Goodbye Bafana /2007/

Intro

Nelson Mandela neve hallatán talán első hallásra senki nem kapná fel a fejét, hisz lehet, hogy nem olvasott róla könyvet vagy nem tanulta az iskolában - akár a mi esetünkben történelem órán. De a helyzet az, hogy ez a tény egy csapásra megváltozik, miután ember/a filmnéző megtekinti ezt a darabot, amelynek címe: Goodbye Bafana, s amely a börtönőr emlékeiből építkezik elsősorban. S felmerülhet a kérdés, hogy ki lehetett ő, milyen fontos szerepe volt, és hogy miért érte meg egy filmet készíteni róla, vagy inkább azokról az időkről.

A sztori

Gregory börtönőr, aki családjával Robben szigetére érkezik 1968-ban, akit a foglyok leveleinek cenzúrázásával, beszélgetéseinek kihallgatásával bíznak meg és ahol a leghírhedtebb fekete bőrű politikai elítélteket tartják fogva. Azonban Gregorynk egyre közelebb kerül Mandela-hoz, aki teljesen új hatással van az újoncra, egy egészen más megközelítésből világítja meg számára a dolgokat. És ezzel komoly bajba sodorja nem csak saját magát, hanem a börtönőrt is, aki szépen lassan küzdi fel magát a ranglétrán tiszthelyettes pozíciót is megkaparintva.

Értékelés 

A történet

A kezdés szépen megismerteti velünk az akkori politikai tényezőket, s történelmi hátteret, amivel már mindenki be tudja határolni, hogy miről is szólhat leginkább a darab. Így egy jó közepes kezdésként értékelem a látottakat.

Majd a film közepe már erre „rátesz egy lapáttal”, mert nincs okunk unatkozni, hisz minden percben történik valami, állandó költözködések, újabb problémák, szóval jó kis eseménydús része ez a filmnek. Amely talán egyben a legjobb része is számomra. Az igazi feszültség a halálhír után kezd fokozódni, és azután kezd el egyre többet találkozni a két szereplő.

A befejezés nem tartogat semmi meglepetést, egy kicsit kevésnek tűnt két óra után, persze gondoljuk, hogy inkább a börtönben töltött éveket, s a kialakult barátságot akarták inkább a középpontba állítani, de azért az ember mégis kíváncsi lenne a további fejleményekre.

De a 2 óra így is telis tele eseményekkel, drámával, érzelmekkel, fajgyűlölettel, barátsággal, szóval mindennel, de az embernek akkor is hiányérzete marad. Mandela és Gregory együtt talán kevésszer voltak láthatóak a vásznon, de azok közé a jelenetek közé tartozott, amelyek a film legjobbjai közé sorolnám be, talán ezekből többet el lehetett volna képzelni.

Szereplők

Nelson szerepében Dennis Haysbert,  - leginkább a 24-ből ismerhetünk - , aki jót nyújtott, de többet is játszhatott volna, bár ugye tudjuk, hogy ez leginkább a börtönőrre volt kihegyezve, akit Joseph Finnes alakított, s joggal mondhatom, hogy kitűnően játszotta el az ő szemszögéből nézve az eseményeket.

A feleséget azért még ideírnám, aki nem más, mint Diane Kruger, igaz neki nem volt „nagy szerepe”, de jól hozta a feleséget, ami azért dicséretes számomra.

Stílus

Dráma, ez is külön kiemelést megérdemel, mert még ha nem is mentünk bele jobban a dolgokba, vagy karakterábrázolásba, akkor is pont annyit kaptunk belőle, amennyi éppen elég volt.

Pozitívum

A két szereplő játéka, mutatott teljesítménye, a történet középső része

Negatívum

A befejezés gyengére sikeredett

Outro 

Azaz ez egy életrajzi, történelmi dráma. Csak így egy mondatban összefoglalva. És amelyet azért melegen ajánlok mindenkinek, még ha nem is a kitűnők közé tartozik, de így is megér egy nézést mindenképp mindenkinek. S akkor a végén idéznék, mert szebb és jobb nem jót eszembe: „a Goodbye Bafana hűen mutatja be egy bonyolult barátság portréját amely segített egy nemzet történelmét megváltoztatni.”

Pontszám

8/10