígjáték, made in usa szekcióból. Szóval nem igen tudtuk mit várhattunk. Aztán nagyon kellemeset csalódtunk, de úgy, hogy meglepődtünk mind emberileg, mind szakmailag.

Ha a megtekintés előzményeiről kell beszélnem, akkor Ryan Reynolds, és Isla Fisher neve mindenképpen sokat nyomott latba. És talán az se volt utolsó szempont, hogy elég jó és szép dolgokat, visszajelzéseket lehetet olvasni, és kapni a filmmel kapcsolatban.

---

Ha azonban rátérünk a történetre, akkor már van okunk a csodálkozásunknak helyt adni. Hiszen nagyon szépen felépített forgatókönyve teljesen meglepett és letaglózott a 2 órás játékidőt követően. Amely után arra a nem mindennapi következtetésre jutottam, hogy bármikor újra, mondom mindenképpen, megnézném annyi szent. Pedig nem vagyunk oda meg vissza az ilyen romantische humorastische (ejde magyar) daraboktól, ellenben ez még is jól esett. Azonban a történetre fókuszálva annyit elárulhatok, hogy kis gyerkőc (jelen esetben leányzó, leányka) próbálja fűzni az apját, mondja már el, hogyan ismerkedett, találkozott össze az anyával. Majd hosszas vívódás, és civakodás után rászánja magát az apa az esti mesére, amely több szálon is fut, több szereplőt is beleértve. Akikről csak később kerül és derül ki a győztes neve, azaz az anyáé, akivel elváltak, ennyit még elárulhatok, a többit azonban tényleg enjoy…

Azaz egy mesébe burkolt történet, amelynek van eleje, van vége, és csattanója, meg csúcspontja, meg lehetne folytatni és lehet rajta "izgulni" meg kombinálni. Tényleg okosan kitalálték ezt. Igaz, hogy vannak buktató tényezők, amelyeken elcsúszhatott volna a darab, ha joban odafiigyelünk, de a lényeg, hogy megérintett minket a sokat emlegett újdonság varázsa és szellője. Nem szeretném nagyon fényezni a darabot, de tény, hogy ez szerintem mindenkinek az ízlésvilágán (csöpögés, sírás, unatkozás stb..) belül tartozódik és halad egészen a végfőcím megjelenéséig. Nem esik át a ló túloldalára, nem megy át giccsbe, és amerikai „szemétbe”, hanem mindvégig szerethető karakterekkel és történettel hívja fel magára a néző figyelmét, amely így egy percre se tud lankadni, hiába s próbálná, be kell vallani tetszik az ami lát, és élvezi. Ennek elsősorban a színészek az okai, jó értelemben persze.

Ryan Reynolds másodjára tud úgy igazán elkápráztatni. Egyre jobban kezd kiforrni a pali, és a végén még lehet belőle valaki. Legyen igazam, azt mondom. A The Nines után megint egy jó alakítással teszi fel a pontot az i-re. Gratula neki.

Isla Fisher-t még kiemelném a listából, egyrészt mert minden egyes mosolya után úgy kellett feltakarítani a padlóról, másrészt pedig színészként is megállja helyét. Nagyon eltalálták ezt a szerepet neki. Nála jobbat erre, alig ha lehetet volna találni.

A gyerkőcöt a CSKK-ből átvett kislány alakította. Ő hozzá főbb kommentárt most nem fűznék, aranyos volt meg minden, egyre jobb filmekben kap szerepeket, azaz filmes pályafutása felfelé ívelőben van. Azt hiszem ezt így mondják.

Egész kellemes kis filmecske. Amelyen még én is jól szórakoztam. Vannak benne apróbb poénok, vagy néha hangosabbak. Néha megállunk egy picikét, egy rövid időre, de ez nem nagyon befolyásolja hangulatunkat. Nagyon nagy hibát nem is tudunk benne felfedezni. Vagy lehet inkább, nem is akarunk.

---

Pontszámát illetően nagyon nehéz volt dönteni, de végül a kilencest mindenképp megérdemli, talán lehetetett volna tízes is, majd legközelebb, azt hogy érdemes-e megnézni, arra csak két válaszom lehet és marad. MINDENKÉPPEN. TALÁN.