Dan in real Life - 2007
Peter Hedges rendezésében látott napvilágot ez a 07es darab, amely elsősorban az imdb tanulsága szerint egy komédia, és olyan szereplők alkotják a listát, mint Steve Carrell, vagy Juliette Binoche. Szóval felkészültünk mindenre.
Hisz a történet a jó öreg elcsábítom a testvérem nőjét című témából építkezik, amely azért nem egy mai alapsztori valljuk meg őszintén. De talán szemet hunyhattunk e felett. Azonban, ha jobban beleássuk magunkat a részletekbe, már egyre nagyobb problémákba ütközünk. Lásd Komédia, mint műfaj, amiből elég keveset kap a néző, a krikikus, aki nevettetésre számított ugyebár. Szóval nem kell nagy poénokra számítani. Meg sírva röhögésre, hanem csak néhány humorbonbon elhangzása válthat ki belőlünk néha egy-egy mosolyt az orcánkon. Ami édes kevés a megváltáshoz. Tehát már magával a műfajjal gondjaink vannak, és akkor erre még rátesz egy lapáttal a szereplő által mutatott játékok. Steve barátunk a minden6ó után próbál visszatérni a régi kerékvágásba, hisz ott eléggé leszerepelt, na ja, de valahogy ez a visszatérés itt sem sült el valami verőfényesen. Amint mondottam néha kuncogunk a bajszunk alatt, amint éppen szerencsétlenkedik a vásznon, de semmi többet, hatást, még több röhögést nem vált ki belőlünk Steve játéka, és igen leszögezhető, nem biztos, hogy tehet róla, mert hát a szerep volt ilyen, de mégis kevésnek érezzük játékát, így érezzük, ez van. És ezen még Juliette kisasszony sem segíthet, aki talán a legkevésbé illett bele a darabba, de hát ez már csak hab a tortán. Erről ennyit, a szereplők játéka is kihúzva. Aztán megemlíteném a drámát, műfajmegjelölés címén, hisz az okosok szerint ilyen is található a darabban. És akkor nem kérdezném meg, hogy hol láttak ilyet. Maradjunk annyiban, hogy ma már nem lepődünk meg semmin, kvázi elveszem a barátnődet, bocs tesó...
Mindent összevetve másfélórát talán egyszer lehet rá áldozni, de kétszer már nem hiszem. És az, az egy, is megkérdőjelezhető szerintem. Mindenki döntse el magában, hogy ezek után érdemes e megnézni eme alkotást.
3/10
Csúcsformában 3 - 2007
Mindenki emlékszik az első kettőre, és tudjuk, hogy ez egy tipikus zsarus film, amelyben a már jól megszokott páros próbál utánajárni a dolgoknak. Igen ez a páros, a fekete meg a sárga koprodukcióból épül fel, akik homlokegyenest különböznek egymástól, azaz mint ég és föld, és az alkotók ettől a két különböző karakter találkozásából, és beszédéből akartak némi humort lenyomni az emberek torkán. Ami nem éppen jött össze nekik, elég csak a bevételekre nézni, és már is mondhatjuk, hogy megint igazam volt a folytatásokkal kapcsolatban, ami nem megy azt nem kell erőltetni.
Sztori tömören, röviden: kínai nagyfejet lelövik, kik és miért? Ez itt a kérdés, de nem érünk rá válaszokat keresni, azonnal rááll az ügyre a Lee és Carter nyomozó duónk. Akik rövid feltárás után rájönnek, hogy a nyomok Párizsba vezetnek. De az ügy nem olyan egyszerű, hisz egy kis családi szál is problémát okoz az igazság kiderítéséért vívott harcban.
Folytatták, de minek. Hiszen megkockáztatom, hogy ez is olyan gyenge eresztés volt, mint a többi. Egyszerűen nem tudtak némi pluszt hozzáadni, amitől az ember azért a fejét foghatta volna, hogy ekkora sületlenséget még nem látott a két embertől. De nem. Hiába a vígjáték meghatározás, ezen csak néha akadt mosolyogni kedvünk, pedig Tucker barátunk nagyon jártatta száját, de néha az volt az érzésem, hogy egy kicsit már túljátszotta, vagy lehet nekem már sok volt abban a helyzetben a sok fecsegés. Valamint ilyen zsarus témához azért az akció is elkerülhetetlen lenne, de ebből se kapunk észveszejtő mennyiséget, hogy ide-oda kapjuk a fejünket, nekem ez is csalódás volt, hisz a 21. században vagyunk, azért a humor mellett picit gyúrhattak volna az akciók kidolgozottságára. De mindegy. A lényeg, hogy a nevettettetéssel nem érték el céljukat a készítők, nálam. És lehet, hogy akkor még a forgatókönyvvel se voltam kibékülve. Hiszen nem nagy szám, már csak a szokás kedvéért belenyomtak egy kis drámai, családi alátéte, ami az embert hidegen hagyta, de teljesen. Értelmetlen volt ennek a szálnak a színre vitele. Valamint felesleges volt erőltetni a az „Eiffel” torony legtetején való akciónak nevezett mozdulatokat, és le nem eséseket. Most egy szó jutott eszembe erről, szánalmas. Néha már túl erőltetet volt, az ember pedig nem tudta eldöntetni, hogy akkor vagy túlbuzgóan készültek e darabra, vagy mit sem törődve az egésszel dobták össze pár nap alatt. Nem tudom. Amit azonban tudok, hogy a szereplői teljesítmények se tudtak segíteni a megítélésemen. Bár azért talán még Jackie Chan és Chris Tucker produkciója nevezhető pozitívumnak, szerintem. De látszott rajtuk, hogy nem tegnap forgatták le utolsó csúcsformában részüket. De azért meg voltam elégedve némileg az alakításokkal.
Ezt tényleg nem kéne folytatni, jobb itt abbahagyni. Még ha nem is csúcson állva mondják ki a boldogító nemet, a következő folytatásra, de tényleg cancel, aztán jó pár év múlva talán újra előkereshetjük, bár ennek is elég kevés a valószínűsége. Az biztos azonban, hogy a jó szívem mondatta azt velem, hogy erre egy hármast adjak, a tízes skálán. És nem kettőt. Maradjunk annyiban, a harmadik rész volt, ezért tőlem hármas osztályzatot érdemel, és soha többé viszontlátást.
3/10
Nem tetszett na. Igazából egy B kategóriás filmnek vehetjük, de a probléma az, hogy a nézés közben abból a B-ből is jócskán veszít a szemükben és értékelésünkben. Hiszen a másfél óra alatt lepergett esemény „áradat” nem hozta a szintet, amit egy jó kis esti darabtól elvártunk volna, mert hát nem eget rengető alkotást vártunk, félreértés ne essék, de azért egy „normális”, elfogadható forgatókönyvvel, rendezéssel, és színészi játékkal megáldott történetnek akaratunk csak szem és fültanúi lenni, semmi extrát nem vártunk. Csalódás volt részemről. Különösen a forgatókönyv túlzott egyszerűsége, és a rendezés „szörnyűsége váltotta ki belőlem a legnagyobb ellenhatást. De azért a színészi játékok is jócskán tettek azért, hogy erről a filmről itt ne tudjak, bánatomra, legalább két szép és jó szót szólni mentségére felhozva. Maga az alapsztori rém egyszerű, van egy pár, akiknek az ölébe hullik pár piszkos dollárocska, amiből aztán körbejárják a világot. De a rosszfiúk is hajtanak a pénzre, jobban mondva, visszaakarják szerezni, és ezt bármi áron képesek végrehajtani. Elkezdődik az üldözés. Erről ennyit. Nem új keletű sztori ez, de talán ez a legkisebb bajunk, mert a megvalósítással voltak igen csak komoly problémák. Elég csak a terhes nőre gondolni, akit legalább ötször löknek oda a szekrényhez, és mégse lesz semmi baja. Vagy ne tovább ott van, a lelőtt rendőrünk, aki ahelyett, hogy meghalt volna, pár percnyi gondolkodás után visszalő, de főhősünk is bebizonyítja természetfeletti képességét, hisz miután bekap egy pár lövést, feláll és mint aki jól végezte dolgát, kipihenve üti szét a rosszfiú búráját. És akkor ez csak pár apró kis figyelmetlenség volt, vagy inkább baki. Kinek, hogy tetszik. Továbblépve a dumák, a párbeszédek is hagynak maguk után némi kivetni valót. Egyszerűen fölösleges dialógusok hallhatóak, amelyek egy-egy keményebb, élesebb helyzetben nem éppen célra vezetők lennének, mert kétve hiszem, hogy két lövés között kell megbeszélni a dolgokat, de lehet ez csak az én szememet szúrta ki, a lényeg, hogy sok az üres locsogás fecsegés, de még így is néha üresjárat képződik a történet folyásában. A szereplőkről ugyancsak nem tudok pozitívan nyilatkozni, bár ők csak azt tették, amit megkövetelt tőlük a forgatókönyv, de akkor is azzá lettek, amit a film hajszolt beléjük, így egy gyenge produkciókkal tudtak csak megnyilvánulni, szegény Slater is jobban tette volna, ha kihagyta volna ezt az alkotást. Eléggé lehúztam. Talán azért, mert megérdemelte. Bár ez az én véleményem. Ettől függetlenül még tetszhet bárkinek. De sajnos be kell ismerni, hogy ez már egy c meg egy d kategóriába átcsapó alkotás volt, amelyet a szívem szerint nem nagyon ajánlanék, egyszer sem, de mindenkinek szíve rajta, hogy mennyire hisz nekem. 2/10 Nem kertelek: nulla történet, gagyi színészi teljesítmények, szóval lenne mit javítani a következőkben. Az emberben az a fajta gondolat merült fel a nézés közben, hogy ezt a forgatókönyvet 2 perc alatt írta meg valaki, mert iszonyat rossz lett. Bár, visszagondolva a korábbi KR részeknél sem a forgatókönyvön volt a hangsúly, hanem a szuperautón, meg vezetőjén, akik az alapítvány támogatásával megmentik a bajba jutottakat, vagy azok hozzátartozóit. De hát a mai világban ez már kevés lenne. Egyszerűen a közönség már nem vevő ezekre az ultragyenge forgatókönyvekre. Hanem igenis a némi izgalommal tarkított események tűzében ül le és várja a következő epizódokat, hogy láthassa mi történik azokban az egy órákban. Valamiért ez a siralmas jelzőt jutatja eszembe, mármint a forgatókönyv, szóval epekedve remélem és várom, hogy ezen itt változtatni fognak, mert ez így nem lesz egy hosszú életű serial, hiába az a neve, hogy Knight Rider, és hiába a mögötte álló fanatikusok töménytelen sokasága világszerte. Ez kevés lesz. És ez igaz a szereplőkre is. Neveket nem mondok, mert nem akarok, a lényeg az, hogy ezen a téren is jókorát zakózott nálam az alkotás. Leírhatatlan például a rosszfiúk játéka, amely annyira de annyira amatőr volt, hogy szóhoz sem jutottam, a fene nem nézte ki belőlük, hogy ők a rosszfiúk. Hmm. Ezek után még valaki pozitív dolgot várna tőlem, hát megkapja, mert volt, ami azért tetszett. Lásd főcím, na az jó volt, bejött, aztán utána egy nagy képszakadás. További dicséret illeti az autót, magát, nagyon szép kis darab, bár ezen plakáton látható jármű sokkal jobban tetszene, de ez már ízlés kérdése, egy szó mint száz az autó azért persze piros pontot kap. Aztán ennyi, kifújt, a dicsérendő jelzőkből ennyire futotta. És hiába a hangulat egyszerűen nem tudott magával ragadni, lehet, hogy a régi autó hiányzott, lehet, hogy David barátunk hiányzott a napszemcsijével, nem tudom, de ez így bukta. És kész. Amint azt hallani lehetett, azt repesgetik, hogy jól szerepelt a darab a nézők körében, értem ezalatt, hogy sokan nézték, jobban mondva sokan voltak rá kíváncsiak, de persze azt már nem tudjuk meg, hogy az a sok embör, aki látta, annak mennyire tetszett az, amit látott. De hiába, a számok kimutatják a KR 2008as pilotjának szerény sikerét, így már valószínűleg borítékolható a sorozat startja valamikor tájt. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, hogy ajánljam, vagy ne, vagy hogy megnézzem e majd az epizódokat, vagy ne? Maradjunk annyiban, hogy ez itt egy bűn rossz egy óra volt, amit minél előbb kell (jobb) elfelejteni. 2/10Piszkos románc - 2008
Valamelyik unalmas estén iktattam be a programok közé eme alkotást, amelyre így utólag nem szívesen gondolok vissza. Elméletileg egy 2008as filmről lenne szó, amelynek rendezője Keith Samples, forgatókönyvírója Brian Strasmann, és egy közös van bennük, ez a film, amelyet nem éppen jól sikerült megalkotniuk.Knight Rider - 2008
Nem mehetünk el szó nélkül a megújított Knight Rider mellett csak úgy, hogy sokan - köztük én is – a KITT fanok közé tartoztunk a pár évvel ezelőtti „szériál” futásakor és érdekelt minket, hogy vajon mennyiben lesz más, mennyiben lesz új ez a 08as darab, ez a pilot, amelynek nézettsége szerte nagyvilágon dönt(het) majd arról, hogy érdemes lesz e sorozat formájában folytatni ezt az egész ügyet. Vagy inkább cancelt kapva, a kukában végezve, halott ötletként maradna meg az emberek tudatában ez az egyetlen részecske. Nézzük hát mennyire jött be.
