Sweeney Todd

A Fleet Street démoni borbélya

/2007/

Intro

Thriller és musical egy darabban. Hmm. Első hangzásra eléggé furcsának hat, be kell ismerni. De a film mellett szólnak olyan érvek, mint a GG-n begyűjtött, legjobb színész Johny Depp, valamint a legjobb film - zenés film és vígjáték kategóriában aratott győzelme. Ami azért rendesen felkavarta az állóvizet, és fogja is még, remélhetőleg az Oscaron és a későbbiekben. És akkor nézzük, hogy bejött e nekünk ez a fajta furcsa párosítás.

A sztori

A 19 századi Angliában játszódik a történet, amelynek főszereplője egy borbély, fedőneve Sweeney Todd, és hosszú év után tér vissza Londonba, hogy bosszút álljon azért, amit egy londoni bíró fiatal korában elvett tőle, és ez nem más, mint a felesége, és a gyermeke. Hozzá is kezd a tervének megvalósításához, mégpedig nemes egyszerűséggel elvágja a borotvával a tehetősebb kuncsaftok torkát a Fleet Streeten található borbélyüzletében, hogy utána majd Mrs. Nellie Lovett pitekészítő és árus személyében felhasználja azokat a pitéi készítéséhez.

Értékelés 

Amit előre le kell szögeznem, hogy az alapanyagot nem más, mint Stephen Sondheim világhírű rémmusicelje szolgáltatta, amelyből Tim Burton készítette el a nagyérdeműnek ezt az alkotást. Amelyet a mai napig „játszanak”, arról az emberről, akit egyesek legendának, mások élő, valós személynek titulálnak. És hiszik azt, hogy megtörtént eseményről van szó, cikkek is jelennek meg ezzel kapcsolatban, bár a források és a feltevések nem bizonyítottak, de mai napig nagy népszerűségnek örvend a musical, amelyből a film csak profitálhatott úgy igazán.

Ez musical volt a javából az biztos, bár annyira nem szimpatizálok ezzel a műfajjal, de így kezdésként bedobom a labdát a mélyvízbe, és azt mondom tetszett. Ez már ki tudja hányadik meglepődésem a 07es darabokkal kapcsolatban, amelyeknek úgy látszik, soha nem ér végük, elég csak a Csillagporra, vagy a Bűbájra gondolni, amelyek mind-mind igazi ritkaságai az évnek.

A történet

A filmről úgy általában nyilatkoznék. A kezdés, ahogy látjuk Londont, ahogy érezzük Mr Toddban a keserűséget, a haragot, már tudjuk, hogy nem akármilyen folytatásban lesz részünk. De elég csak felhoznom a darab kezdő képeit, amelyek alapján már az ember eldöntheti, hogy ott folytatja, vagy éppen azt mondja neki ilyen, nem kell.

Aztán egy kis idő múlva megtudhatjuk egy borbély szomorú történetét, akit a bosszú űz és hajt egyre jobban, de miután kiderül, hogy lánya életben van annál a bizonyos bírónál, a darab egy újabb nem várt szintre lép, és még komorabbá, még feszültebbé válik a légkör, a hangulat, amely addig se volt valami rózsás. Főhősünk és Lovett közösen kitalálják a halott testek eltűntetésének módját, és kezdetét viszi a Hasfelmetsző Jacket megszégyenítő jelenetek sorozata, amelyeket én inkább az erősebb idegzetűeknek ajánlanék. Talán erre a részre a durva, és a brutális szavak valamelyikében találhatjuk meg, és húzhatjuk meg a határt. Az állandó komor és sötét világot, képet, csak egyszer hagyjuk el, akkor is Mrs. Lovett tengerparti álma miatt, amely különösen jól eltalált része volt a darabnak.

Majd a végkifejlet nálam újabb pontokat ér. Próbáltam kiokoskodni a nézés közben a lezáró képsorok mozzanatát, de azt kell mondjam, hogy nagyon messze voltam az igazságtól. Szóval egy szó mint száz, egy kitűnő befejezést láthatunk, és még musicali csattanóban is volt részünk. Tetszett.

Ha kimondom azt a szót, hogy musical, mindenkinek az éneklés, áriázás jut az eszébe. És mint mondottam elég messze áll tőlem ez a stílus, így aggódva hallgattam a kezdő perceket, hogy vajon mennyire fog minket eltántorítani ez a tényező, de ahogy egyre jobban beleástuk magunkat a történésbe, egyre jobban kezdtem élvezni a zenéket. Amelyeknek itt különösen nagy szerepük van, hisz ahogy megszokhattuk a stílus, műfaj esetében a zenére esik a nagyobb hangsúly. Értem ezalatt, hogy a történet, a cselekmény, vagy bármi, ami fontos, azt a muzsikából hallhatjuk, és szűrhetjük le, ennek tükrében nem túlzó azt állítani, hogy a film ¾-ben éneklés hallható. Tehát ezek után a Soundtrack nálam kötelező, és nektek is a plakát alatt megtalálható, ha csak egyszerűen furdal a kíváncsiság a dalokat illetően. Amelyek nem lettek rosszak,de nem is lettek annyira eltalálva, bár lehet, hogy majd az OST hallgatásakor még jobban a fülembe mászik a dallam.

Szereplők

Johny Depp, hát erre nehéz szavakat találni. Eszméletlen jó alakítás. Kiváló. Hihetetlen, és akkor elég csak elmerengeni azon, hogy Russel Crowe-ot akarták erre a szerepre „betenni”, de ő nem vállalta és így jött a képbe Johny, aki végre megmutatta a kalózkodás mellett, hogy kell vele számolni, mert egy nagyon jó színész, és ezt mutatja a díjak és jelölések sora. Valamint ki nem felejthető Johny szavai, hogy nélküle a darab, nem lett volna olyan, amilyen lett, és ezt neki köszönhetik, valamint egyúttal ő is köszönetet mondott Russelnak, hogy épp nem ért rá akkorJ

Helena Bonham Carter a pitekészítő is jót nyújtott Depp társaságában, persze nem olyan tökéleteset, de mindenképp egy jó alakításnak lehettünk szemtanúi.

És akkor a felsorolásból nem hiányozhat Alan Rickman, Christopher Lee vagy Timothy Spall neve se, akik egytől egyig hozták a szerepüket, a karaktereiket. Jók voltak, se több, se kevesebb.

Pozitívum

JD játéka eget rengető, a képi világ, a hangulat, minden

Negatívum

Talán a zene sikerülhetett volna jobbra, na de ezt magam sem gondoltam komolyanJ

Outro 

Ha valakit érdekel, hogy Johny Depp, hogy tud énekelni, vagy csak az izgatja, hogy musical fanként, hogy mit hoztak ki a híres alapanyagból, ne tovább, arra kíváncsi, hogy Tim Burton megint mit eszelt ki, vagy egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy a thriller és musical műfaját miként lehet összevegyíteni egy darabban. Vagy ne talán tán ezek a dolgok nem hozzák a lázba, és nem érti mire ez a nagy felhajtás, na ennek a sok kétkedőnek igazán ajánlom eme alkotás kötelező megtekintését azonnal.

Pontszám