The Game Plan

/2007/

  Intro 

„The Rock” családi moziban? Első hallásra ez a terv, ez az elgondolás nálam a kukában végezné. De hiába, manapság a sokoldalú színészeinkkel bármit meg lehet tenni, akár az új évezred akciósztárjának kikiáltott Dwayne Johnsont is rá lehet venni arra, hogy a Walt Disney Picture „égisze” alatt megmutassa a nézőközönségnek az igazi mosolygós arcát, mivoltát. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire tud azonosulni a szikla egy ilyen számára szokatlan és nem mindennapi szereppel.

A sztori

Joe Kingman, vagy ahogy nevezi magát a Király, nem akárki, hisz ő a Boston futballcsapatának (amerikai foci) meghatározó, kulcsfontosságú játékosa, aki nélkül a csapat nem lenne ott, ahol éppen van és tanyázik a táblázaton. És persze a Királynak megadatik minden, milliókat keres, plázacicák veszik körül, a paparazzik kedvence, szóval ő a csúcs. De az élet nem fenékig tejfel, hiszen egyik nap megjelenik a semmiből a 7éves lánya, akiről Joe azt se tudta, hogy létezik, de kompromisszumokat kötve Peyton maradhat a lakásában, és részt vehet életében, ami aztán nem kicsit változik meg ezek után/ tükrében

Értékelés

A történet

Lehet csűrni, csavarni a dolgokat, de csak ott lyukadnánk ki, hogy volt már ehhez hasonló kaliberű téma nem is egyszer. Lásd megjelenik a soha nem látott gyereked és előhozza belőled az alvó oroszlánt, persze ezt most jó értelemben vett kifejezés volt részemről. A lényeg, hogy ahogy szokták mondani, a zord külső érző lelket takarJ

A kezdés nagyon hangulatosan indul. Élvezzük a látottakat, és irigykedünk is egyben, hogy valakinek ez megadatott, és hogy ennyire jól megy neki. Két szóval: fut a szekér.

Aztán a folytatásban megjelenik az ajtóban a kislány. És ettől a pillanattól kezdve gyökeresen megváltozik nem csak főhősünk élete, hanem a múvi hangulata is. Mert hát, a lében fürdőző nagymenő sztár nem tudja, hogyan is kell egy ilyen lurkóval bánni, és ebből adódnak a jókora ciki(számára) helyzetek tömkelege. Amin persze mi mosolygunk a bajszunk alatt. De tényleg, elég élvezhető periódusa volt ez a darabnak, jó pár poénnal tarkított jelenetek láthatóak, néhány nagyon szellemes, néhány erőltetet vicc kíséretében. Azonban élvezzük, amit látunk, bár tudjuk a szívünk legmélyén, hogy mi várható a befejezésben, de próbálunk nem gondolni rá.

Majd a végkifejlet, azt hozza amire és amit vártunk. Semmi különös meglepetés, és ez picit elrontja az ember addigi jó kedvét. De hát, hiába az usában szeretnek ilyesfajta darabokat gyártani. Csak a néző, hiába kacag, a the end mindent sárba tipor. Sajnos.

Ahogy már említettem az értékelés elején, volt már ehhez hasonló, és akkor ide tenném még a „gonosz” karakterét megformáló menedzsert, amely általában, az esetek nagy többségében ki nem hagyható eszközei az ilyen alkotásoknak.

De becsületére legyen mondva a The Game Plan-nek, hogy sok újítást hozott, és húzott elő a széles vígjáték nevezetű repertoárból, elég csak emlékeznem a balett szálra, ami csodálatos volt. Valamint a vége előtt elhangzó kisebb drámai csavarra, szóval azért nem volt rossz. Esetleg talán még egyszer…

Szereplők

Úgy igazából elsőként „The Rock”-ot veséznénk ki, a főszereplőt. Sok mindent láttunk tőle, sok mindenkit és mindent alakított már élete során, mint például volt a Doomban, a Skorpiókirályban, és az Erőpróbában, hogy csak párat említsek. De most ideje volt, hogy szebbik arcát is megmutassa nekünk. Az nem kérdés, hogy a foci nem áll tőle távol, azonban ebben a családi témakörben még csak bontogatja szárnyait. De én mondom, ez nem volt rossz tőle, a fene se gondolta, hogy ilyen jól megállja a helyét, majd ebben a darabban. Nem mint ha lenézném, vagy ilyesmi, csak volt bennem egy kis félsz az ő neve hallatán. Na mindegy, az a fontos, hogy nekem üde színfolt volt az ő játéka, tetszett.

A kislány Madison Pettis is kellett ahhoz, hogy szeressük és élvezzük ezt a múvit. Gyerekként jól játszotta a gyereketJ Na de komolyra fordítva a szót, ha lehet olyat mondani, jót játszott hétévesen, na ő tőle aztán tényleg nem vártunk semmit, és kaptunk egy bájos, mosolygós alakítást a kishölgytől, aki szenzációs párost alakított a Sziklával.

Pozitívum

A színészi játék, néhol jó poénok, a hangulat

Negatívum

Bármennyire is nem akarjuk kimondani, de eléggé kiszámítható egy-két kivétellel, és ez nagyon rányomta a bélyegét és a vég

Outro

Még egy mondat erejéig azért említést teszek a rendező nevével, akivel adós maradtam, aki nem más, mint Andy Fickman, - a Micsoda srác ez a lány direktora volt korábban.

Ahogy szétnéztem amerikaiaknak bejött, és ez még számokban is megmutatkozik, de én olyannal nem foglalkozom, csak azzal, hogy ezt a darabot, érdemes megnézni annak különösen, aki félre tudja tenni a sérelmeit az amerikai készítők szokásos forgatókönyvét illetően, s ha ezt megteszi, akkor egy jó filmben gyönyörködhet 2 órán keresztül, amiben kiderül, hogy a futball és a balett mennyire egyezik, vagy mennyire nem.

Pontszám