Nézzük először is a „szokásos” sztorit. Egy ízléses főcím után csapunk bele a lecsóba: Megfáradt házaspár tart haza a nő szüleitől. A férj azonban elbénázza az utat, eltévednek, kocsi lerobban, térerő nyista. Kilyukadnak „pszichofalvára”, ahol a begyöpösödött helyiek irtják titokban a jónépet. Láttunk már jó pár ilyet, ilyesmit. Itt azonban még filmre is veszik, és árura bocsátják a rögzített képsorokat (gondolom a gyilokpornót kedvelők képezik a vevőkört). Kis település a semmi közepén, semmi kétség, a helyszín Amerika.

Ez talán unalmas lenne egy szakavatott, sok thrillert látott szempárnak. Na de a mi „fiunk” ezt olyan izgalmasan tálalja, hogy szinte odaszögez a székhez. (Bezár téged is egy lelakott motelszobába, mint a főszereplőit, és muszáj végignézned az eseményeket.) Remekül használja a műfaj klisés palettáját, sok félelmünket jeleníti meg a vásznon: elszigeteltség, sötétség, bezártság, patkányok, zajok. Olyan életet lehet a forgatókönyvbe, hogy mindvégig azonosulni tudunk a két főszereplővel.

Sekula fényképezése először nem tetszett, túl sötétek a képek. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nagyon is szándékos. A kamerakezelés is ütős, fokozza a feszültséget, főleg a kézikamerás jelenetek tetszettek. Sok tükörképet (újabb megszokott dolog) láthatunk a filmben, azonban a fel-feltűnő maszkos „barátaink” már-már valóban kissé horroros beütés adnak a mozinak. (Meg lehet ijedni, na!) Néhány jelenet már sokkolóan hathat.

A bejezéssel lehetnek csak igazán problémáink. Nekem már az nem tetszett, hogy kivilágosodott. Maradhatott volna a félelmet keltő néma sötétség! Más részről ott van a történések lezáratlansága. Vagy inkább fogalmazzunk úgy: nincs befejezés! Ez sem passzol az addig látottakhoz. A néző, ha már végigizgulta (bizony én végigizgultam!) a filmet, akkor elvárhatna egy precíz lezárást. Érdekel minket főhőseink sorsa. Lehet, hogy a folytatás esélye kedvéért volt ez így? Nem hiszem, ennek nem lehet folytatása. Szóval itt bizony hibáztak, nem is kicsit.

A szereplők:

Luke Wilson és Kate Beckinsale nagyon hiteles hozzák a csapdába került házaspárt. Jó volt őket, ilyen szokatlan, tőlük távol álló szerepkörben látni. Tudtak félni, de ugyanakkor bátrak is voltak. Antal nagyon ügyesen kezeli az egymás iránti érzelmeiket, mondhatni a kapcsolatuk a fő vonala a rendezésnek. (Szerintem megtalálták az összhangot a forgatáson.) Hogyan reagálnak egy ilyen helyzetben? Újra felébred az a hajdani szerelem, mely a gyermekük elvesztésével aludt ki.

"A filmben a párkapcsolat érdekel, egy fiatal házaspár nehéz időkön megy benne keresztül. Aztán egy ijesztő élményben vesznek részt, ami újra összehozza őket. Ráadásul az egész egy régi Hitchcock-filmre emlékeztet, nem csak egy vérfürdő, mint a mozikban vetített divatfilmek." (Antal Nimród)

Pozitívum:

Rendezés. Kamerakezelés. LW és KB játéka. Feszültség.

Negatívum:

Befejezés.